DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aggályom volt ezzel a vitanappal kapcsolatban. Nem azért, mert a társadalombiztosítás nem alapvető kérdés, és nem alapvetően fontos tisztázni a társadalombiztosítással kapcsolatos hosszú távú terveket, hanem azért, mert úgy véltem, egy ilyen politikai vitanap a társadalombiztosítás átfogó és sokrétű problémáinak megvitatására nem lesz alkalmas.
Ez nagyjából vissza is igazolódott, hiszen volt aki az egészségügyről beszélt, volt aki a nyugdíjról beszélt, és volt, aki általánosabb összefüggésekről beszélt. Mégis, ez a vitanap arra alkalmas, hogy néhány nagy összefüggésre rámutassunk. Én leginkább Surján képviselőtársam és a hozzá hasonló hozzászólásokhoz hasonlóan általánosabb kérdésekről szeretnék beszélni. Általánosabb kérdésekről, mert a társadalombiztosítás nem függetleníthető a társadalom egyéb rendszereitől, nem függetleníthető a gazdaságtól.
Mindenki, aki úgy gondolja, hogy a társadalombiztosítás problémáját önmagában, különállóan meg lehet oldani, az óriási mértékben téved. A társadalombiztosításon belül a nyugdíjrendszer és az egészségbiztosítás problémái nem elsősorban a korábban kialakított rendszer sajátosságaiból adódnak, hanem az egész gazdasági átalakulás következményének tekinthetők. az egészségügyet, társadalombiztosítást kiragadva - a környezetéből kiragadva - tárgyalni, hiszen a szociális szükségletek, a környezet állapota, a genetikai adottságaink nagyon erősen befolyásolják az egészségi állapotot.
Időm vége felé közeledve néhány szót szeretnék szólni a társadalombiztosítási önkormányzatokról. Az önkormányzati rendszer világszerte elterjedt, és ennek mindig minden esetben az a lényege - egyetlen országot kivéve a világon -, hogy a biztosítási teherviselők önkormányzatáról van szó. A biztosítási teherviselők a járulékfizető emberek, illetve a járulékfizető cégek.
Ebből következikis a megoldás, a magyarországi lehetőség is, hogyha azt akarjuk, hogy a biztosítási teherviselők - tehát a járulékot fizető emberek
Azért mondom ezt, mert többféle rendszer létezhet a nyugdíjbiztosításban, többféle rendszer létezhet az egészségbiztosításban - mint ahogy létezik is a világon -, mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai, megvannak a különféle területeken a történelmi hagyományai, többféle rendszerben lehet kialakítani megfelelő érdekeltségi viszonyokat, megfelelő teljesítményarányosságot egy egészségügyben.
Meg lehet ezt tenni kötelező általános biztosításban, meg lehet tenni több kisebb, ám törvényileg szabályozott biztosításban is a megfelelő érdekeltségi viszonyokat, és a nyugdíjrendszereken belül lehet tőkefedezeti biztosításban is érdekeltséget teremteni, és lehet a hozzánk hasonló felosztó-kirovó rendszerben is érdekeltséget teremteni. Nem a rendszerek problémájáról van szó, hanem a gazdaság és az átalakulás problémájáról van szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Magyarországon tőkefedezeti rendszerű nyugdíjbiztosítás lett volna, amikor ez a hatalmas mértékű gazdasági átalakulás elért bennünket, a nyugdíjkifizetésekkel ugyanolyan gondok lennének, mint most. Hiszen egy ilyen inflációs időszakban a korábban bármilyen biztosítási rendszerben megállapított nyugdíjak ugyanúgy elértéktelenednének, mint ahogy most, a felosztó-kirovó rendszerben. Csak utánamenni még nehezebb is lenne, tisztelt képviselőtársaim.
Nem rendszerproblémáról van szó. Az egészségügyön belül valóban rendszerproblémáról is szó volt, hiszen az volt a baj, hogy az intézmények teljesen függetlenül kapták a pénzt attól, hogy mennyi beteget és milyen szerkezetben látnak el. Ezért kellett a teljesítményhez valamilyen módon alkalmazkodó finanszírozási rendet elindítani, ami bár nem tökéletes, de mégiscsak az érdekeltséget valamilyen módon megteremti.
Tehát nem a különféle rendszerek belső problémája miatt adódik az, hogy ma Magyarországon a - nem ma, hosszú évtizedek, évek óta - társadalombiztosításon belül ilyen súlyos feszültségek keletkeznek, hanem leginkább ennek a nagyon súlyos és nagyon nagy mértékű gazdasági átalakulásnak a következménye.
