DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm, tisztelt Ház, az érdeklődést. Vitathatatlan, hogy ha valahol ég a ház, akkor minden tisztességes embernek menni kell és oltani kell, teljesen függetlenül attól, hogy kinek a háza ég. Úgyhogy a Magyar Demokrata Fórum meg fogja szavazni ezt az indítványt. Minden bizonnyal holnap elfogadja a Ház is, hiszen az előterjesztők pártállása és az ellenzék eddigi véleménye ezt garantálja.
Ha tehát most már úgy tekintjük, hogy túl vagyunk a tűzvészen, akkor talán így egymás között csendesen, békésen, hiszen azok vannak itt, akik ezekkel a kérdésekkel évek óta foglalkoznak, s nincs jelen a televízió nyilvánossága, tehát csendesen és békésen egymás között azért arról is beszéljünk, hogy ki gyújtotta fel ezt a Házat. Hallottuk. Hallottuk: a költségvetés, a társadalombiztosítás költségvetési törvénye egy későn született koraszülött volt, amennyiben idén márciusban fogadtuk el az idei évi költségvetést, tehát igencsak későn született, mégis koraszülött volt, mert nem voltak meg a teljesítéséhez szükséges feltételek, nem volt életképes. Közben születtek az alkotmánybírósági döntések, tehát sem az egészségbiztosítási önkormányzat eredeti előterjesztése, sem az ennek ellenére született kormányzati előterjesztés bevételi és kiadási oldalai nem voltak megalapozottak.
Ebben a helyzetben két-három képviselő hősies erőfeszítést tett arra, hogy a társadalombiztosításnak mégiscsak legyen költségvetése, Keller és Gaál képviselő urak, akik a mostani indítvány előterjesztői is, Kiss József képviselő úr, aki szintén jegyzi a most előterjesztett indítványt, vállalta ezt a feladatot, és most ugyancsak ők próbálják korrigálni az egykori előterjesztésük hibáit.
Hogyha nem mosolygott volna olyan jóízűen Keller képviselő úr Szilágyiné Császár Terézia előbbi beszéde alatt, akkor nem mondtam volna azt, hogy a tettes visszatért a tett színhelyére. Ugyanis, uraim, annak idején nagyon jól kellett tudniuk, hogy amit előterjesztettek, teljességgel megalapozatlan. Teljességgel megalapozatlan! Ez a hiány benne volt az önök által jegyzett előterjesztésben.
Erre nézvést engedjék meg, hogy idézzek néhány szemelvényt az egykori költségvetési vitából.
(18.00)
Csehák Judit, MSZP, aki ért a kérdéshez – volt népjóléti miniszter – azt mondja, hogy az egészségügyi kiadások emelkednek, és ez tartalmaz egy 20 százalékos béremelési lehetőséget. Nem huszonnégyet, húszat.
Majd később – ezt még tavaly decemberében mondta – azt mondja – most már az idei év márciusában -, mindannyian tudjuk, így a kormány és a szakszervezet közötti megállapodást aláírók is, hogy a 217,5 milliárd akkor ad garanciát a bérfejlesztésre, hogyha mellette a kórházi struktúraváltás is megvalósulhat. Mondta márciusban, mindenki tudta, hogy a struktúraváltás idén nem fog megvalósulni, pénzügyi haszna csak jövőre lesz. Neki sem hittek.
De ugyanígy nem hittek az ellenzéknek, amikor Pusztai Erzsébet azt mondta a Magyar Demokrata Fórum részéről – akkor még Magyar Demokrata Fórum részéről, február 19-20-án -, hogy a társadalombiztosítás költségvetéséről szóló, decemberben benyújtott törvény már benyújtása időpontjában sem volt érvényes. Az Állami Számvevőszék elmondta róla, hogy számos pontja megalapozatlan.
Majd márciusban – hiszen ez a vita decembertől március 12-éig folyt – jómagamat hadd idézzem, azt mondtam... (Közbeszólás az ellenzéki padsorból: Klasszikusokat.) Igen, a klasszikusokat, ugyanis, ha valakinek rendre igaza van önökkel szemben, akkor némiképpen hivatkozhat arra, hogy már megmondtam, ha nem mondtam volna, és nem lenne leírva, ha önnek annyiszor lenne igaza, mint nekem, társadalombiztosítási kérdésekben, akkor bizonyára nem így állna a társadalombiztosítás.
