LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utánam következők érdekében mondom, hogy nem fogom fölhasználni a 20 perces időkeretet. Néhány bevezető megjegyzést szeretnék tenni a Magyar Demokrata Fórum belső megállapodása értelmében Kis Gyula és Kelemen András képviselőtársam szakmai vitaanyagához. S engedjék meg, hogy így, még a bevezetőben tisztelettel köszöntsem a társadalombiztosítási önkormányzatok megjelent vezetőit, vezető munkatársait, és köszöntsem Gaskó István urat, a Liga elnökét, valamint Palkovics Imre elnök urat a Munkástanácsok Országos Szövetségétől és annak vezető munkatársait.
Miért hangsúlyozom itt a bevezetőben a jelenlétüket? Azért is, mert e vitanap kezdeményezője csak névleg voltam én, hiszen Palkovics Imre, valamint a Munkástanácsok Országos Szövetsége javasolta, kérte a Magyar Demokrata Fórumot, hogy kezdeményezzük ezt a politikai vitanapot. S az a reményünk, hogy a politikai vitanapok sorában ez is alkalmas lesz egy olyan nemzeti kerekasztal létrejöttére, ahol minden bizonnyal megjelennek a civil szerveződéseknek, kamaráknak, érdekvédelmi testületeknek a valóságból hozott élményei, javaslatai.
Itt menet közben kaptam egy kis cédulát, amely talán alkalmat ad Akar László úrnak, hogy egy kétperces hozzászólásban reagáljon rá, és rávilágít rögtön a kezdet kezdetén egy, az erkölcsi válsággal is minősíthető területre a társadalombiztosítással kapcsolatban. Úgy hangzik ez a kis cédula - az Érdekegyeztető Tanácson, egyik összejövetelén Akar László pénzügyi államtitkár úr a nyilvánosság előtt jegyezte meg, hogy, idézem: "Valljuk be őszintén, nem normális az, aki minden jövedelme után adózik, illetve járulékot fizet."
Úgy vélem, hogy ez a kis megjegyzés is alkalmas arra, hogy ne csak a Társadalombiztosítási Önkormányzattal kapcsolatos szakmai gondokról, hanem annak az erkölcsi hátteréről is beszéljünk, illetve fognak majd a munkatársaim, a Magyar Demokrata Fórum tagjai szólni.
Amit nagyon lényegesnek tartok - és ez az én feladatom, hogy megfogalmazzam újra és újra, március óta tesszük ezt -, hogy szükség van egy nemzeti minimumra, szükség van egy olyan belső politikai, szakmai megegyezésre, kiegyezésre is a társadalombiztosítás területén, amely alkalmassá teszi az országot arra, hogy a jövőben is gondolkozzék és a napi életében is biztonsággal eligazodjék.
Nos, a nemzeti egészségügy és az ehhez kapcsolódó társadalombiztosítás helyzetét feltétlenül a közösen elfogadható nemzeti minimum sorába tartónak véljük. Hat éve, 1990 óta zajlanak a viták a parlamentben a képviselőcsoportok között, a kormány és a Társadalombiztosítási Önkormányzat, valamint a kórházfenntartók között. A vita láthatóan meddő, kárvallottja pedig az egész magyar társadalom. S most az a tény, hogy az Országgyűlés rendkívüli vitanapot rendezhet a társadalombiztosítás ügyében, számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára azt jelzi, hogy a kormánypártok és az ellenzék pártjai legalább abban egyetértenek, hogy a társadalombiztosítás ügye égetően sürgető megoldást kíván. Ez az egyetértés nem rossz kiindulóalap ahhoz, hogy a megoldásokat közösen megtaláljuk. Nem feltételezem az Országgyűlés egyetlen képviselőjéről sem, hogy ne lenne hajlandó ebben együttműködésben részt vállalni, még akkor is, ha a tegnapi rendkívül rossz élményünk netán ellenkező indulatokat váltott ki - joggal - a Magyar Demokrata Fórum tagjai között is és az ország közvéleményében. Azonban úgy vélem, hogy túl kell tennünk magunkat a tegnapi estén tapasztalt, a megállapodás fölrúgásában, hiszen 90 parlamenti képviselő nem teheti tönkre annak az esélyét, hogy a társadalombiztosítás területén egy ilyen nemzeti kerekasztal létrejöjjön, és ebben a Magyar Demokrata Fórum természetesen részt kíván venni.
