DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mindjárt szeretném a kezdet kezdetén jelezni, hogy a Független Kisgazdapárt sokkal több problémát lát a mostani politikai vitanap kapcsán, amelyet a társadalombiztosítás helyzetéről el kell mondania, mint igen tisztelt képviselőtársam, Kiss József tette. Ezért lehetséges, hogy nem tudjuk az időkeretet betartani, előre jelzem, de a mi időkeretünk terhére megy. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni.
Mint ahogy azt is, hogy Kökény Mihály államtitkár úrral ellentétben mi nem Spinozából és nem is Schopenhauerből indulunk ki, de még csak nem is Vlagyimir Iljics Leninből, hanem a tb helyzetéből, és ha megengedik - hogy követhetőbb legyen a beszédünk -, mi úgy gondoltuk, hogy először foglalkozunk a társadalombiztosítás jelenlegi helyzetével, majd a kormányzati megoldások elégtelenségével, és végül a kisgazda megoldással.
Tehát mi abból a tényből indulunk ki, hogy a társadalombiztosítás elkölt 1996-ban durván 1000 milliárd forintot, tehát a központi költségvetés közel felét, és ennek ellenére, tehát az óriási költekezés ellenére a tb az összeomlás állapotában van. Ez egyértelműen egy intő jel, és rögtön felveti a kérdést: miből fakad a társadalombiztosításnak ez az elképesztő helyzete? Így nagy hirtelenjében is rögtön olyan címszavak tolulnak elő, mint a pazarló gazdálkodás, a törvénysértő eljárások sorozata vagy a korrupció, amely sajnálatos módon a tb-t sem kímélte. Hiszen maga az államtitkár úr is említette a CM Klinikák ügyében bekövetkezett elképesztő helyzetet, ahol az ÁSZ olyan megállapításokat tett, mint például minden lépésben volt olyan hiba, mulasztás, gondatlanság, ami a hatályos törvényt, szabályt, belső előírást és elnökségi határozatot sértett. Tehát azt hiszem, hogy az egyetemen lehetne tanítani mint a törvénysértések kimeríthetetlen skáláját, ami ebben az ügyben történt. Mégis úgy gondolom, hogy rögtön rá kell arra mutatnom, hogy ha magáncégnél történnek ezek a szabálysértések - és nem valamiféle olyan, a kormányzathoz vagy a kormányzó pártokhoz közel álló területek részéről történnek a törvénysértések, amelyek az állami szinten nyilván nem megengedettek -, azt kell hogy mondjam, hogy már kisebb jogsértéseknél a súlyos szabadságvesztés-büntetés kiszabásának képe rémlene fel. Itt ezek mind elmaradnak.
Rendszeresen nem tartják be a határidőket a tb oldaláról, és itt elég, hogyha arra utalok, hogy nincs olyan költségvetés vagy zárszámadás, ahol én ezt ne kifogásolnám. Eddig teljesen eredménytelenül. Hiába van az ordító törvénysértés, annak semmilyen szankciója nincsen. De nemcsak erről van szó, a határidő-mulasztásokról, hanem 1995-ben például "elfeledkeztek", ezt természetesen idézőjelben kell érteni, a pótköltségvetés benyújtásáról, holott a tb-ről szóló törvény alapján az ötmilliárd forintos különbözet esetében már a pótköltségvetés benyújtása törvényes előírás. Itt pedig sokszoros túllépés miatt sokszoros kötelezettsége lett volna ez a tb-nek.
Ami most már a tb adósságállományát illeti, az az Állami Számvevőszék megállapítása szerint is nem felel meg a nyilvántartást tekintve a mérlegvalódiság elvének, aminek egyszerűen az az oka, hogy nincs egy megbízható nyilvántartása a tb-nek. Ennek következtében rögtön rá kell arra is mutatnom, hogy természetesen az orvoslás is sokkal nehezebb, hiszen ha nincs megfelelő diagnózis, akkor lehet, hogy rossz orvosságot adnak a betegnek és az meghal. Egyértelmű tehát, hogy végre rendbe kellene tenni a tb nyilvántartásait ahhoz, hogy bármiféle további lépésről lehessen szó. A kimutatott kintlévősége a tb-nek ma hozzávetőlegesen 260 milliárd forint, ami épp az előbb kifejtetteknél fogva lehet lényegesen több, de lehet lényegesen kevesebb is. Nem tudjuk, hogy mennyi, rossz a nyilvántartás, ebből fakadóan nagyon nehéz miről beszélnünk.
