SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Én megpróbálok olyan dologról beszélni most, ami az előbbi vita tükrében talán üdítő lesz, valami olyasmiről, amiről azt remélem, hogy mindkét oldal, tehát az ellenzék és a kormánypárt is egyet fog benne érteni. Most remélem, hogy a kíváncsiságot sikerült mindenkiben fölébresztenem. Ez egy olyan dolog, amiről már egyszer volt alkalmam beszélni ugyanebben a teremben, amikor a feketegazdaságról beszéltünk.
Surján László képviselőtársam világosan elmagyarázta, hogy mitől nem működik a mostani rendszer. Feltételezem azt a többi hozzászólásokból, hogy minden párt képviselője egyetért abban, hogy reformokra szükség van. Természetesen nem ez a mondanivalóm lényege. Ebben van egyetértés.
Én azt kívánom most taglalni, és csak egyetlen szeletében, csak a nyugdíjbiztosítás szeletében, és azt is még leszűkítem, hogy a reformoknak mi a gátja, van-e esélye arra, hogy a reformokat megcsináljuk, és véleményem szerint mi az a legfontosabb dolog, ami nélkül bármiféle reformelképzelés elképzelhetetlen.
Tehát azt állítom most és később kifejtem, hogy tetszőleges reformelképzelés anélkül, amit most majd ki fogok fejteni, nem működhet. Ugye, reform alatt érthetnénk korábbi évek apróbb intézkedéseit, különböző nyugdíjszámítási képleteket, különböző jogosultsági időintervallumokat, mindenféle ilyen algoritmikus ügyeket. Ezeket én csak toldozgatás-foldozgatásnak tekintem, és nem reformnak. Nem tekintem reformnak, hogy önkormányzat jött létre, hiszen működésében semmit sem változott az ügy attól, mert önkormányzat intézi.
Viszont reformnak tartanám akár azt az elképzelést, amit az Érdekegyeztető Tanácsban a másik oldal képvisel, akár azt, amit itt a fölszólalók bármelyike elmondott, akár a hivatalos álláspontot, a hárompillérest, akár a felosztó-kirovónak azt a változatát, amikor csak pontrendszert vezetünk be.
Azt állítom, hogy minden egyes reformelképzelés alfája és ómegája, ami nélkül nem megcsinálható, hangsúlyozom, bármelyik reformelképzelés, amelyik nem támaszkodik személyes számítógépes nyilvántartásra. Ugye, akik itt voltak, amikor a feketegazdaságról beszéltem, emlékezhettek, akkor is ugyanezt hangsúlyoztam, más ügyben természetesen. Tehát tézisem az, hogy a személyes nyilvántartás megvalósítása nélkül nem működhet semmiféle reformelképzelés.
Vegyük csak sorjába. Ha akár úgy maradna a rendszer, ahogy most működik, már most is szükség lenne arra, hogy minden emberről tudjam, hogy mennyit fizetett be, hány éve dolgozik és így tovább, tehát azokat a paramétereket, amelyek a kiszámításhoz szükségesek. Nem tudom, vagy csak nehézségek árán tudom. Tehát még reform nélkül is igaz a tézisem, miszerint szükség van a személyes nyilvántartásra.
Sokkal nagyobb nehézséget okozna ennek hiánya, ha például áttérnénk a felosztó-kirovó rendszernek azon reformmenetére, amikor nem vezetünk be tőkefedezeti pillért vagy lépcsőt, hanem csak úgynevezett pontrendszer alapján azt kéne tudnunk, hogy melyik munkavállaló abban az évben adott átlagbéréhez képest mennyi járulékot fizetett be, és ebből később dimenzió nélküli számmal pontosan nyugdíjfolyósítást tudnánk csinálni. Elképzelhetetlen ez a reformfolyamat anélkül, hogy ne tudnám minden egyes munkavállalóról pontosan, hogy mennyi járulékot fizetett, és hány éve dolgozik.
