FEKETE GYÖRGY
FEKETE GYÖRGY
FEKETE GYÖRGY (KDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Két konkrét kérdésben szeretnék nagyon rövid lenni, hogy mások számára időt spóroljak.
Az egyik a Nemzeti Kulturális Alap, s azért röviden, mert az általános vitában ezt a témát meglehetősen körüljártuk, csak van a kulturális bizottságon keresztül olyan módosító indítvány, amelyik a kérdés élét valamilyenféleképpen tompítani képes, és ehhez kérem a képviselők hozzájárulását majd a szavazáskor.
Nem kívánnám a Nemzeti Kulturális Alap történetét újra elmondani, de azt igen, hogy az átmeneti stratégia eszközeként találódott ki, mint ahogy az Egyesült Államok, Anglia és mások a II. világháború után hasonló konstrukciókkal operáltak anélkül, hogy a nemzeti kultúrájuk védelme szempontjából lett volna hasonló jelentőségű, komolyságú, fontosságú és életkérdésként és létkérdésként is tekinthető mellékes céljuk vele.
A Nemzeti Kulturális Alap egy járulékoltatási rendszeren alapszik, sajnos ez a járulékoltatási rendszer a tavalyi új területek kiterjesztése után az idén – illetve a költségvetés fejezeti indoklásában – nem tervez újabb járulékoltatási növekedést. Holott minden évben szisztematikusan a járulékoltatandó magyar termékeknek a sorát ki kellene bővíteni egészen addig, míg többé-kevésbé arra a 30-40 ezer magyar termékfajtára kellene kiterjednie egy iszonyú kicsi ezrelékes mértékig, amely ma már nem az állami iparnak, az állami gazdaságnak és kereskedelemnek a produkciója, hanem ma már egy 60-70 százalékban magánosított civil iparnak a hozzájárulását jelentené a magyar kultúra védelméhez, ápolásához és jövője megtervezéséhez.
(10.20)
Az 1997-es költségvetési törvény nullán szerepelteti a Nemzeti Kulturális Alap pénzét. Meglehetősen ismerem ezt a témát, tehát nem akarok olyat mondani, hogy a Nemzeti Kulturális Alap pénze abszolút értelemben nem lesz meg december 31-én '97-ben, de ha az állami költségvetés nullán szerepelteti, akkor mire a járulékoltatások pénzei befolynak, egy negyedév telik el, és itt 14 kuratóriumnak kellene azokat a területeket egészen minimális mértékig legalább megfinanszírozni, amelyek vagy máshonnan nem kapnak pénzt, vagy olyan pénzeket kapnak, amelyek ilyen célra nem fordíthatók, hiszen ebből a pénzből fenntartást nem lehet finanszírozni.
Itt van egy Mozgókép Kuratórium, egy irodalmi és könyv-, egy folyóirat-kiadási, egy színházi, egy zenei, egy táncművészeti, egy képzőművészeti, egy iparművészeti, egy fotóművészeti, egy népművészeti, közművelődési, könyvtári, levéltári és múzeumi kollégium, tehát az egész magyar kultúrának, hagyományos kultúrának és művészetnek a területét átfedi. Ezek a területek a maguk nemzeti kulturális kezdeményezéseikkel az első hónapokban finanszírozatlanok maradnak, ha ez a pénz nincs meg.
Örömmel mondom el itt a képviselőtársaknak és talán egy kicsit a televíziónézőknek is, hogy mint ahogy az utolsó hónapokban ez rendre van, hétpárti megegyezések vannak a kulturális bizottságban, sőt az utolsó üléseken jóindulatú affinitást tapasztaltunk a Pénzügyminisztérium megjelent politikai államtitkára részéről is ebben a kérdésben.
Nagyon reméljük, hogy a képviselők szavazása nem fogja megakadályozni, hogy a korábbi éveknek a háromszáz-egynehány milliós támogatásával szemben a költségvetési törvény módosításával, illetve a módosító indítvány elfogadásával körülbelül 150 millió forint azért rendelkezésére álljon a Nemzeti Kulturális Alapnak az első negyedévben, hiszen szakkuratóriumait nem fogja tudni különben működtetni. Különösen azok a szakkuratóriumok lesznek nehéz helyzetben, amelyeknek a produkciói nem oszthatók el az egész évre arányosan, hanem bizonyos negyedévekhez – színházi produkciók, folyóirat-kiadás és egyebek –, bizonyos negyedévekhez kötődnek, tehát a pénzek nem csoportosíthatók át.
A másik kérdés a művészeti akadémia problémája. A Magyar Művészeti Akadémia tagjai mély megdöbbenéssel fogadták, hogy míg az első kormány az akadémiai törvény létrehozásakor egyben a művészeti akadémia számára is – külön soron – a Művelődési Minisztérium költségvetésében költségvetést biztosított, tehát a legitimitását elismerte, továbbá az új szociálliberális kormány két éven keresztül jogfolytonos volt ennek a legitimitásnak az elismerésében, az idei költségvetésből kivette a Magyar Művészeti Akadémia költségvetését a költségvetésből, míg a Pénzügyminisztérium önálló költségvetési fejezetként a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi Művészeti Akadémiáját benne hagyta a költségvetésben, és fix pénzt biztosított a számára. Sőt, ma reggel, ahogy átnéztem a költségvetést, 1990-ig – ha az inflációval nem is arányos, de – egy nagyon tisztességes növekedést is biztosít a Tudományos Akadémia Széchenyi Művészeti Akadémiájának.