A számviteli törvényt durván megsértve évek óta ugyanis nem folyt folyószámla-egyeztetés. Ez megint a törvénysértések egy rendkívül kemény kategóriája. A tb a saját adatait illetően is igyekezett nem ellenőrizni semmit. Ez volt számára a legkényelmesebb, hiszen így annyit költhetett, amennyit akart. Most már természetesen - be kell ismernünk -, van folyószámla-egyeztetés, de nincs megbízható adatnyilvántartás. Márpedig folyószámla-egyeztetés megbízható adatnyilvántartás nélkül teljesen hatástalan.
Óriási botrányokat okoznak a megalapozatlan fizetési felszólítások. Ez is jelzi, hogy milyen baj van az adatnyilvántartással. Az ügyfelekkel akarja a tb rendeztetni nemegyszer az információk hiányait, pedig évek óta évi legalább egymilliárd forintot költenek számítógépesítésre. Mégis előfordult - ha jól emlékszem, '94-ben -, hogy manuálisan kellett a zárást elvégezni. Én ugyanakkor kénytelen vagyok arra is rámutatni, hogy a külső szakértők a tb adatnyilvántartásának elégtelenségével egyidejűleg mind nagyobb számban tűnnek fel, összességükben 100 milliós tételekről, kidobott pénzösszegekről van szó, mert hiszen a tb-nek hatalmas apparátusa van; hadd ne mondjam, hogy máshoz viszonyítva talán még úgy is lehetne fogalmazni, hogy megfelelő bérekkel, de mindenképpen kiemelkedő jutalmakkal.
Bár az adósságok behajtása az apparátus munkatársainak kötelezettsége lenne, itt is folyik a tocsikolás. 1995-ben több mint 600 millió forintot fizettek ki erre a célra, és vonták el azt a törvényes célok teljesítésétől. Az 1996. évi pótköltségvetés eredetileg 400 millió forintos előirányzatát a '96-os pótköltségvetés 600 millió forintra emeli. Ez majdnem annyi, mint az egész gyógyfürdő-szolgáltatásra rendelkezésre álló összeg. Ez jelenti a teljes aránytalanságát és képtelenségét ennek a dolognak. Bár senki nem vitatja, hogy sok tartozást behajtanak, az újabb kintlévőségek - sajnálatos módon - ennél sokkal gyorsabban keletkeznek.
Engedjék meg, hogy egy rövid táblázatot ismertessek önökkel, amelyet én állítottam össze, és amely mindennél ékesebben bizonyítja, hogy hol tart ez az egész tb, és milyen dilettáns kormányzás folyik itt, akár a központi költségvetést, akár a tb-t vesszük alapul.
(9.10)
1988. év végén a tb kintlévősége 10 milliárd forint volt. Vegyük ezt alapnak, tehát a '88 év végi tb-kintlévőséget! Az akkori 10 milliárd '89-ben már el kezdett emelkedni, akkor 11 milliárdra ment fel. 1990-ben 21 milliárd forint lett a kintlévőség, 1991-ben 53 milliárd, '92-ben - úgy látszik, szeretik a számazonosságokat - 92 milliárd forint, '93-ban 149 milliárd forint - hangsúlyozom, '88 végén 10 milliárd volt - '94-ben 190 milliárd, '95-ben 230 milliárd, és '96-ban - itt, ugye, a pontos adatom az első fél évre állt rendelkezésre, amikor én ezt a táblázatot elkészítettem magamnak - VI. 30-án 250 milliárd forint volt, tehát egy fél év alatt itt már 20 milliárd forinttal emelkedett. Ez a táblázat igazolja, hogy ez az állandóan emelkedő számsor, sőt, majdhogynem a mértani haladvány szabályai szerint emelkedő számsor, ez sajnálatos módon nem a magyar gazdaságra jellemző, igen tisztelt képviselőtársaim, hanem a tb-negatívumokra, a kintlévőségekre, és úgy gondolom, hogy az a tény, hogy a tb kintlévőségei ilyen módon emelkednek, ezek egyértelműen a tb gazdálkodásának elfogadhatatlanságát bizonyítják.
