DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szerettem volna Torgyán elnök úrtól elnézést kérni: Torgyán tanár úr óráján rendetlenkedtem, és ez belátom hogy nagy hiba volt, de sajnos, csak a hűlt helyét látom, ebből következően kénytelen vagyok egy más alkalomra majd ezt elnapolni.
Tisztelt Ház! A piacgazdaságra való áttérés egyik legfontosabb és sok társadalmi konfliktussal járó következménye az, hogy világos: megkerülhetetlen a korábbi paternalista elvek alapján működő nagy ellátó- rendszerek átalakítása és reformja. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az átalakulás nem megy egyik napról a másikra, az csak egy hosszú távú folyamat eredménye lehet. Ez a politikai vitanap, a téma kiválasztása is rámutat arra, hogy a rendszerek átalakításában és a problémák kezelésében kitüntetett helye van a társadalombiztosításnak, ezen belül az egészségügyi ellátásnak és a nyugdíjrendszernek.
Az elmúlt időszak egyik legfontosabb felismerése az, hogy szakítani kell az egységes társadalombiztosítás filozófiájával. Látva az európai országok, de az egész világ tapasztalatait, világossá vált számunkra is, hogy más természetű problémák és teendők fogalmazhatók meg az egészségüggyel, és megint mások az öregkori biztonságot megalapozó nyugdíjrendszer működésével kapcsolatban.
Milyen problémákkal küzdünk az egészségügy területén? Miközben világos, hogy az ellátórendszer méreteit, szolgáltatásait hozzá kell igazítani a gazdaság teherbíró képességéhez és a működést össze kell hangolni a piacgazdaság körülményeivel, megkerülhetetlen a kormány felelőssége abban, hogy folyamatosan gondoskodjon arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás feltételeit minden magyar állampolgár számára megteremtse és fenntartsa. Semmilyen intézményi és strukturális átalakítás, finanszírozási vagy szolgáltatási probléma nem ment fel bennünket az alól, hogy az esélyegyenlőség feltételeit megteremtsük.
Természetesen a működőképesség fenntartását úgy kell megteremtenie, hogy az egyidejűleg segítse elő egy olyan korszerű, a lakosság egészségi állapotát ténylegesen javítani képes egészségügyi ellátórendszer kialakítását, amely költséghatékony módon képes feladatait ellátni. Az államháztartás és a költségvetés felelőssége abban van, hogy a kötelező biztosítás keretei között, a közfinanszírozás talaján állva teremtse meg a feladatok finanszírozásához szükséges forrásokat, s úgy alakítsa a feladatokhoz kapcsolódó finanszírozás rendszerét, amely a valóságos teljesítményeket ismeri el, és ezzel együtt képes az egészségügy költségeit kontroll alatt tartani.
Tudatában vagyunk annak, hogy egyszerre struktúrát váltani és működőképességet fenntartani rendkívül nehéz feladat. Az is világos számunkra, hogy az átalakulás átmenetileg többletforrásokat igényel. A kormány ezek figyelembevételével már az idén, de különösen az 1997. évi költségvetés összeállításakor arra törekedett, hogy a működőképesség fenntartását összehangolja a struktúraátalakításhoz szükséges első lépések megtételével. Ennek megfelelően az Országgyűlés a költségvetési törvény módosításakor már ez évben is, részben a privatizációs bevételekből származó kamatmegtakarítás terhére, többletforrásokat juttat az egészségügy számára mintegy 3 milliárd forint értékben, az új ellátási formák meghonosításának elősegítésére.
Ez a pénz, ha jól használják föl, akkor egy jó induló alapot adhat az átalakításhoz. Támogatja a kormány azon szociális ellátási formák - gondozás, háziápolás - terjedését, amelyek csökkentik a fekvőbeteg-ellátásra nehezedő nyomást, és ezzel egyidejűleg komoly erőfeszítések történnek a háziorvosi szolgálat olyan megerősítésére, működési feltételeinek javítására, amely az állampolgárok hatékonyabb egészségügyi ellátását jelenti.
A jövő évi költségvetés mintegy 7 milliárd forintos előirányzatot tartalmaz arra a célra, hogy a strukturális átalakítást pénzügyi eszközökkel is előmozdítsuk. A jövő évi költségvetés azzal számol, hogy az egészségügyi dolgozók bére mintegy 18 százalékkal emelkedik, és megfelelő összeget tartalmaz az előirányzat a dologi költségek növekedésére is.
Az 1996. évi 217,5 milliárd forinttal szemben a gyógyító-megelőző ellátás előirányzata 41 milliárd forinttal, 258,5 milliárd forintra nő. Ez a növekedés, figyelembe véve az árak jövő évi emelkedését is, megítélésünk szerint, természetesen szigorú gazdálkodási feltételek mellett és a kapacitások mérséklésével felszabaduló erőforrások figyelembevételével, a reálszinttartás feltételeit megteremti.