Éppen ezért nem lehet ezeket a problémákat izoláltan megoldani, ezt mutatja a legjobban a jelenlegi kormányzó pártok vergődése, és félévenkénti újabb és újabb koncepciója, hiszen soha nem hirdették azt, amit aztán utána elkezdtek, soha nem hirdették az egészségügy államosítását, aztán mégis idehozták elénk. Tehát az a vergődés, ami itt történik, azt mutatja, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet egymástól függetlenül megoldani.
Sajnos az a baj, hogy ez a vergődés azt is mutatja, hogy nincs igazán elképzelésük arra, hogy mit lehetne kezdeni a társadalom ilyen nagy rendszereinek további átalakításával. Szép meséket hallunk arról, és naponta elmondják, hogy az államháztartási reform így meg úgy, csak mindig elfelejtik, hogy az államháztartási reform ezeket a rendszereket érinti, és ezekről hosszú távon kell gondolkozni, nem lehet az idei év pénzügyi hiányainak betömésére olyan lépéseket tenni, ami majd két-három év múlva lényegesen nagyobb pénzügyi hiányokat vagy súlyosabb feszültségeket vagy még drágább megoldásokat fog igényelni. Tehát a gazdaság problémáitól nem választható el.
Nem választható el azért sem, mert az elmúlt években már tökéletesen látható, hogy miután a gazdaság az átalakulás miatt nem növekedett, a növekedés nélkül pedig csökkennek a bevételek, a csökkenő bevételek ellensúlyozására ilyen, olyan vagy amolyan formában, de valójában járulékemelés történik, ahogy most is az történt, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulás járulékemelés, csak nem a teljes körben, hanem az 51 ezer forintos fizetésig; mindenki számára járulékemelés következett be, még akkor is, ha látszólagosan, százalékarányban most azt mondják, hogy csökkent.
Igen ám, de a járulékemelések bármilyen konstrukciója mellett - legyen az betegszabadság, legyen valódi százalékos járulékemelés vagy legyen egészségügyi hozzájárulás neve a dolognak - minden alkalommal kimutatható, hogy a járulékfizetési hajlandóság tovább csökken. Ebből következik, hogy minél tovább emeljük a járulékokat, relatíve annál kevesebben és annál kisebb összegeket fognak fizetni. Ez egy ördögi kör, tisztelt képviselőtársaim, amiben benne vagyunk hosszú évek óta.
(11.50)
Ebben az ördögi körben a gazdaság vergődik, nem csak a járulékterhek miatt. De ha végiggondolják azt, hogy az adót csak akkor kell fizetni egy gazdasági társaságnak, ha nyeresége van, járulékot viszont minden esetben, ha foglalkoztat valakit. Tehát ez egy olyan állandó teher, amitől úgy igyekeznek megszabadulni a különféle vállalkozások, hogy vagy alacsonyabb jövedelemmel jelentik be az illetőket, vagy egyszerűen feketén foglalkoztatják. Ezáltal a járulékbeszedés még tovább csökken.
Ezt a folyamatot - véleményem szerint, ahogy az elmúlt évek tapasztalata mutatja - ezzel az úgynevezett stabilizációs politikával nem fogják tudni megállítani. Ahogy már most lehet hallani a gazdaságkutatók véleményét, hogy ha így folytatódik tovább, akkor újra elkezdődik az exportcsökkenés és az importnövekedés, ha így folytatódik tovább egy-két éven belül kezdhetünk stabilizálni eggyel alacsonyabb szinten.
Ez a politika, tisztelt képviselőtársaim, nem tudom, mikor vezet igazán eredményre, erre még senki nem tudott választ adni. Csak reményekről beszélnek, vergődésről és reményről. Reménykedhetünk abban, hogy esetleg majd hosszú távon lesz valami eredménye ennek, csakhogy az eddigi lépések egyáltalán nem ezt mutatják. És az a dolog, amit itt hallunk mostanában, hogy az ellátórendszereket és az ellátásokat hozzá kell igazítanunk a lehetőségeinkhez, tisztelt képviselőtársaim, ha a lehetőségeink csökkennek, akkor ennek van egy bizonyos alsó határa. És ha valaki azt gondolja, hogy a magyar egészségügyi ellátást tovább akarja csökkenteni, a ráfordításokat csökkenteni akarja, az legyen tisztában azzal, hogy a magyar egészségügyi ellátásban ellátási hiányok keletkeznek. Ezt már nagyon sokszor mondtam el.
