DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr az igazságszolgáltatás nagyon fontos problémájára irányította a figyelmet interpellációjával. Úgy gondolom, hogy ezt a problémát a kormány is látja, és cselekedni kíván az ügyben. A Magyar Közlöny október 1-jei, 82. számában megjelent a kormány 1099/96. határozata a bíróságokra vonatkozó jogszabályok reformjának és a bírósági szervezet hatékonyabb működését szolgáló intézkedéseknek a koncepciójáról. A határozat mellékletének 3. pontja szerint az igazságszolgáltatás sajátos jellegének megfelelően a bírósági dolgozók, valamint az igazságügyi szakértői intézmények szakértői és dolgozói jogállását, javadalmazását önálló törvényben kell szabályozni.
Hosszabb távon ez a törvény jelenti a megoldást az intézeti szakértők javadalmazására reményeink szerint. A szakértői névjegyzékbe bejegyzett 4339 szakértő alig több mint két százaléka - kettő százaléka -, mindössze 97 szakértő dolgozik az Igazságügyi Minisztérium szakértői intézeteiben, bérezésük - ahogy ön is elmondta - a közalkalmazottakra vonatkozó szabályozás szerint történik. Az a tény, hogy az intézetekben dolgozó szakértők közalkalmazottnak minősülnek, nem a mostani kormány intézkedésének a következménye.
Időközben világossá vált, hogy a költségvetési szférában is vannak olyan speciális területek, ahol a köztisztviselői, közalkalmazotti javadalmazás nem alkalmas az adott munka megfelelő elismerésére. Éppen ezért tervezzük, hogy az igazságügyi szakértői intézményekben működő szakértők javadalmazását a bírósági dolgozók jogállásáról és előmeneteléről szóló törvényben szabályozzuk, hiszen ezen szakértők státusza köztisztviselői elemekkel átszőtt, sajátos igazságügyi jogviszonynak tekintendő.
Az Igazságügyi Minisztérium legutóbb 1995-ben felülvizsgálta az intézeti szakértés helyzetét, és ennek eredményeként az igazságügyi szakértők díjazását két lépcsőben is emeltük: 1995. április 1-jétől, majd 1996. január 1-jétől. Ennek eredményeként a szakértői tevékenység óradíja 400 forintról 800 forintra, tehát duplájára emelkedett. Természetesen a szakértői díjak további emelésének nem a szándék, hanem a költségvetési lehetőség szab határt.
Az Igazságügyi Minisztérium határozott álláspontja, hogy a mai körülmények között szükség van az intézményi keretek fenntartására. Az igazságügyi szakértés nem vonható a piaci szabadverseny kategóriájába, a szakértőnek ugyanis kirendelés esetén kötelező szakvéleményt adni, jogszabályban rögzített szakértői díjért. A szakértés egyes területein, főleg ahol drága műszerek, bonyolult vizsgálatok szükségesek, az intézeti szakértés mint forma elengedhetetlen.
Képviselő úrnak igaza van abban, hogy több megyében nincs egyetlen intézeti könyvszakértő sem, mert a szegedi és a miskolci intézetben valóban nincs könyvszakértő. E területeken az önálló szakértők látják el a szakértői munkát. Az IM intézeteiben összesen 14 könyvszakértő dolgozik, Budapesten 6, Kecskeméten 5, Győrben, Debrecenben, Kaposvárott 1-1 fő. A szakértői névjegyzékbe bejegyzett szakértők mindössze 10 százaléka, 433 fő könyvszakértő, azaz az össz-szakértői létszámhoz képest is kevés a könyvszakértő. Ez tükröződik az intézetek könyvszakértői létszámában is.
A jövőt illetően az intézeti szakértők javadalmazására vonatkozó tervezetváltozásokon túl nagy reményeket fűzünk az 1996. szeptember 28-án megalakult Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara tevékenységéhez. Az intézeti szakértőket is tömörítő kamara reményeink szerint hatékonyan fog közreműködni az igazságügyi szakértőkre vonatkozó távlati fejlesztési tervek kidolgozásában.
Véleményem szerint az ismertetett tények cáfolják azt a vélekedést, hogy az intézeti szakértés, illetve a szakértők az igazságügyi tárca mostohagyermekei. Kérem tisztelt képviselő urat, hogy a választ elfogadni szíveskedjék.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
