DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Én rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja igennel fog szavazni a képviselőtársaink által benyújtott törvényjavaslatra. Természetesen nincs is más lehetőségünk. Azért fönntartjuk magunknak a jogot, hogy elmondjuk a véleményünket ismételten és nem először ebben az évben arról a történetről, hogy miért kell most soron kívül sürgősségi tárgyalással mentőövet vagy egy lukas mentőcsónakot dobni az összeomlóban lévő egészségügynek.
Ez a törvényjavaslat, amelyet most sürgősséggel tárgyalunk, a kereszténydemokraták véleménye szerint egy beismerő nyilatkozat. Beismerése annak, hogy az egészségügy az összeomlás szélére jutott. Bár képviselőtársaink az előterjesztés indoklásában azt írják, hogy erre azért van szükség, hogy a feszültségek kiéleződését el tudjuk kerülni.
Úgy vélem, hogy ettől azért valamivel többről van szó. Hogy itt már egy katasztrófahelyzet van, ezt a katasztrófahelyzetet kell valahogy megoldani. Tehát nem a már meglévő súlyos feszültségek elkerülése céljából lett ez a javaslat benyújtva. De most derült ki igazán, hogy az immár két éve tartó dilettáns egészségpolitika felmorzsolódott a Pénzügyminisztérium apparátusa által diktált, minden szakmaiságot nélkülöző fiskális diktátumban.
Nincs tekintettel ez az egészségpolitika a beteg emberre, az értelmiségi lét alapfeltételeit nem biztosító fizetést kapó orvosokra, egyéb egészségügyi diplomásokra, a létminimum szélén napi gondok között tengődő ápolónőkre, a betegellátás alapfeltételeit pénzügyi okok miatt meg nem teremtő egészségügyi szolgálatokra.
Egyetértek Keller képviselőtársammal abban is, hogy ez valóban nem egyedi eset. Emlékszem rá, 1995. március 21-én dobtak mentőkötelet kormánypárti képviselőtársaink az egészségügy átmeneti finanszírozása kérdésében, és íme, most ismét, november 19-én, a kormány mulasztása, a kormány felelőtlensége miatt kormánypárti képviselőtársaink az utolsó pillanatban – eljátszva a mentőangyal szerepét – mentőkötelet dobnak a csődhelyzetbe jutott egészségügynek és kórházaiknak.
Én tehát nem vettem szó nélkül tudomást, és nem üdvözlöm azt, hogy ismét egy nem egyedi esetre került sor, hanem azt gondolom, hogy az egészségügyben dolgozókkal és a betegekkel együtt igenis fölháborítónak tartjuk, hogy ilyenre kell, hogy sor kerüljön.
Annál is inkább, mert a társadalombiztosítás 1996. évi pótköltségvetésének tárgyalása során mi, kereszténydemokraták, de valamennyi ellenzéki párt – és különös hangsúllyal szeretném mondani a szakmát – hangoztatta, hogy az egészségügy működőképességéhez a kormány és az érdekképviseleti szervek közötti bérmegállapodás megvalósításához 7-10 milliárd forintra lenne szükség. A miniszterelnök úr nyilatkozataiban folyamatosan hangsúlyozza a kormány nyitottságát az ellenzéki konstruktív javaslatokra. Hát akkor hogyan?
Ennek egyik cáfolata most jelent meg, ebben a képviselői önálló indítványban. Kormánypárti képviselőtársaink igen gyakran szeretik hangoztatni, hogy az ellenzéknek nem volt és nincs is elfogadható, szakmai érvekkel megalapozott, konstruktív javaslata. Volt és van.
A politika itt, most tetten érhető. Mi, ellenzéki képviselők megmondtuk előre, hogy kevés lesz az összeg. A kormány és a kormánypárti frakciók nem hallgattak ránk. Amikor bekövetkezett a katasztrófa, kitört a pánik, ezzel a javaslattal most megduplázzák az összeget. Az élet tehát bennünket, ellenzékieket igazolt. Föl kell tenni azonban számtalan kérdést a benyújtott önálló indítvány kapcsán.
Elegendő-e ez az újabb 2 milliárd? Tűzoltásra talán igen, a kór-házkonszolidációra pedig biztosan nem. Meg kell kérdeznünk – mert az adófizető állampolgároknak tudniuk kell -, hogy a kormánynak ez a felelőtlen, cinikus magatartása, amellyel az egészségügyet kezeli, mennyibe kerül – például – a most felvett hitel kamatterheit illetően?
Meg kell kérdeznünk: hogyan értelmezzük a Szocialista Párt frakciójának azt a mai kijelentését, hogy először és utoljára segít a kórházakon? Mi lesz a garanciája annak, hogy a most nyújtott hitel életképessé teszi a kórházakat, hogy a felhasználás hatékony és eredményes lesz?
(17.50)
Nem kaptunk választ az előterjesztés és a bizottsági vita során sem arra, hogy hogyan tudjuk kizárni annak a lehetőségét, hogy a tűzhöz közel állók jó helyzetbe kerüljenek, míg a valamiért kevésbé szeretettek vagy az ország szélén elhelyezkedők továbbra is elússzanak az adósság tengerében. Ki a felelős az adósságok kialakulásáért? Igen, biztosan van olyan eset, amikor maga a kórház, de van olyan eset is, ahol az alacsonyra méretezett társadalombiztosítási támogatás és a felújítások évek óta tartó elmaradása okozza a fizetésképtelenséget. Ki vizsgálja ezt, és hogyan nyújtunk segítséget? Egy kalap alá lehet-e venni ezeket az eseteket? Hol fogják leváltani a gazdaságvezetést? Ott, ahol hibázott, vagy ott, ahol kényszerpályán mozgott, vagy ott, ahol politikai befolyást gyakorolnak rájuk? És még számtalan kérdést lehetne föltenni. Ezekre, sajnos, nincs felelet.
Teljes megoldást azonban a kereszténydemokraták szerint csupán a Népjóléti Minisztériumban való nagytakarítással lehetetlen elérni, és ki kell mondjuk, hogy végső soron nem a lemondott népjóléti miniszter felelős egyedül a kialakult helyzetért, hanem végső soron felelős maga a magyar kormány miniszterelnöke.
Mondtam, hogy támogatni fogjuk ezt a javaslatot, mert úgy véljük, hogy a fuldokló ember mellett az azonnali segítségre van szükség. S most utoljára segítünk a fuldokló emberen. Köszönöm. (Gyér taps a jobb oldalon.)