A tb egyébként a vagyongazdálkodás szabályait nagyon könnyen átlépi, így például megsérti az önkormányzati irányításról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény rendelkezéseit: a vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat nem a közgyűlés, hanem többnyire az elnökségek gyakorolják; ingyenes állami vagyonhoz juttatják a társadalombiztosítást; a mai napig az előirányzott 55-60 milliárd forintból a sajtóhírek szerint 33 milliárd forintot kapott meg.
Remélem, nem zavarom a beszédemmel Medgyessy pénzügyminiszter urat, mert ha már a gazdálkodását az országnak nem tudja rendbe hozni, legalább az én beszédemet ne zavarja. (Derültség az MSZP padsoraiban. Taps az FKGP padsorában.) Jó? Köszönöm szépen. Majd talán kint, Medgyessy pénzügyminiszter úr, ott tessék beszélni.
Rossz döntések miatt többszörös vagyonvesztés következett be a költségvetési törvényt megsértve a vagyon hasznát gyakran nem a hiány csökkentésére fordította, hanem felhalmozta. Az OTP-, a Postabank-részvényeknél körülbelül - a két pénzintézetnél néztem meg - 700 millió forintot költött el a társadalombiztosítás ilyen módon. Ez kétszer akkora, mint a kórházak kifizetetlen gyógyszerszámlája. Kérem, épp elég szó esett az elmúlt napokban arról a kétségbeejtő helyzetről, amely a kórházak területén alakult ki éppen a gyógyszer-ellátatlanságuk miatt is. Íme, itt van, csak az OTP és a Postabank részvényeinek az ügye, ahol - ismétlem - több mint 700 millió forint úszott el. Milyen jó lett volna ezt a kórházak gyógyszerellátására fordítani, most nem lett volna ilyen katasztrófa!
A vagyonjuttatás értelmetlenségét felismerve a kormány 1996-ban 5 milliárd forintot, 1997-ben pedig 9 milliárd forint értékű vagyont akar eladatni a tb-vel. A kényszerértékesítés a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - és erre már korábban is rámutattunk a tb különböző gazdálkodása kapcsán - további vagyonvesztést okoz, tehát egyértelmű, hogy ez megint egy pazarló gazdálkodásnak valamiféle megnyilvánulási formája. Sajnálatos, hogy azt kell mondjam a társadalombiztosításról, hogy a jellemző erre a "gazdag központ - szegény irányítottak" helyzet, hiszen 1996-ban leggyorsabban a működési költségvetés nő, tehát a központi apparátus önmagától igazán nem sajnálta a pénzt, ezt a legnagyobb kritikusai sem állíthatják a tb vezetésének, hiszen itt önmagában 35 százalékos az emelkedés, míg a gyógyító-megelőző ellátásban csak 13 százalékos a növekedés. Kérem, ebből a két adatösszevetésből látszik, hogy ennek a kormánynak nem a biztosítottak helyzete az, ami fáj, hiszen ebben az esetben elképzelhetetlen lenne, hogy a gyógyító-megelőző ellátás fejlesztésére csak 13 százalékos növekedés jusson, míg a tb központi adminisztrációs kiadásaira pedig 35 százalékos emelkedés essék.
Úgy gondolom, a rossz gazdálkodást ez mindennél jobban bizonyító adat; és úgy gondolom, hogy itt rögtön meg kell említenem, hogy a rossz gazdálkodás következménye az óriási hiány, hiszen 1995-ben nulla százalék helyett 43 milliárd forint, 1996-ban pedig 18 milliárd forint helyett 53 milliárd forint a hiány, amelyet a központi költségvetésnek kell állnia. Ez egy rendkívül sajnálatos tényező, hiszen a hiányok lassan oly mértékben nyomasztják a központi költségvetést, amely a központi költségvetés számára már az elviselhetetlenség határát súrolja. Ennek pedig az a következménye, hogy a rossz gazdálkodást folytató társadalombiztosítás valósággal zsarolja a társadalmat. Például ilyen zsarolás jellegű magatartás az, amikor arra hivatkoztak, ha nem fogadjuk el azonnal a tb-költségvetés módosítását, akkor ebben az esetben a kórházak bezárnak, nem tudnak tovább működni; vagy ilyen zsarolás volt a tb rossz gazdálkodásából fakadóan az a fenyegetés, ha a Ház nem fogadja el azonnal, minden kritika nélkül a rossz előterjesztést, akkor a nyugdíjakat nem fogják tudni fizetni, és így tovább. Én úgy gondolom, hogy egy társadalmat nem lehet zsarolással fenyegetve kormányozni, a Független Kisgazdapárt felháborodással utasítja vissza ezeket a módszereket. Zsarolás módszerét léptetni a szakszerűség helyébe, elnézést kérek, ez igazán nem európai.
