DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! A második kör vége felé szeretnék röviden és némileg reflexíven szólni.
Tapasztalható sajnos a társadalombiztosítási kérdések vonatkozásában egy bizonyos érdektelenség. A társadalombiztosítási önkormányzati képviselők és apparátus sem tölti ki a páholyt, a kormány képviseletében egyedül az államtitkár úr tartott ki még, a képviselői padsorok is meglehetősen foghíjasak, és ami talán a legnagyobb baj, hogy maga a társadalom sem érzi át igazán, hogy milyen rettenetes nagy pénzekről van itt szó, milyen meghatározó kérdés ez, és hogy szó szerint mennyire húsba vágó kérdés ez közvetlenül, minden egyes magyar állampolgárnak.
Szeretném elkerülni mind a szakzsargonnak az ezoterikus nyelvezetét, mind pedig az öblös retorikát, és ehelyett az alapkérdésre, a társadalombiztosítás jövőjének a kérdésére, koncepcionális kérdéseire koncentrálnék.
(12.40)
Egyfelől természetesen adódik a társadalombiztosítási önkormányzatoknak, az alapoknak az ostorozása. Ezen a területen nehéz túlzásba esni. Valóban elmondható, hogy az alapok költségvetése "Csáki szalmája".
Az ÁSZ-jelentéseket elolvasva - gondoljunk csak itt a zárszámadásokra egymás után -, ezek az ÁSZ-jelentések felérnek egy-egy vádirattal. Állam az államban; az OEP politikai-hatalmi központ, politikai ellenőrzés nélkül; képes a kormányt - a mindenkori kormányt - szakmapolitikailag ellehetetleníteni, gondoljunk a vétójog vonatkozására. Az önkormányzat alapfeladatát nem gyakorolja, helyette vidáman szakmapolitizál. Monopolhelyzetben vannak, annak minden negatív következményével együtt. Pénzügyei a legenyhébb kifejezéssel élve: zavarosak. Adminisztrációja túlburjánzott, és alacsony hatékonysággal működik. A biztosítási jogviszony regisztrálása nem valósult meg, annak karbantartása sem megoldott. A járulékfizetés hátralékának nincs biztosítási következménye; és hát nehezen vitatható, hogy a társadalombiztosítás területe politikai értelemben a szakszervezeti lobbynak a vadászterülete.
Másfelől azonban tapasztalható valamifajta államosítás gondolatának a lebegtetése, amely meggyőződésünk szerint óriási visszalépés lenne, és semmilyen formában nem engedhető meg. Érdekes, hogy azok sugallják elsősorban valamilyen formában ennek az államosításnak a gondolatát, akik egyébként a legtöbbet hangoztatják, hogy az állam rossz gazda, privatizálni kell, és a többi, és a többi. Nyilván a társadalombiztosítás még rosszabb gazda, mint az állam. Mindenesetre ez a logikai ellentmondás csak úgy oldható fel, ha arra vagyunk kénytelenek gondolni, hogy ez az államosítás csak átmenet egy későbbi privatizációhoz. De hát ez csak egy gondolatsor, és be is zárom a zárójelet.
Mindenesetre a Kereszténydemokrata Néppárt számára semmiképpen sem fogadható el az olyan konstrukció, amely a társadalom felső részét, a legnagyobb jövedelmű rétegeket egyszerűen kiengedné a rendszerből, és a többieknek maradna a kezelhetetlen nyomor. A Kereszténydemokrata Néppárt nem a megszüntetés, nem az államosítás, hanem a társadalombiztosítási rendszer továbbfejlesztésének a híve, a működőképesség megteremtését tartja fontosnak.
Úgy gondolom, hogy tökéletesen igaza volt Boross Péter volt miniszterelnök úrnak, amikor arról beszélt, hogy a kormány koncepciótlan, sodródik, improvizál, és nyilván ezzel függ össze, hogy semmiféle anyagot nem kapott az Országgyűlés erre a politikai vitanapra. Nyilván ebbe belejátszik az is, hogy szembeötlően igen eltérő beállítottságot és felfogást képviselnek a koalíción belüli pártok különböző meghatározó személyiségei.
A Kereszténydemokrata Néppárt nevében Surján László által elmondottakhoz kapcsolódva a tb, a társadalombiztosítás jövőjéről megkerülhetetlennek tartjuk egy nemzeti kerekasztal összehívását. Az, ami tegnap történt, valóban igen elgondolkodtató, nem lehetséges egyszerre konszenzusról beszélni, és szószegésbe sodródni, de a társadalombiztosítás olyan helyzetben van, és a jelentősége olyan meghatározó, hogy megkerülhetetlennek tartjuk ennek a társadalombiztosítási kerekasztalnak az összehívását.
A KDNP két alappillért hangsúlyoz ebben a kérdésben. A szubszidiaritás és a szolidaritás elvét. A szubszidiaritás alapján decentralizációs, multicentrális modellt tudunk elgondolni. Gondoljunk arra, hogy korábban volt az OTI, voltak köztisztviselők, magántisztviselők, posta, MÁV, és ez valóban működött.
A szolidarisztikus biztosítási rendszer hívei vagyunk, kötelező jelleggel. A decentralizáció folytán a biztosítók önállóak, de törvényben garantált, kiegyenlítő alapba helyezik bevételeik egy reális részét a szolidaritás jegyében, amely felhasználását majd törvény írja elő.
Tisztelt Ház! A politikai vitanap igen fontos a figyelem felhívása szempontjából, a problémák exponálása szempontjából, de nyilvánvalóan nem képes arra, hogy önmagában megoldja ezeket a kérdéseket, és részletekbe menő megoldást találjon. A további sodródás és improvizáció tarthatatlan. Ezért kezdeményezzük a társadalombiztosítás vonatkozásában a nemzeti kerekasztal összehívását. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP padsoraiból.)
