DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat, amit most ilyen hirtelenjében, kapkodva kell a parlamentnek meghozni, arra mutat rá – és nagyon élesen – egy óriási felkiáltójelként, hogy amit két év óta a kormány az egészségüggyel tesz, az egyenesen a katasztrófába sodorja az egészségügyet.
Az elmúlt két év története nem szól másról, mint arról, hogy a kormány néhány általánosító megjegyzésből kiindulva megállapításokat tesz, a szakmai ellenérveket, a konkrét számításokat abszolút figyelmen kívül hagyva hozza a döntéseket, lesöpörve minden ellenvéleményt az asztalról, olyan megállapításokat téve, hogy aki az egészségügyben tiltakozik, az csak azért tiltakozik, mert önös érdekeit védi; olyan megállapításokat téve, hogy az ellenzék itt – kérem szépen – beszél összevissza, rémhíreket terjeszt. Kormánypárti képviselőtársaim az általunk sorozatosan felhozott szakmai érveket mosolyogva nézik, és rálegyintenek, és nem hajlandók mögénézni. És ez nagyon szomorú, tisztelt képviselőtársaim. Rendkívül szomorú, mert oda vezet, ahol most vagyunk.
Mert azt önöknek pontosan tudniuk kell, hogy ebben az évben – az első félév adatai alapján – pontosan tudni lehetett, hogy nem elég a társadalombiztosítás költségvetése. Mindenki, aki hajlandó volt mögénézni a számoknak, az pontosan tudta – több alkalommal megjelent a tömegtájékoztatásban, a sajtóban -, nem elég a pénz, kérem, nem lesz elég a pénz. Mégis mi történt? Semmi, tisztelt képviselőtársaim! A világon semmi.
Itt vagyunk november közepén, és a parlamentnek – Házszabálytól való eltéréssel – kapkodva el kell fogadni egy olyan indítványt, hogy finanszírozni lehessen az egészségügyet. Hát ez katasztrofális kormányzati munka, tisztelt képviselőtársaim! És ha ezt önök nem akarják még mindig elhinni, akkor majd jövőre találkoznak valami hasonlóval. Ez egyszerűen döbbenetes méretű felelőtlenség, nemtörődömség. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy egy kormány megengedi magának azt, hogy egy olyan ellátórendszert, mint az egészségügyet, valamiféle mellékes tényezőként kezelve, az érveket sorozatosan az asztalról lesöpörve kezeljen, nemcsak egyszer, hanem éveken keresztül.
Gondolják végig, ebben a parlamenti ciklusban, ennek a társadalombiztosításnak és ennek az egészségügynek egyetlen megalapozott költségvetése nem volt még! Gondolják meg!
'95-ben mi történt? Nyár közepén született meg a költségvetés. '96-ban mi történt? A költségvetési vita idején, folyamatosan és pontosan – nem a levegőbe beszéltünk, tisztelt képviselőtársaim – számításokat mondtunk arról, hogy miért nem elegendő ez az összeg. Önök lesöpörték az asztalról az érveinket, és megszavazták. És nem volt elég a kormánynak se.
Tudom, és mindenki tudhatja, aki mögénéz. A társadalombiztosítási önkormányzatok – egyértelműen – közölték az adatokat: nem lesz elég a pénz. Kérdezem: miért nem történt semmi szeptembertől, tisztelt képviselőtársaim? Miért nem tartja ez a kormány olyan fontosnak a magyar egészségügyi ellátást, hogy legalább annyit megtegyen, hogy szeptemberben idehoz az asztalra valamilyen javaslatot, hogy ne az utolsó pillanatban – Házszabálytól való eltéréssel – kelljen dönteni. Miért nem tartja ilyen fontosnak? Milyen felelőséggel kezeli a kormány a magyar egészségügyi ellátást?
Számomra lélegzetelállító az, ami itt történik másfél éve. Néhány megalapozatlan, felszínes szlogenre építve, önök hozzák egymás után a törvényeket. Mert nehogy azt higgyék, hogy ez az egyetlen eset. Mert igen, most már világosan látja mindenki, a '96. évi költségvetés megalapozatlan volt. Számtalanszor tettük fel a kérdést, hogy rendben van, racionalizáljuk – gyönyörű kifejezés, nagyon szeretem -, szóval az idei ésszerűsítésből megtakarítások lesznek. Megkérdeztük: hol, tisztelt képviselőtársaim? Kérjék már meg a kormánytól a számítást, hogy vajon honnan lesznek ezek a megtakarítások?! A kormány azt mondta, hogy lesznek. Önök elhitték. Kérdezem: vannak? Nincsenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miből gondolják, hogy a következő évi költségvetés ennél megalapozottabb? Nézzék meg, a '97-es költségvetésben az van: az egészségügy ésszerűsítéséből származó megtakarítások majd fedezetet adnak erre, arra és amarra. Megvannak a számításaink arra, hogy miből táplálkozik ez a fedezet? Meg tudják mondani, kormánypárti képviselőtársaim, hol talál a kormány, milyen számítások alapján megtakarítást? Ezt nem. Beleírtak egy számot hasra ütve: 8 milliárd. Nagyon érdekes, hogy ennyi megtakarításra számítanak. Számoljanak már utána, tisztelt képviselőtársaim!