A Magyar Demokrata Fórum elképzelését a társadalombiztosításról egyetlenegy területen talán fontos, hogy röviden elmondjam. Az MDF által 1989-ben meghirdetett, majd a '91-ben országgyűlési határozattal elfogadott modell a biztosítási elv és a társadalmi szolidaritás egyensúlyán alapul. Az egészségügyben az egészségügyi alapszolgáltatás nem függhet a befizetések nagyságától, hiszen ezek ma rendkívül alacsonyak. Ebben az átmeneti időszakban, amíg a gazdaság nem lesz megfelelően jövedelmező, az államnak támogatnia kell a társadalombiztosítás működését, pótolni kell hiányait. A kiegészítő finanszírozás mellett azonban fokozottan kell a pénzeszközök felhasználásának törvényességét, ésszerűségét és erkölcsiségét vizsgálni.
A mai vitanap kérdése az, hogy a kormány ebbéli kötelezettségének hogyan tesz eleget, a rá háruló feladatokat hogyan látja el.
Sokan sokféleképpen próbálták ábrázolni azt a helyzetet, ami ma jellemzi például az egészségügyet, hogy milyen betegségben szenved a magyar egészségügy. Én azt hiszem, hogy nem betegségről van szó, hanem arról, hogy két esztendővel ezelőtt a nem a látási viszonyoknak megfelelően vezetett kormányzat frontálisan ütközött az egészségüggyel, és ennek következményeit éljük meg, és mi az ellenzék oldaláról hiába próbálunk elsősegélyben részesíteni, úgy vélem, hogy ennek igazán hozadéka nem lehet, és ilyen módszerekkel, ilyen lehetőségekkel, bármennyire is próbál az ellenzék javaslataival jelen lenni a parlamentben, nem rendezheti a magyar társadalombiztosítás, a kórházak, az egészségügy, a nyugdíjasok helyzetét.
És amikor így látom az arcokon a háborgást, illetve kormányzati képviselőknek a lekicsinylő megjegyzéseit megszólalás közben, azért arra emlékeztetnem kell kormánypárti képviselőtársaimat, hogy az Antall-Boross-kormányzat négy esztendejében azért nem fordult elő, hogy félszázalékos megszégyenítő nyugdíjjal becsüljük le a nyugdíjasokat, (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) nem fordulhatott elő az, hogy a kórházak az alapellátást biztosító lehetőségek híján szenvedjenek.
(11.30)
Nem fordulhatott elő az abban Antall-Boross kormányzati négy esztendőben, hogy Közép-Európában is páratlan privatizációs botrányokról adjanak hírt az újságok. És amikor a félszázalékos nyugdíjemelésnél így fölhördültek, azért szeretném önöket a következőkre emlékeztetni. (Gaál Gyula: Igazat kéne mondani!)
Az Állami Számvevőszék által készített T/38/5. szám alatti jelentésben, amely a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslatot véleményezi, ez áll a 7. oldalon - idézem, háborgó képviselőtársaim figyelmébe ajánlom: "A Nyugdíjbiztosítási Alapból fedezett öregségi és hozzátartozói nyugellátások pótköltségvetésben rögzített kiadási összege 505,8 milliárd forint, ami mintegy 5 milliárd forinttal marad alatta az eredeti előirányzatoknak. A megtakarítás - ez még mindig a számvevőszéki bizottság jelentésében szerepel - a korábban feltételezett és az év során megvalósított nyugdíjemelés eltéréséből adódik." Tehát 5 milliárd forinttal kurtították meg a nyugdíjasokat, adtak félszázalékos nyugdíjemelést, és bizony jól tudom, hogy ez az 5 milliárd forint legfeljebb egy százalékkal lett volna több, de minden forintra szükségük van elsősorban a kisnyugdíjasoknak.
Tisztelt képviselőtársaim, én azt ígértem a barátaimnak, hogy sok időt meghagyok a szakmai vitaanyagok elmondására, köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