Hogy akarja mindezt a kormány megoldani? Szűkíteni akarja a szolgáltatásokat - utalhatnék, mondjuk, a Bokros-csomagra, amelyik hatalmas sarcot vetett ki a társadalomra, ugyanakkor szerzett jogosítványok tömkelegét szüntette meg olyannyira, hogy maga az Alkotmánybíróság kénytelen volt sokszorosan közbenyúlni és bokrostalanítani a Bokros-csomagot.
(9.20)
Ugye, utalhatnék arra, hogy a kormány olyan megoldásokkal kívánja a tb ellehetetlenülését megoldani, mint például a tízezer ágy leépítése, vagy ötezer plusz tízezer ágy leépítése, vagy a nyugdíjkorhatár emelése; figyelmen kívül hagyva, hogy itt a kommunista évtizedek által többszörösen megnyomorított társadalomról van szó. Olyan társadalomról, ahol a nyugdíjasok két-három műszakban, életüket végigdolgozva, kerültek egy olyan rokkant egészségi helyzetbe, ahol az elégtelen egészségügyi ellátás következtében is a nyugdíjkorhatár emelése ennél a generációnál egyszerűen elképzelhetetlen.
Vagy hadd utaljak itt ugyanakkor a nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatban a munkába állni képtelen, helyzetbe hozni magukat, ellehetetlenült fiatalok tömegeinek a helyzetére, amelyet a nyugdíjkorhatár emelése tovább torzít, vagy hadd utaljak a családtámogatások megnyirbálására, az újabb sarcra a tb-hiány befolyásolása ügyében, amelynek az egészségügyi hozzájárulás nevet adták. Ez minden munkavállaló után havi 1800 forint adó jellegű - hangsúlyozom - tb-befizetést jelent. Hatásai a korábbi konstrukcióhoz hasonlíthatók, ugyanis megdrágítják a foglalkoztatást, ösztönzik a feketegazdaságot. De ebbe a csoportba sorolhatnám a tiszteletdíjak megadóztatását.
A cél az egész tb- - idézőjelbe mondanám - "reformnál" 80, illetőleg 100 milliárd forint többletnek a beszedése. Na, ezt tessék összehasonlítani a másfél százalékos adócsökkentéssel, és akkor körülbelül látják, hogy mit jelent ennél a kormánynál a csökkentés! A valóságban egy nagyon durva emelést jelent, hisz ez a 80-100 milliárd forint egyértelműen durva emelés.
És mindezt a kormány ötletszerűen, hatásvizsgálatok nélkül - nem győzzük eléggé hangsúlyozni -, néha, amikor valamilyen dilettáns kis adattal próbálják alátámasztani, azokat illetően a hatásvizsgálatnak a fogalomköre nyilván nem alkalmazható. Rögtönzések sorozatáról van szó és mindezt reformnak nevezik.
A megoldás - a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - mindenekelőtt a gazdaság rendbetétele, kérem. Tessék most már világosan szembenézni a kérdéssel! Éppen ezért voltam egy picit ingerültebb, hogy a pénzügyminiszter úr nem figyelt rám, miközben sorozatosan a hibásabbnál hibásabb gazdasági intézkedéseket hozza.
Az infláció leszorítása. Kérem addig, amíg az inflációt nagyon kemény eszközökkel meg nem fékezzük, a gazdaság nem hozható rendbe, az államháztartási reform nem valósítható meg, illuzórikus vágyálom mind államháztartási reformról vagy azon belül tb-reformról beszélni addig, amíg az inflációt nem fékezzük meg.
Az infláció megfékezésével szembenállnak ugyanakkor a kormányzati intézkedések, hiszen elég, ha csak itt az állandó, indokolatlan benzináremelésre, energiaár-emelésekre, a forint csúszó leértékelésére utalunk. Úgy gondoljuk, hogy ezek egyértelműen inflációgerjesztő hatásúak.
A gazdaságot növekedési pályára kell állítani. Ha ezt nem tudja a kormányzat megtenni, akkor jobb, ha minél hamarabb távozik, mert én úgy gondolom, rég itt lett volna az ideje a gazdaságunknak a növekedési pályára való állítására.