Azért 2,5 év tapasztalata elég lehetne már, hogy ne higgyenek el minden felszínes, szlogenszerű megállapítást, amit önök elé tesznek. Azért a képviselői felelősség arról is szól, még ha az ember a saját kormányát támogatni igyekszik is, hogy legalább megakadályozza a saját kormányát a sorozatosan hibás lépések elkövetésében. Ez nagyon súlyos kormánypárti felelősség, tisztelt képviselőtársaim. És kötelessége egy országgyűlési képviselőnek, ha egyszer látja, hogy nyilvánvalóan hibás dolgok történnek, akkor ennek ellene tegyen. Sokkal jobban tud ellene tenni, mint az ellenzék, mert az tényleg csak a száját tudja jártatni. Önök pedig meg tudják akadályozni a hibás döntéseket. És nem teszik.
És itt a legjobb példája: saját maguknak kell hirtelen és kapkodva megoldást keresni arra, hogy a katasztrofális helyzetet elkerüljék. Ugye, most hallgathatjuk, hogy tűzoltás történik; el kell oltani hirtelen, mert – ugye – teljesen váratlanul, ki gondolta volna, igaz, hogy hónapok óta jöttek az adatok, de hát azt nem kell meghallani, egy kormánynak se kell meghallani, hogy a magyar egészségügyi ellátásról van szó. Hirtelenjében most oltsuk el a tüzet, de felhívom a figyelmüket, kormánypárti képviselőtársaim, nem történik meg a tűz eloltása.
Ebben az évben fogják fizetni az egészségügyi intézményeket, legyenek tisztában vele, hogy a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése ugyanolyan, mint az idei volt, ugyanolyan megalapozatlan, nem történik tűzoltás, ottmarad a parázs, és újabb lángok fognak keletkezni a következő évben.
Olvassák el az Állami Számvevőszék jelentését! Nézzék meg: a jövő évi egészségügyi béremelés fedezete nincs benne a költségvetésben, és ezen kívül még nagyon sok minden nincs benne. Azt mondják, hogy azért van benne, mert a megtakarítás – az ésszerűsítésből származó megtakarítások – arra fedezetet teremtenek. Körülbelül úgy, mint ebben az évben. Sehogy. És megint kezdődik elölről minden, és tisztelt képviselőtársaim, jövő márciusban kezdhetik elölről az egész cirkuszt. Jövőre megint látszani fog, hogy mi az, ami nem oldódott meg. Tudok én konkrét példát is mondani, mert ha az iskola-egészségügyi ellátást úgy oldják meg, már most lehet látni, hogy nincs benne a költségvetésben az a pénz, amit a rendelet igényelni. Például.
De még ezen kívül sok ilyen részletkérdést tudok elmondani. Tehát most az ellenzéki képviselők természetesen azt mondják, hogy ha már idáig jutott a helyzet, természetes, hogy finanszírozni kell az egészségügyi ellátást, legfeljebb azon csodálkoznak, hogy vajon hogy is gondolkodik egy kormány, ha Magyarország egészségügyi ellátásáról az utolsó pillanatban szándékozik tűzoltó munkát végezni.
(18.20)
De legyenek tisztában azzal, hogy nem oltják el a tüzet, hogy az a gondolkodásmód, amivel két év óta a magyar egészségügyet megközelítik, az alapvetően hibás, és miután a kiindulási alapjuk hibás, ebből az következik, hogy minden további döntésükkel súlyos problémákat fognak okozni. Nagyon örülnék neki, ha egyszer tényleg odafigyelnének az ellenzék szakmai érveire, tényleg elgondolkoznának azon, hogy vajon az ember csak a levegőbe beszél, vagy van-e abban valami, amit mond.
Nem ártana, nem ártana, tisztelt képviselőtársaim! Mert rá fognak jönni, hogy az egészségügyi átalakításnak, racionalizálásnak ez a módja, amit választottak ezzel a törvénnyel, ez a lehető legrosszabb megoldás. Nem a racionalizálás ellen vagyunk, nem az ésszerűsítés ellen, hanem az ellen, hogy ez a törvény nem ésszerűsít. Csak a kisebb ellenállás irányába viszi a döntéseket és egyre egyenetlenebbé teszi az országban, és nem vezet arra az eredményre, amit önök szeretnének.
Meg fogják látni, hogy igazunk lesz. És abban is, hogy nincs annyi megtakarítás a következő évben – mert nem is tudják úgy megvalósítani, ahogy szeretnék -, és a jövő évi költségvetés megint megalapozatlan lesz, és megint kezdhetjük elölről a dolgot. Talán egyszer meg kéne már nézni, hogy nem a kiindulási ponttal van-e valami komoly baj. Nem az a kiindulási pont hibás-e, amikor abból indulnak ki, hogy az egészségügyet leépítendő szociális ellátásként kezelik, amire a ráfordításokat csökkenteni kell, úgymond, az ország nehéz helyzetében. Ha ezt megteszik, ez az ország még nehezebb helyzetbe kerül.
Remélem, hogy előbb-utóbb a valóság majd elhiteti önökkel ezeket az állításokat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