Tehát, hogy idézzem dr. Kis Gyula képviselőt, hallottuk, hogy vészhelyzet van, hogyha nem hallottuk volna, akkor a Magyar Orvosi Kamara elnökének múlt heti sajtónyilatkozatából is tudnunk kellene, hogy katasztrofális helyzetben van az egészségügy. Működőképessége veszélybe került. Március 4-e, 1996.
Majd' ugyanezekhez az urakhoz szóltam akkor is, én nagyon tisztelem a két előterjesztő képviselőt, de azért mégsem ők a társadalombiztosítási önkormányzat. Mégsem ők felelnek ennek a költségvetésnek a teljesítéséért. Ez a módosító csomag, amely ezt a költségvetést módosítja – amit most minden bizonnyal el fogunk fogadni -, véleményem szerint ugyanolyan megalapozatlan, mint az előző kormány-előterjesztés. Ugyanolyan, csak számszakilag, főkönyvileg rendezi a hiányokat.
Amikor tudnivaló, hogy újabb 40 milliárd deficit várható az év végére a társadalombiztosításnál – mindkét alapnál -, akkor mi értelme van ezt a színjátékot eljátszani. Nos, a hiány 40 milliárd az év végére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végig kéne gondolniok, hogy akkor nyilván a kormány szakértői csapatának javaslata alapján terjesztették elő a költségvetési javaslatot, hiszen egy vagy két képviselő megfelelő adatbázis híján ezt nem teheti meg. Tudniok kellett és hinniök lehetett abban, hogy az az akkori előterjesztés megalapozott. Hittek benne teljes joggal, hiszen egy kormánypárti képviselő kell hogy az általa megszavazott kormánynak higgyen.
Hat év után én elmondhatom, hogy jó néhányszor hittem saját kormányom pénzügyminiszterének, és jó néhányszor csalatkoznom kellett benne. Javaslom, hogy önök is gondolják végig ezt a szituációt, és ennek a mai vitának az lenne az értelme, hogy ezt végiggondolják, hogy hány csalódást engedhetnek meg maguknak. Ugyanis a mostani előterjesztés úgy, ahogy van, végrehajthatatlan. Megszavazzuk, végre is fogják hajtani, de törvénytelen eszközökkel.
Ugyanis gondoljanak bele, hogy az egészségügy finanszírozása lebegőpontos – úgynevezett lebegőpontos – finanszírozás, ami azt mondja, hogy beadják a kórházak, hogy hány beavatkozást végeztek, és kijön mondjuk háromezer vesekőműtét, tízezer epekőműtét és a többi, és a többi, és a havi rendelkezésre álló összeget ezzel elosztva meghatározzák, hogy egy pont, egy beavatkozás hány forintot is ér.
Ez egy természetes rendszer – a világon legtöbb helyütt ezt alkalmazzák -, különben nem lehetne kordában tartani a költségvetést, különben az történne, mint Amerikában, hogy kétszer annyi méheltávolítást végeznek, mint Franciaországban, noha szerintem az amerikai meg a francia nő méhe egyáltalán nem különbözik – bár erről nincsenek, sajnos, személyes tapasztalataim -, tehát ez egy normálisan működő rendszer.
De, miután a rendszer így működik, ha nincs a számlálóban egy szám, hogy mit kell elosztani a finanszírozó esetekkel, akkor nem lehet meghatározni, hogy november 20-án mennyit fizessen az egészségbiztosítás. Tehát egy ilyen felülnyitott – és önök által javasolt, és nyilván nem saját kútfejükből javasolt – ötlet ez két dolgot eredményezhet: vagy törvénytelenül egy tetszőleges számot ír be a számlálóba a tb-önkormányzat, vagy nem tételezek fel róluk semmit, de a mostani hatalmi harcokban esetleg előfordulhat az agyukban, hogy egy olyan magas számot írnak be, ami miatt önöknek oda kell menni könyörögni, hogy izé, legyenek kedvesebbek egy kicsit alacsonyabb számot beírni, és akkor ugye, majd a delegálásnál méltányoljuk ezt a gesztust. Szóval képtelen helyzetet teremtettek.