Igaz ez akkor is, hogyha a másik változatot nézem, tehát én csak illusztrálom, amikor a bármely szót használom, elég azt két reformirányzattal is illusztrálnom. Ha tőkefedezetire kívánok rátérni a három pilléren belül, akkor az éppen átlépőnél tudnom kell azt, hogy eddig mennyit dolgozott, milyen jogosultságot szerzett, és így tovább. Tehát mindaz, amit az előbb elmondtam, igaz erre az állapotra is. Igaz, hogy egy kisebb halmazra, de igaz. Tehát az átlépők halmazára igaz. Nem kívánom az összes többi reformváltozatot sorra venni. Valószínűleg igazolható, igazoltnak tekinthetem azt a tézist, miszerint személyes számítógépes nyilvántartás nélkül nem működik.
Részt vettem azon reformbizottság munkájában, amit még Bokros miniszter úr hozott létre, elég intenzíven dolgozott a társaság, nem volt azonos véleményen. Tehát ott is több reformelképzelés volt. Ebben az egyben azonban egyetértettünk akkor is. És aki figyelte a sajtót meg a hivatalos tárgyalásokról szóló kommünikéket, az úgy hallhatta, hogy 1997. január 1-jétől ez a dolog létrejön. Most, aki figyelemmel kísérte, azt olvashatja az újságokban, hogy 1998. január 1-jénél hamarabb nem jön létre ez a dolog.
Én meg azt mondom, hogy sajnos az a helyzet, és ebben a másik tézisben már nem mindenki fog velem egyetérteni, hogy ennek megvalósítása, mert a szükségessége az nyilvánvaló, ennek megvalósításában éppen az önkormányzatiság az, amelyik a legnagyobb ellensége ennek az elképzelésnek.
Ők maguk már megtehették volna, '88-ban még nem volt önkormányzat, de '92-től már igen, az azóta eltelt négy esztendő alatt ezt a személyes nyilvántartást létre kellett volna hozni. Hangsúlyozom, '92-től csak, mert onnantól van csak önkormányzat. Az én véleményem szerint már '88-ban meg kellett volna tenni, de hát ez egy más kérdés.
Az, hogy nem jött létre, abban igen komoly szerepet játszik maga az önkormányzatiság, hiszen annak a testületnek az összetétele nem alkalmas arra, hogy egy ilyen szigorúan szakmai szervezés- meg rendszertechnikai problémákat felvető ügyet megoldjon.
Állítom, és ez a tézisem már vitára fog találni természetesen bizonyos képviselők elképzeléseiben, hogy az önkormányzatiság gátja annak, hogy ezt az alappillért - ami minden reformnak az alfája, ómegája - megvalósítsuk. Lám, már most is két évet húzódott ahhoz képest, amit minden párt elképzelt annak idején.
Ezért az én személyes véleményem, hiszen az SZDSZ-ben nincs még teljes egyetértés ezekben az ügyekben, hogyha másért nem, azért sincs szükség a nyugdíjfolyósításnál az önkormányzatra, hogy ezt az alappillért - ami most nem a három közül az egyik, hanem a tézisem szerinti alappillér - megvalósítsuk. Teszem ezt azért, mert kellemes példák állnak előttem, amikor a földhivatali hasonló ügyek, nem akarom részletezni, a hasonló ügyek, hogy nyilvántartási problémák számítógépesítése, kormánybiztost neveztek ki; és a kormánybiztos, aki egy személyben szakértő, és mindenre oda tud figyelni, lényegesen jobb eredményt ért el, vagy mondhatom azt, hogy sikereket ért el azóta, mióta kormánybiztosként működik.
Tehát a javaslatom az, és kérem, hogy képviselőtársaim bármilyen reformelképzelésük elé helyezzék oda ezt az elképzelést, miszerint a személyes nyilvántartást kell létrehoznunk ahhoz, hogy később vitatkozhassunk arról, hogy milyen reformelképzelést csináljunk. Ennek egyetlen lehetséges módja az, hogy kormánybiztost neveznénk ki. Ennek viszont akadálya a meglévő önkormányzatiság. A három dolog így függ össze, és kérem, hogy a további vita során vagy a további munkák során ezt vegyék figyelembe! Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps a bal oldalon.)