Tudatában vagyunk annak, hogy folyamatosan, rendkívül kényes egyensúlyt kell tartani a működőképesség fenntartása és az ellátórendszer változtatása között. Minden intézkedésnek azonban azt kell szolgálnia, hogy a változások világos felvázolása mellett a napi működés biztonságossága fennmaradjon. Semmivé válnak az ellátórendszer átalakításától várt remények akkor, ha az ágazat állandó bizonytalanságban, napi működési gondokkal küszködve kell szembenézzen az igen nehéz, egyéni egzisztenciális érdekeket is érintő változtatásokkal. A kormány felelőssége azon van, hogy a szűken vett pénzügyi szempontok a működőképesség fenntartását egy percig se kérdőjelezhessék meg. Vélt vagy valós pénzügyi hiányok nem lehetnek akadályai annak, hogy az állampolgárok számára valóban indokolt, megfelelő egészségügyi ellátáshoz hozzájusson.
Súlyában talán az előbbinél is nagyobb a nyugdíjrendszer problémája. Mint az európai országok többségében, hazánkban is világossá vált, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartása már rövid távon is finanszírozhatatlan. Ennél is súlyosabb gond az, hogy folyamatosan szembesülünk a nyugdíjak reálértékének vesztésével, hiszen a nyugdíjmegállapítás szabályai az életpályától, az életkeresettől és a befizetett járulékoktól tartósan elszakadtak a múltban. Megkerülhetetlen egy olyan reform bevezetése, amelyben az állampolgár nem passzív szereplője a nyugdíjrendszernek, hanem saját maga is meghatározhassa és alakíthassa, hogy mennyi nyugdíjat kap idős éveiben. Olyan új nyugdíjrendszer kialakításán dolgozunk, amelyben világos az összefüggés a szolgálati idő hossza, a járulékfizetés és az elérhető időskori ellátás között, és ahol valós esély a reálérték megőrzése.
Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a már nyugdíjban lévők számára egy, a következő évtized elején megvalósuló nyugdíjrendszer már nem segít a napi problémák megoldásában. A kormány törekvése az, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása mellett fokozott figyelmet fordítson a nyugdíjban lévők elemi biztonságára. Ennek érdekében úgy döntött, hogy a jövő évben, várhatóan az év elején, az ez évben várható keresketnövekedés mértékével, 19 százalékkal a nyugdíjakat fel kell emelni, ami a jövőre várható mintegy 18 százalékos inflációhoz képest azt jelenti, hogy 1997-ben lehetőség lesz a nyugdíjak reálértékének megőrzésére. Az pedig, hogy a társadalombiztosítás 1996-ban tartalékot képzett, ami itt elhangzott a médiákban az elmúlt időkben, ez elég valószínűtlenné válik akkor, hogyha tudatában vagyunk annak, hogy a társadalombiztosítás hiánya 60 milliárd forint körülbelül ebben az évben összességében. Nyilvánvaló, hogy egy mínuszból nagyon nehéz tartalékot képezni.
A jövő évre mintegy 113 milliárd forint többletkiadást jelent az említett nyugdíjnövelés, amelynek fedezetét a járulékrendszerben végrehajtott módosítással, a járulékalapok szélesítésével, a járulékfizetési fegyelem javításával kell és lehet megteremteni.
Itt szeretnék nagyon röviden arra kitérni, amit Torgyán képviselő úr előadásában elmondott. Én azt gondolom, hogy ezek biztos, minden bizonnyal jó szándék által vezérelt elgondolások, ugyanakkor a realitásuk - úgy vélem -, rendkívül csekély, hiszen egyszerre ígér nyugdíjjárulék-csökkentést, adómérséklést, inflációcsökkenést, nyugdíjnövelést, a kórházaknak a működési feltételeinek a javítását... Én azt gondolom, hogy ez nagyon jó szándék, csak azt hiszem, hogy amikor a realitásokkal kell számolni, akkor mégiscsak kénytelen a kormány azokat a súlypontokat kialakítani, amelynek az alapján valós ígéreteket tehet, és ezeket a valós ígéreteket teljesíti is.
(10.00)
A járulékrendszer módosításával összhangban a kormány 1997-ben biztosítja azt, hogy javuljon a nyugdíjba beszámítható keresetek mértéke. Erről a közelmúltban született parlamenti döntés is. Ez azt jelenti, hogy a jövő évben enyhül a keresetek beszámításának degresszivitása, így az átlagkeresettel azonos nyugdíjalappal rendelkezők számára átlagosan mintegy 5000 forinttal magasabb nyugdíj megállapítására nyílik lehetőség. Azt gondolom, ez nem elhanyagolható.
Ezek a lépések valóban segítik az átmenetet egy olyan perspektivikus, új nyugdíjrendszer létrehozásához, amelyben az egyéni megtakarítások növekedésén keresztül a gazdasági növekedés feltételei is javíthatók.
Tisztelt Ház! Remélem, e rövid kiegészítéssel sikerült ráirányítani a figyelmet a kormánynak a nagy ellátórendszerek átalakulása reformját elősegítő, de a működő rendszerek fenntartását szolgáló lépéseire.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
