KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1994 decemberében megkeresett a Magyar Rádió, hogy vegyek részt egy műsorban, amelyben ismert emberek tárgyat ajánlanak fel, a rádióhallgatók licitálnak, a tárgyat felajánló pedig megjelölheti az általa támogatni kívánt célt. Én erre vállalkoztam. Célként a fővárosi csecsemőotthont jelöltem meg. Itt nevelik az állami gondozott gyermekeket hároméves korukig. Figyelembe véve azt a sorsot, amelyet az élet szán a későbbiek során, én ezt egy fontos és támogatandó célnak tartottam. A rádióműsorban a licitálást elnyerő később meghívott a Fontana Üzletházban rendezett karácsonyi jótékonysági rendezvényre. Azt ajánlotta fel, hogy folytatja tovább a licitálást, ugyanazt a célt, vagyis a Kmetty utcai csecsemőotthon támogatását megjelölve. Erre a rendezvényre én elmentem, az általam felajánlott tárgyra volt egy licitálás, a licitálás győztesének ezt átadtam, vele lefényképeztek. A licitálás után derült ki, hogy az illetőt Prisztás Józsefnek hívják.
Szemben az ön múlt héten megfogalmazott állításával, képviselő úr, cimboraságban vele nem voltam, sem ezt megelőzően, sem ezután vele nem találkoztam. Szemben a tegnap megfogalmazott állításával, hogy közeli kapcsolatban voltam vele, nem voltam vele közeli kapcsolatban. Az ön állításai tehát, tisztelt képviselő úr, valótlanok ezzel az üggyel kapcsolatban. Ugyanúgy, ahogy egyébként (Közbeszólás: Hazudik!) a Tocsik-üggyel kapcsolatban is, hiszen abból a pénzből semmilyen összeg nem vándorolt rendőrségi alapítványokba (Közbeszólás: Összevissza beszél!), mint ahogy rendszerré vált sajnos, hogy az ön állításai minden alapot nélkülöznek a parlament nyilvánossága előtt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
