KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon indokoltnak tartom a felvetését, hiszen ennek a kérdésnek a felvetésére mindenkor van aktualitás, egy felelős kormányzat és felelős parlament napirenden tartja a jövő generációjának az ügyét, mert olyan kérdésnek kezeli, amelyik minden kormány - bármilyen színű is legyen az - tevékenységének egyik fontos értékmérője.
A kormány számára, ennek a kormánynak a számára is jelentős feladatot jelent, hogy az egymást követő generációk pályára állításáról gondoskodjon, új esélyeket teremtsen, és létrehozza azt az intézményrendszert, amelyek strukturált politikai viszonyok között is képesek az ifjúság érdekmegjelenítésére, érdekérvényesítésére.
Képviselő úr egy közvélemény-kutatásból idézett, és a közvélemény-kutatás egyik megállapításával tökéletesen egyetértek. Azzal a megállapítással, amelyik jóval nagyobb önbizalommal és egymás iránti figyelemmel képzeli el a jövőben az ifjúsági generációk és a felnőtt generációk együttműködését.
(14.40)
Ami a másik megállapítását illeti ennek a felmérésnek, én ezzel kapcsolatban ismerek más közvélemény-kutatási eredményeket is, éppen az ön által említett közvélemény-kutatási eredményeket követően kapott nyilvánosságot a Magyar Hírlapban "Bizakodó fővárosi fiatalok" címmel egy felmérés, amelyekben úgy fogalmaz az újságíró összefoglalóan - egy piac- és közvélemény-kutató intézet felmérésére alapozva -, hogy legoptimistábbak éppen az egyetemet végzett fővárosi fiatalok, akik a jövő felé tekintve következőképp vélekednek: az anyagi helyzetükre egyest, tehát rossz osztályzatot jelenleg 8, jövőre már csak 7, öt év múlva már alig több mint 5 százalékuk adna magának.
Ennél még szembetűnőbb az ötös osztályzat: az ifjúság megítélése szerint jövőre hat, és öt év múlva már több mint 15 százalékuk értékelheti legjobb jeggyel keresetét, életviszonyait. "Itt is jellemző - ír a cikk -, hogy igazán a diploma nélküli szellemiek és értelmiségiek nem tartanak a jövőtől." Én azt gondolom, hogy ez a jellemzőbb az ifjúság közvéleményére, hangulatára, ezzel találkozom. És ezt azzal együtt is állítom, hogy magam is kívánatosnak tartom az ifjúság jövőjére irányuló kifejezett kormányzati figyelmet, a megkülönböztetett, a számukra megteremtett, új intézményeken keresztül is megvalósuló munkát.
Ez a fajta figyelem az, amelyik a kormányt arra indíttatta, hogy 1994 decemberében létrehozza a Gyermek- és Ifjúsági Koordinációs Tanácsot - ennek elnöki tisztjét maga a miniszterelnök látja el; hogy benyújtásra került az Országgyűlésnek a gyermekek védelméről szóló törvénytervezet; hogy a Pénzügyminisztérium elkészítette azt a lakáskoncepciót, amelyik legalábbis belátható távon, megközelíthetővé teszi ennek a kérdésnek a feloldását; hogy létrejött az ifjúsági érdekegyeztető fóruma, a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács 1996 januárjától; és hogy így ezen keresztül az ifjúsággal foglalkozó civil szervezetek, maguk az ifjúság szervezetei párbeszédbe tudnak jutni az őróluk döntést hozó körrel, a mindenkori kormányzattal. Hogy ennek a folyamatnak már vannak kezdeti eredményei, mutatja, hogy létrejött a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Üdülőcentrum Közhasznú Társasága; hogy újjáalakult a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány, s végre kezdeti válsága után azok irányítják, akiknek a sorsát befolyásolja, azaz a fiatalok.
Tehát kialakult az a közéleti intézményrendszer, amelyik az ő részvételüket is biztosítja, hiszen nemcsak az a kérdés fontos - de az a kérdés valóban fontos -, amit képviselő úr feltesz, hogy mit tett a kormány és mi a szándéka, hogy következő években is lépéseket tegyen, hanem az is fontos, hogy mennyire teremti meg azokat az intézményeket, amely által az ifjúság maga is aktív szereplőjévé válhat annak, hogy hogyan alakul a jövője. Nem akarok eltáncolni azon kérdése elől sem, amelyik a fiatalok pályára állításának konkrét kérdéseit illeti, bár erről egy korábbi interpelláció keretében a megelőző héten szóltam. Mégis hangsúlyozom, hogy valóban társadalmi figyelemre, s az önök támogató közvéleményére van ahhoz szükség, hogy a nyáron elindított kormányzati program, amelyik is a pályakezdő fiatalemberek állásra találását kívánja célozni, sikeres legyen. A kezdeti eredmények, miszerint is segély helyett foglalkoztatási támogatást adjunk, ezek biztatnak bennünket abban, hogy nem felesleges a társadalmi figyelem, és jó programot indított el ezen az úton a kormány.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártiak oldalán.)