Csak azok, akik nem ismerik az egészségügy működését, képzelik azt, hogy rövid távú pénzügyi kényszerekkel a betegellátást lehet javítani. Ez nem igaz, és erre nagyon komolyan rá fognak döbbenni, ha ezt az utat tovább folytatják. Mert lehet az egészségügy belső szerkezetén alakítani - nemcsak lehet, kell is -, a belső érdekeltségeket át kell alakítani, folytatni kell ezt az átalakítást, de az egészségügyre fordított kiadásokat nem lehet csökkenteni, mert már így is sokkal alacsonyabbak, mint hozzánk közel hasonló fejlettségű országokban.
Mi lehet tehát a megoldás? Ez a kislépések politikája, ami történik, és ezek a lépések általában tánclépések, mert hol jobbra, hol balra történik egy-egy lépés - mostanában időnként ugrás -, hogy aztán utána szaladjunk a bekövetkezett ellentmondások rendezése érdekében. Ez nem vehet sehova, ez most már világosan látszik. A Magyar Demokrata Néppárt véleménye az, hogy meg kellene változtatni a dolgok megközelítését. Más szemmel kellene nézni a dolgokra. Erre mondták gazdasági szakemberek azt, hogy kockázatos. Én csak azt a kérdést tettem fel, hogy vajon amit most csinálunk, az nem kockázatos-e? Vajon meddig lehet ezt csinálni a társadalommal, és vajon hol vannak ebből a folyamatból a kiutak?
Nos, az egyik ilyen kiút lehetséges, amit természetesen nagyon komolyan, minden részletkérdésében előre meg kell tervezni, és itt nincs módom elmondani minden vonatkozását, de a legfontosabb lépéseit el tudom mondani.
Egy kitörési pont lehet egy jelentős mértékű tb-járulék-csökkentés. Azt ma mindenki tudja, aki a gazdasággal foglalkozik, hogy ha minden foglalkoztatott után, minden gazdasági társaságban befizetnének egy alacsonyabb tb-járulékot, körülbelül ugyanahhoz az összeghez jutnánk, mint ami most történik magas tb-járulékkal, és alacsony vagy viszonylag kis létszámmal. Tehát ezt a lépéssorozatot természetesen nagyon komolyan meg kell tervezni. Jelentős mellett azt értem, hogy levinni a társadalombiztosítási járulékot 30 százalékra, a munkaadói társadalombiztosítási járulékot.
Nos, hogy ennek milyen összefüggésrendszere van? Először is, egy ilyen lépésnek azonnali inflációcsökkentő hatása van; azt hiszem, ezt a gazdaság szereplői nem vitatják. Foglalkoztatást növelő hatása is van, hiszen csökkennek a foglalkoztatás terhei. Ehhez csatlakoztatható egy nagyon kemény, nagyon szigorú társadalombiztosítási járulékbehajtási rend, akár büntetőjogi felelősségre vonásig is. Ehhez egy nagyon komoly társadalmi szemléletváltoztatás is csatlakoztatható. Mert amennyiben ebben mindenki egyetért, el lehet fogadtatni a társadalommal, hogy egy csökkentett társadalombiztosítási járulék befizetése a legelemibb kötelessége mindenkinek. Ehhez lehet egy nagyon szigorú behajtási rendet csatlakoztatni.
Milyen más vonatkozásai vannak? Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami költségvetés kiadásai is csökkennek. Két okból is csökkennek: egyrészt, nem kell akkora járulékfizetést tervezni az állami költségvetésben, ezt ritkán szokták felmérni, pedig igen jelentős összegekről van szó. Akkor, amikor egy százalékos tb-járulék-emelkedésről volt szó, akkor 8 milliárdot jelentett ez - mintegy, nem egészen 8 milliárdot jelentett ez - az állami költségvetés kiadásaiban. Gondolják végig, hogyha csökken a járulék ilyen mértékben, mennyivel alacsonyabb lesz a kiadás! A következő: az infláció-csökkenés következtében az államadósság kamatainak kiadása is csökkenni fog. Ezt is ki lehet számítani, hogy körülbelül milyen mértékig.
Természetes, hogy ha a versenyképesség nő, ha a foglalkoztatás nő, akkor a társasági és személyi jövedelemadó-bevételek is növekednek. Az exportképessége is nő az országnak. Igen, ez mind, mind pozitív hatású lehet a gazdaságra. Természetesen ehhez nagyon komoly számítások is szükségesek. A magunk erejéből sok mindent elvégeztünk már ezekből a számításokból, és tudom, ilyenkor mindig jön a kérdés, mindig jön az alapkérdés: rendben van, lecsökkentjük a tb-járulékot, rendben van, egy idő után a gazdaság fejlődésével és a befizetési hajlandóság növekedésével visszajutunk ugyanahhoz a pénzhez, amit most beszedünk - csak addig mi lesz? Ez a kérdés.
