KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nem tartozik egyedi eseti körbe az, hogy a társadalombiztosítással összefüggésben átmeneti szabályozásra kényszerül az Országgyűlés. Most ezen túlmenően speciális átmeneti szabályozásról van szó, hiszen amire az önálló indítványunk irányul, az része a tisztelt Ház előtt lévő '96. évi pótköltségvetési törvényjavaslatnak, amely a társadalombiztosítás számára állapít meg új előirányzatokat.
Joggal merül fel a kérdés: miért alakulhatott ki az a helyzet, hogy ilyen módon kell a társadalombiztosítási költségvetés egy előirányzatával kapcsolatban törvényt alkotni. A válasznál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az elmúlt hónapokban a kormánynak be kellett nyújtania az 1996. évi központi költségvetés módosításáról szóló törvényjavaslatot, a központi költségvetés és a társadalombiztosítás '95. évi zárszámadását, a jövő évi központi és a társadalombiztosítási költségvetés kodifikált elgondolását. Ezen kötelezettségének a kormány időben eleget tett, s mindezek mellett már szeptemberben benyújtásra került a társadalombiztosítás '96. évi költségvetésének módosítása pótköltségvetés formájában.
Az érvényes törvényi előírások értelmében azonban a tisztelt Ház csak akkor kezdheti el a költségvetési típusú törvények tárgyalását, ha az Állami Számvevőszék véleménye is a képviselők rendelkezésére áll. A fent felsorolt törvények áttekintése az Állami Számvevőszék számára is jelentős terhet jelentett.
Tekintettel arra, hogy a számvevőszéki vélemény csak november 8-án készült el, és ezért az Állami Számvevőszéket egyáltalán nem terheli felelősség, világossá vált számunkra, hogy a beavatkozás nélkül finanszírozási feszültség állhat elő azért, mert az Országgyűlésnek nincs módja, csak olyan ütemezésben elfogadni a pótköltségvetést, amely december eleji kihirdetést tesz lehetővé. A feszültségkezelés azért is kiemelten fontos, mert a kórházak, egészségügyi intézmények biztonságos, kiszámítható működési rendjét zavarta volna meg az esetlegesen késői pénzátutalás.
Nem arról van szó, hogy nincs miből finanszírozni a gyógyító-megelőző ellátás szereplőit, hanem arról, hogy a gyógyító-megelőző ellátásra eddig teljesített kifizetéseket levonva a költségvetési törvényben rögzített és azt csak törvényi felhatalmazással túlléphető előirányzatból, a maradékösszeg kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a november 20-án esedékes kifizetések teljes mértékben teljesíthetők legyenek.
A törvényi felhatalmazást a pótköltségvetési törvényjavaslat ugyan megcélozza, de ha kivárjuk annak hatálybalépését, akkor mindaddig nem állna rendelkezésre a szükséges forrás. Ezért döntöttünk úgy, hogy kísérletet teszünk a helyzet mielőbbi, gyors rendezésére. Azért mondom, hogy kísérletet, mert csak akkor érhetjük el célunkat, ha minden egyes képviselőtársunk átérzi az átmeneti szabályozás szükségességének, fontosságának súlyát, és nem kis önmegtartóztatást vállalva eltekint attól, hogy módosító indítvánnyal egy másfajta kísérletet tegyen, azaz még jobbá tegye e két szakaszból álló törvényjavaslatot. Ha ez – akár egy képviselő részéről is – bekövetkezik, akkor célkitűzésünk vakvágányra fut.
A törvényjavaslatunkhoz csatoltuk az Egészségbiztosítási Pénztár segítségével elkészített és az ő adatbázisára alapozott kimutatást a gyógyító-megelőző ellátások 1996. évi kifizetéseiről.
Képviselőtársaim számára ismert, de nem árt a széles közvélemény számára felidézni az előirányzati számokat: januártól novemberig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a fenti célra 203,1 milliárd forint összeget teljesített. November 20-án az esedékes kiutalás összege 20,9 milliárd forint. Mindehhez együttesen 223,9 milliárd forintra lenne szükséges, miközben a hatályos költségvetési törvény 217,5 milliárd forint kiutalását teszi lehetővé. És ezt a 217 milliárd forintos keretet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár csak akkor lépheti túl, ha erre törvényi felhatalmazással rendelkezik. A hiányzó 6,5 milliárd forint összeg tehát csak akkor folyósítható, ha a most előterjesztett törvényt holnap a tisztelt Ház változtatás nélkül megszavazza.
A törvényjavaslatunk elfogadásával lehetővé válik az is, hogy a pótköltségvetésben előirányzott összesen 25,2 milliárd forint mértékig még decemberben kiutalásra kerülhessen 1,2 milliárd forint.
Tisztelt Ház! Szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslat megfogalmazásakor több lehetséges szövegváltozatot gondoltunk végig. Volt olyan elgondolás, hogy az átmeneti szabályozásban csak a november hónapban esedékes kiutalások teljesítését tesszük lehetővé. Ezt azért nem tartottuk célravezetőnek, mert a pótköltségvetési vita esetleges elhúzódása esetén újabb nem kívánt feszültség generálódna, igaz, az már lényegesen kisebb, 1,2 milliárd forint kiutalását hátráltatná csak.
Egy másik lehetséges szabályozási iránynak tűnt első megközelítésben, hogy számszerűsíteni kellene az előirányzat felső korlátját. Ezt azért nem tartottuk szerencsésnek, mert ezzel a pótköltségvetés egy soráról konkrétan döntöttünk volna, megkerülve a pótköltségvetést.
(17.20)
Érkezett felénk olyan kérés is, már a benyújtás után, hogy egy új változat benyújtásával tegyük lehetővé az intézményeknél felhalmozódott adósság konszolidálását. Következetesen azon az állásponton voltunk mindhárman, hogy konszolidációs előirányzat kiemelése a pótköltségvetésből csak úgy lett volna elképzelhető, ha akkor párosult volna a végrehajtás szabályozásával is. Ha mindez mégis beépítésre került volna a javaslatunkba, akkor nagy valószínűséggel elkerülhetetlenül bekövetkezett volna a módosító javaslat benyújtása, ezzel pedig eredeti célunk megvalósulását veszélyeztettük volna. Így körültekintő mérlegelés után maradtunk a tisztelt képviselőtársaim előtt fekvő szövegváltozat mellett.
Kedves Képviselőtársak! Nagy tisztelettel kérem képviselőtársaimat, mérlegeljék az általam elmondottakat, és a holnapi szavazással tegyék lehetővé, hogy az egyébként is több tekintetben is kritikus helyzetben lévő egészségügyi ágazatban a feszültség ne nőjön akkor, amikor annak elkerülési módját képesek vagyunk megfogalmazni.
Az előterjesztők nevében is bízom benne, hogy az önálló indítványok indokolása a most elmondott érveink alapján, a szándékunk megértésre talál képviselőtársaink között, függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán foglalunk helyet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiból.)