Első megdöbbenésem után, mint ennek az akadémiának tagja, felkerestem az illetékes helyettes államtitkárt a Művelődési Minisztériumban múlt hét péntekén, és szemrehányást tettem neki: hogy történhetett? Ügyetlenség-e a dolog, vagy megpöckölése, orron pöckölése-e ennek a másik művészeti akadémiának, vagy egyszerűen politikai diszkrimináció ez a dolog? Hiszen mind a három lehetőség fölmerülhet. A Magyar Művészeti Akadémia alakult meg először az új Magyar Köztársaságban. Ezt csak követte a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi Művészeti Akadémiájának a megalakulása. Akkor ügyetlen emberi és politikai kísérlet történt az akkori akadémia elnöke részéről a két akadémia egyesítésére. Nem is lett volna ez a dolog szerencsés akkor, hiszen egy polgári demokratikus országban a civil szerveződések annyiféleképpen alakulhatnak és rétegződhetnek, ahány érdek van. Ugye, annyi érdek, annyi artikuláció természetesen, és akkor az a kormány is, és úgy hiszem, a mostani kormány is egy ideig, egypár évig természetesnek tartotta a két művészeti akadémia párhuzamos egymás mellett élését.
A költségvetési diszkrimináció azonban minősíthetetlen politikai lépésnek tekinthető. Ezt a kérdést még akkor is korrigálni kell majd a '98-as költségvetésben – mondom én, hiszen nincs értelme az idén már ezt módosítani –, ha Magyar Bálint miniszter úrnak egy pénteki levele, aminek másolatát magam is megkaptam a Minisztériumból, biztosítja a Magyar Művészeti Akadémiát, hogy a társadalmi szervezetek költségvetéséből a számára szükséges pénzt miniszteri garanciával megadja. A levél itt van a kezemben, nem szűkítem az időt azzal, hogy passzusokat fölolvassak, bár van benne egy óriási ellentmondás, mert a miniszter levele ezzel kezdődik, hogy a Magyar Művészeti Akadémia az elmúlt években, így az idén is kormányzati támogatásban részesült a központi költségvetés MKM fejezeti kereteiből. Szándékaink szerint ez így fog történni a jövőben is. Azután leírja a levél összes többi passzusa, hogy nem így fog történni. Tehát az első mondat és maga a levél között hatalmas, kibékíthetetlen ellentét van.
Mégis abban reménykedem, hogy a miniszter úrnak az ígérete foganatosítható. Nem mintha az eltelt két és féléves kormányműködés a miniszterek vagy a kormány szavatarthatósága szempontjából, szavahihetősége szempontjából engem elkényeztetett volna, mégis hiszünk ennek az ígéretnek, elhisszük és reménykedünk abban, hogy a Magyar Művészeti Akadémia ugyanúgy megkapja a maga 9,5-10 millióját, mint a Széchenyi Művészeti Akadémia, hiszen egészen nevetségesen kicsi összegről van szó.
De tiltakozunk a politikai diszkrimináció ellen, és elvárjuk a kormánytól, hogy a '98-as költségvetésben ne teremtsen politikai és értékkülönbségeket a két akadémia között. Semmiféleképpen ne növelje egy ilyen politikai diszkriminációval annak a szekértábornak, harcnak az intenzitását és azt a lövészárokharcot, amelyet éppen kiküszöbölni kellene bölcs kormányzati intézkedéssel.
Nem érve a miniszter úr levelének az a passzusa, tehát érv arra vonatkozólag, hogy ezt miért így oldja meg, hiszen a pénzügyminiszter és a művelődési miniszter egy kormány tagja. Tessék egyeztetni, hogy a két akadémia költségvetése, vagy mind a kettő külön soron, vagy mind a kettő valamilyen másfajta támogatás fejezetén belül történjék meg. Ezt a különbségtevést nem érdemlik meg sem a művészeti akadémia kiváló művészei, és nem érdemlik meg a Magyar Művészeti Akadémia kiváló művészei sem. Nem kell őket összeugrasztani egy ilyen költségvetési kérdésben.
Evvel kapcsolatban nincs módosító indítványunk bent, mert feltehetően a pénzt meg fogja kapni a Magyar Művészeti Akadémia, de kérem a minisztérium jelen lévő politikai államtitkárát és kérem a Pénzügyminisztérium jelen lévő politikai államtitkárát, hogy ha megérik a következő évi költségvetés készítését, legyenek arra figyelemmel, hogy a nyugat-európai polgári demokráciában két egyenrangú művészeti akadémia között nincs joga a politikának semmiféle különbségtevést tenni.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
