CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetés részletes vitájában szeretném kifejteni véleményünket egyes módosító indítványainkról. Az első csoport az, amelyik ezt az úgynevezett sokat vitatott adósságcserét érinti; erről már szó volt itt az előbbiekben is.
Mi arra adtunk be módosító indítványt, hogy ez az adósságcsere helyes, ha megtörténik, de csak szakaszosan és három év alatt. Tisztában vagyunk vele, mindazzal, ami itt elhangzott, szinte kioktatásszerűen, hogy ez összességében az államháztartás egészében hogy jelenik meg, és ha ott marad, akkor is ugyanúgy viselkedik, mintha idekerül. Mindezzel tisztában vagyunk. Elhangzott érdekes hasonlat is már, én is hadd mondjak egy hasonlatot: Azért ez mégiscsak egy olyan sasszé, amelyben előfordulhat, hogy a partner a másik lábára lép. Ezzel a hasonlattal azt akarom érzékeltetni, hogy ez itt igen nagy nagyságrendű, 2000 milliárdot megközelítő tételről van szó, és ez az a nullás adósságállomány, amely tulajdonképpen eddig is itt volt, és nem jött elő a kormányzat azzal, hogy ezt a megoldást életbe léptessük. Az EU-csatlakozási íveken valóban az szerepel – amivel mi is egyetértünk –, hogy ezt a módját kell bevezetni az MNB és a költségvetés kapcsolatának, de az EU-csatakozás az még nem most történik két vagy három éven belül, hanem egy kicsit később. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy az óvatosság érdekében egy ilyen szakaszosság lenne itt szükséges. Erről így konkrétan ennyit talán.
Ide kapcsolódik még az is, hogy olyan módosító indítványt is beadtunk, mely szerint a forintadósság devizaadósságra történő átalakítása módjáról a pénzügyminiszter és az MNB elnöke jövő év március 31-ig tegyen előterjesztést az Országgyűlés részére, mert mi úgy véljük, hogy azért éppen a nagyságrendre való tekintettel és ennek az ügynek a kényességére tekintettel, helyes lenne, hogyha az Országgyűlés ezt jóváhagyná, és úgy léphetne életbe.
(12.10)
Ez a módosító indítvány most nem szerepel ebben a csomagban, mert ez már jogi természetű, és most csak azokat tárgyaljuk, amelyek közvetlenül forintkihatással a költségvetés végösszegeire kihatással vannak. De idetartozó, azért említettem meg. Ez az egyik kérdéscsoport.
A másik a családi pótlék ügye. Mi azt szerettük volna, hogyha az adózásban is megmarad az adókedvezmény, amit most a kormány előhozott, újólag bevezetve, egy régebbi módszernek a felelevenítésével. De most már kormányzati oldalról is ez eltűnt, és most maradt a családi pótléknak a növelése. De mi azt szerettük volna, hogyha mind a két dolog funkcionál, de ha már így van, akkor figyelembe kell venni a helyzet ilyen alakulását.
Ezért mi is beadtunk módosító indítványt, melyben a jövedelemhatárokat nyilvánvalóan meg kívánjuk emelni. Itt két csoport van. A jelenleg funkcionáló 18 ezer forintos jövedelemhatárt 21 ezer 600 forintra, a jelenleg funkcionáló 18 ezer 1 forinttól 19 ezer 500-ig terjedő jövedelemhatárt pedig 21 ezer 601-től 23 ezer 400 forintig. Javaslatunk szerint – csak kiemelem a kétgyermekes család esetében fennálló javaslatot – az 4 ezer 300 forint lenne, a második kategóriában pedig 1975. Tehát szeretnénk előmozdítani, hogy a szűkös költségvetési keretek között is azért a családoknak minél több jusson.
A másik ilyen fontos téma számunkra, ez a társadalmi szervezetek támogatása. Mi ennek a költségvetésben tervezett összegnek az emelésére tettünk indítványt, ugyanakkor minket is erősen foglalkoztat ez a nagy vita, hogy a személyi jövedelemadó 1 százalékát majd maga a lakosság irányítja a társadalmi szervezetek felé. Ezzel kapcsolatban az előbb sok érv elhangzott pro és kontra. Én ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy azért kell megérteni az egyházak aggodalmát, mert az nemes szándék, hogy aki adót fizet, az mondhassa azt, hogy ő ide utaltassa vagy amoda utaltassa, és ebben akár egyház is szerepeljen. Ez nemes szándék. Ugyanakkor érzelmi dolog, és ebben élünk ma is, hogy az egyház, az igazán a szegény emberek egyháza. Ezzel nem akarok senkit sem megsérteni. De amennyiben a személyi jövedelemadó 1 vagy 2 százaléka kerülhet az egyházakhoz, akkor nyilvánvaló, hogy az adófizetők, és a minél nagyobb adófizetők lesznek a meghatározóak.