Nos, egy ilyen változtatást természetesen csak speciális konstrukcióban lehet megvalósítani. Nem gondolom azt, hogy felelőtlenül máról holnapra lecsökkentjük a tb-járulékot, és aztán lesz, ami lesz. Ez egy előre megtervezett, nagyobb program, komoly program kell hogy legyen, előre megtervezett társadalombiztosítási költségvetéssel - ezt, én úgy gondolom, hogy a jelenlegi járulékmérték mellett megtervezett társadalombiztosítási költségvetést kell letenni az asztalra, majd hozzácsatlakoztatni a társintézkedések sorozatát, és ezek után bevezetni ezt a programot. Az átmeneti időre pedig speciális konstrukcióban lehet támogatást szerezni, méghozzá a nemzetközi pénzügyi szervezetektől. Egy olyan gazdasági program, amelyik egyértelmű, hogy az egész gazdaság számára lélegzetvételt jelenthet. Egy olyan program, amelyik azáltal, hogy lehetőséget teremt a gazdaságban a növekedésre, a foglalkoztatás növekedésére, a bérek növekedésére, egy ilyen program nagy valószínűséggel támogatásra találhatna.
Nem irreális, amit mondok tisztelt képviselőtársaim, hiszen utána számoltak gazdasági szakemberek. Nem arról van szó, hogy fel kellene venni egy összegben nagyobb hitelt, hanem arról van szó, hogy a mindenkor kiesett összeg mértékéig vagy mértékében vennénk csak fel hitelt, egy készenléti tartalékot kérnénk. Számítások szerint ez mintegy kétmilliárd dolláros készenléti tartalékot igényelne, amit a gazdaság változásával, a bevételek növekedésével párhuzamosan egyre csökkenő mértékben lehetne igénybe venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen programra lehet társadalmi, gazdasági megállapodást kötni. És csak ilyen programra lehet, nekem meggyőződésem. Olyan programokra már nem lehet gazdasági megállapodásokat kötni, amiben minden kétséges, és semmi pozitív kitörési irányt nem tud felmutatni egy kormány. Nekem meggyőződésem, hogy ilyen programra a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel is lehet szerződést kötni.
És még egy dolog, amiben biztos vagyok: a nagy ellátórendszereket nem tudják úgy átalakítani a társadalmi robbanás veszélye nélkül, hogy a jelenleginél kisebb bevételekből kisebb kiadást fizessenek, mert ezt nem viselheti el sem az egészségügyi ellátás, sem a nyugdíjas társadalom.
(12.00)
Tudom, hogy a régi jó, bevett gondolkodásmódot követő közgazdászok számára ez a gondolat megütközést kelt, és azt mondják, hogy naivitás. Én nagyon örülnék neki, ha egy kicsit elgondolkoznának ezen. Ha egyszer végre azon gondolkodnának el, hogy valami új megközelítés kellene, hiszen hosszú évek óta a régivel nem lehetett igazán eredményt elérni, és egyre lejjebb és lejjebb megy a társadalom, egyre lejjebb és lejjebb megy a gazdaság.
Hihetetlen mértékben megrendült az állampolgárok bizalma a döntéshozókban, a politikai rendszerben, a demokráciában. Ha ezen nem tudunk valami új megközelítéssel és új gondolkodásmóddal változtatni, akkor világosan nem látható, hogy meddig marad fenn ezekben a társadalmakban a valódi politikai demokrácia, és mikor kerül szélsőségek kezébe a hatalom.
Én azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, nagyon fontos volna már gondolkodni ezen. Tudom, mert két év óta már nagyon sok gazdasági szakembert kérdeztem meg. Igen, mindenki azt válaszolta első megközelítésben, hogy kockázatos. Én azt kérdeztem tőlük, ami most történik, az nem kockázatos. Kiszámolták annak a kockázatát, hogyha így folytatja tovább ez az ország, annak mi lesz az eredménye?
Hát ebben az országban már nem elég azt mondani, hogy reménykedjünk, hogy jövőre jobb lesz. Most már valami határozottat is mondani kellene. Nekem meggyőződésem, hogy egy ilyen szemléletváltozással, egy ilyen újfajta gondolkodásmóddal lehet eredményt elérni ebben az országban. Kemény munka, az biztos, és nem lehet ötpercenként megváltoztatni a lépéseit, mert most éppen támadt egy új ötletem.
Nagyon keményen összefogott, nagyon szigorúan megtervezett, hosszú távú programra van szükség. Véleményem szerint csak így lehet. Ezzel a társadalombiztosítás helyzete hosszú távra megoldható lesz, de csak ezzel megoldható, csak ilyen megoldással, mert ami most történik, az inkább a káoszt növeli, és nem a problémákat oldja meg. (Taps az MDNP soraiból.)