A feketegazdaság visszaszorítása nélkül a tb ugyancsak nem hozható helyre. Erre a Független Kisgazdapárt nyomatékkal hívja fel a figyelmet. De kérem, jelenleg körülbelül 100 ezer külföldi munkavállaló dolgozik feketén Magyarországon, és több százezerre tehető annak a belföldi feketemunkás-tömegnek a száma, akik után nem fizetnek tb-t. Na most, ugye a kormánynak az örökös siránkozása, hogy ők nem tudnak mit tenni a feketegazdasággal, hát kérem, elmondtuk milliószor, miként kell ezt kezelni. Én úgy gondolom, hogy egy kormány vagy meg tudja oldani a feladatait, vagy nem, de akkor viszont távoznia illene.
Elviselhető járulékterhek kellenek, amit a Független Kisgazdapárt nem az 1-2 százalékponttal való csökkentésben lát megvalósíthatónak, különösen nem akkor, ha a tb-járulék beszedéseket 80-100 milliárddal akarják növelni, hanem a Független Kisgazdapárt 10-15 százalékponttal javasolja csökkenteni a járulékterheket, a munkáltatói tb-járulékot. Ez lenne egyedül a megoldás.
Ez növelné a magyar gazdaság versenyképességét, mert a jelenlegi kulcs nemzetközileg egyedülállóan magas, elfogadhatatlan, olyan torz gazdasági viszonyokhoz vezet, amelyek kezelhetetlenné teszik a gazdaságot, különösen annak a növekedő elképzeléseit.
Egyidejűleg a terhek csökkentésével - természetesen a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - növelni kell az ellenőrzés hatékonyságát és a szankcionálás erejét. Kérem - már tegnap is elmondottam -, szankciók nélkül nincsenek törvények! A törvény és a szankcionálási rendszer összetartozó fogalmak. Ha nincs szankció, hiába hoznak törvényeket. Márpedig - számításaink szerint - itt semmiféle valóságos szankcionálási rendszer nincs, a terhek csökkentése és az egyidejű szankcionálás lenne a megoldás egyik módozata.
A tb bevételei ebben az esetben - a Független Kisgazdapárt szakértő gárdájának a számításai szerint - nagyon jelentősen növelhetők lennének, mégpedig meglehetősen rövid idő alatt. A legóvatosabb becslések szerint is ennek a növekedésnek a százalékos ütemét 10-15 százalékra ígérhetnénk, ha ezeket a kormányzat megfogadná.
A fajlagos terhek csökkentései ugyanakkor javítanák a vállalkozások jövedelmezőségét, így ösztönöznénk a tevékenységi körük bővítését, növelnénk a foglalkoztatottságot, és miután ez emeli a kereseteket, ezzel tovább növeli a járulékbevételnek a lehetőségeit. Tehát kedvező módon, a növekedéssel segítenénk elő a tb-bevételek növekedését.
Végül a tb átvilágítása, megszervezése és rendbetétele, ezek nem halasztható dolgok, hiszen az átvilágítás célja - a Független Kisgazdapárt megközelítése szerint - az összes gazdasági veszteség feltárása. Nemcsak azért, mert a működési költségeket ésszerűsíteni kell, így a mi számításaink szerint megtakarítható lenne ugyan néhány milliárd forint, de ez a mi jelenlegi gazdasági helyzetünkhöz nem lennének kellően hatékony intézkedések.
Ezért mi a megfelelő döntési mechanizmusok kialakítását tartjuk rendkívül fontosnak, miután ennek a következménye a megtakarítások számának megsokszorozása lehetne, ezeket pedig a szolgáltatások szükséges fejlesztésére lehetne fordítani. Tehát itt az összes gazdasági veszteséget fel kell tárni, és - a működési költségek ésszerűsítésén túlmenően - a megfelelő működési mechanizmusokat kell kialakítani, hogy a tb valóban zökkenőmentesen és azzal a jövedelmezőséggel és azon a színvonalon működjék, amely hozzátartozik a társadalombiztosítás jogállami körülmények között való működtetéséhez.
Ezért a Független Kisgazdapárt javasolja, hogy a mi helyzetelemzésünk alapján lásson hozzá a kormányzat a társadalombiztosítás rendbetételéhez. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
(9.30)