Az egyházakat igazán inkább az alacsony jövedelműek, akár csak még az adót sem fizetők széles tömegei azok, akikről fel lehet tételezni, hogy ebben az esetben ezzel a jogukkal élnek – de élnének, hiszen nem lesz lehetőségük, hiszen adót sem fizetnek, vagy igen kevés adót fizetnek.
Tehát az ilyen jellegű problémát hozom be ebbe a vitába. Ezért kell megérteni az egyházak aggodalmát. Na most, ha mindebből az kerekedik ki, hogy az egyházak támogatottsága, aminek a szükségességéről talán most itt nem kezdek el beszélni, de hogyha ez általánosan elismert, hogy ez továbbra is szükséges, akkor ha ez megoldható úgy, hogy ez két lábon állhasson – most pénzügyi két lábra gondolok –, az egyik az, hogy a költségvetési támogatás, és ez a rész pedig pluszban jöhet hozzá, akkor ez nyilván elfogadható lesz. De erről még külön úgyis lesz majd vita, csak már itt is megemlítem, mert az előbbiekben erős vitatéma volt ez.
Tehát mi amellett vagyunk, hogy rendben van a bevezetés, de ugyanakkor biztosítani kell a történelmi egyházaknak a megfelelő támogatottságot.
A társadalmi szervezetekhez kapcsolódik egy másik módosító indítványunk, amely a fogyatékosokat képviselő és segítő szervezetek támogatását négy részre bontja. A törvényjavaslatban egy összeg szerepel. Most az összeget is keveselljük, de nem erre helyezem most a hangsúlyt, hanem arra, hogy az igen nehéz dolog, hogyha a törvény úgy jelenik meg, hogy a négy szervezet összesítve kap valamit, és végül is majd valamilyen módon elosztódik, akár itteni bizottsági úton, vagy pedig bármilyen más módon.
Sokkal helyesebb – véleményünk szerint –, hogyha az értelmi fogyatékosokat segítő érdekvédelmi szervezetek, a Hallássérültek Országos Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesülésének Országos Szövetsége és a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége külön-külön kap – lehetőleg emelt – támogatást. Ezen belül is javítani kell az értelmi fogyatékosok szervezeteinek részére az eddigi arányt, mert ők eléggé aránytalanul szerepeltek az eddigi támogatásokban.
A részletesebb módosító indítványokra térve, ki szeretném emelni egy-két javaslatunkat. Így mi szeretnénk több támogatást adni a MTESZ részére – a műszaki értelmiségnek a szervezete –, a Magyar Reformátusok Világszövetsége részére, a Házat-Hazát Alapítvány részére, amely igen fontos tevékenységet játszik az országot még mindig sújtó nehéz lakásgondoknak a megoldásában, és van két közlekedési témájú javaslatunk is.
Lehet, hogy az eddigiekhez képest szokatlan, hogy Miskolc megyei jogú város közlekedésének támogatására is javaslatot teszünk, de ennek az oka az, hogy az eddigiekben a főváros volt ilyen szinten támogatva, én nem tudok róla, hogy bármely megyei jogú város lett volna – mi úgy gondoljuk, hogy erre ott igen nagy szükség van.
Szintén szeretnénk támogatást kérni a Szerencs-Sátoraljaújhely vasútvonal korszerűsítésére. Ezeket az apróbb tételeket kiemeltem.
Végül is talán tartozom azzal, hogy nagyon röviden elképzelést mondjak a forrásról is – mert ezt mindig igénylik. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel a szakaszolással, az adósságcsere szakaszolásával, mégiscsak csökken az alapteher az adott költségvetésben, és a GDP százalékában meghatározott hiány talán valamennyire felemelhető, éppen ezzel összefüggésben is, ilyen létfontosságú dolgok támogatására. Köszönöm figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiból.)