No, ezért mondom én azt, hogy a szakértőik tanácsai ismét jégre vitték önöket, és miután itt nem arról van szó, hogy lesz-e vasöntöde Diósgyőrben, itt emberekről van szó, betegekről van szó. És ezért vállalni a felelősséget egy ezek szerint vagy hozzá nem értő, vagy nem szavahihető kormánnyal szemben, igen jelentős személyes felelősséget jelent mindhármuk számára. Átéltem, velem kétszer játszották ezt el, harmadszor nem vállaltam, én javaslom, hogy önök gondolják meg, hogy mit tesznek ebben az esetben.
Na de hogy itt azért van egy harmadik szereplője is a játéknak, a Népjóléti Minisztérium, hát, az államtitkár úr sem ússza meg, hogy idézetekkel emlékeztessem egykor mondott szavaira, amikor azt mondja Pusztai Erzsébetnek válaszolva, hogy nincs meg a bérmegállapodás fedezete. Hogy tisztelt képviselő, az a bizonyos megállapodás megszületett, tehát a béremelésnek most már nem lehet akadálya. Mondja ezt április 15-én.
Aztán, ami a legszebb – nekem legjobban tetszik stilisztikailag -, áprilisban ugyanebben a kérdésben azt hallhattuk, hogy időről időre riogatások és rémhírek járják be a közvéleményt, hogy mégsem lesz béremelés az egészségügyben, nem teljesül a megállapodás a kormány és az EDDSZ között.
Ezzel szemben azt mondom, hogy a bérfejlesztés feltételei teljesültek, mert egy: a társadalombiztosítási alapok idei költségvetéséről szóló törvény elfogadást nyert. Hát ez a törvény nyert elfogadást, amiről most az előterjesztő három képviselő azt állítja, hogy az 1996. évi költségvetésről szóló x törvény 217,5 millió forintban állapítja meg a végösszeget. Ez az összeg nem nyújt fedezetet a kormány és a szakszervezetek között létrejött megállapodás alapján megvalósított bérintézkedés forrásigényére.
Ugye, hát ezt november 7-én, '96-ban, mikor áprilisban azt hallottuk a kormány képviselőitől, hogy igenis megvan erre a fedezet. Majd, ami még különösebben tetszik – szóval ezt már nagyon nehéz fokozni -, amikor zárszóként azt halljuk az államtitkár úrtól, hogy: "Tisztelt Országgyűlés! Végül engedjék meg, hogy azt jegyezzem meg, a tapasztalat azt mutatja, hogy a sajtóban megjelenő üzenetekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni." Ezek szerint az államtitkári kijelentésekből még kevésbé szabad bárminő következtetést levonni.
(18.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy ezt így kellett elmondanom, de azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy ilyen szűk körben szembenézzünk azzal, hogy ezt a kérdést alapvetően és gyökeresen rendezni kell. Ki a társadalombiztosítási költségvetés gazdája? Ki vállal felelősséget az ígéretekért? Mert különben abba a helyzetbe kerülünk, amibe önök kerülnek elsősorban, de mi is, hogy amikor a nyugdíjemelés csak fél százalék lehet, mert törvény, a parlament – ugye – úgy határozott, hogy az előző évi nettó munkabér arányában lehessen bért emelni, akkor ezért a parlament felelős. Majd azt halljuk, hogy a kormány úgy döntött, hogy jövőre 19,5 százalékos lesz a nyugdíjemelés. Mintha nem is döntött volna úgy a parlament, hogy az idei nettónak megfelelő legyen.
Tehát ha valami jó történik, azt a kormány adja, ha valami baj van, azért a parlament felelős. Én ez ellen mindig tiltakoztam, mert én a parlament kisebbsége vagyok, de talán önöknek is tiltakozni kellene az ellen, hogy a sorozatos balhékat önökkel vitesse el az önök kormánya. Gondolják végig, és ha ezen a törvényen túlleszünk, akkor a jövőben ennek megfelelően vállaljanak felelős szerepet a mások szennyesének kimosásáért. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)
