GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Olyan dolgokról beszélnék, amelyek már költségvetési kihatásaik mértékében meg sem közelítik az itt elhangzottakat, de úgy gondolom, hogy valamennyiünk számára fontosak.
A módosítások során a kisebbségi önkormányzatok, illetve a kisebbségek finanszírozásával kapcsolatos ügyekről szeretnék elsőként szólni. Az együttes ajánlásban két ilyen indítvány szerepel, Jakab Róbertné képviselő asszonnyal közösen adtuk ezeket be, a kisebbségi önkormányzatok, Országos Kisebbségi Önkormányzatok támogatására vonatkozik az egyik, a másik a kisebbségi közalapítvány, eredeti nevén a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatását kívánnám növelni.
(11.40)
Miért? Arról van szó, hogy 1996-ban az Országos Kisebbségi Önkormányzatok között 256 millió forintot osztottunk el, ez 18,1 millióval nőne a költségvetés szerint, ami közelítőleg 7-8 százalékos emelkedés. A kisebbségi közalapítványnál pedig a tavalyi, illetve az idei 389 millió forintos összeg 395 millióra nőne, ami egy százalék.
Az indítványunk erre vonatkozik, elsősorban azért, mert nyilván képviselőtársaim zöme nem tudja, hogy a múlt esztendőben a költségvetés lehetővé tette, hogy az Országos Kisebbségi Önkormányzatok székházhoz jussanak. Ezek berendezésére azonban, felszerelésére nem futotta ebből a pénzből, azért válik szükségessé az emelés – az általunk javasolt emelés –, mert ha komolyan vesszük a saját kisebbségpolitikánkat, valóban nem csak kirakatnak tekintjük azt, amit megtettünk az elmúlt esztendőkben, akkor ennek logikusan be kell következnie, s a működéshez szükséges feltételeket biztosítani szükséges.
Hasonló a helyzet a Kisebbségi Közalapítvánnyal kapcsolatban, amely a kisebbségi szervezetek különböző pályázataira ad pénzt; kulturális, szociális, oktatási, továbbképzési és egyéb célokra.
Mi, képviselő asszony társammal együtt, forrásként a kárpótlási hivatal személyi juttatásait jelöltük meg. Elmondom azt is, hogy ezek a javaslatok nem kapták meg a bizottságok támogatását, nem támogatja a kormány sem, sőt, hozzáteszem, hogy a saját frakcióm sem. Elsősorban a forrásoldalról emeltek kifogást a szándékok ellen.
Itt azonban – és én szeretném, hogyha konzekvens volna ez ügyben minden olyan szerv, amely költségvetést készít, és amely később megjelenik a költségvetésben – érzek egyfajta tisztázatlanságot. Ennek az esztendőnek a végén lezárulnak a földkárpótlással kapcsolatos ügyek, ami hátramarad a kárpótlási hivatalban, az már csak a politikai kárpótlás – remélem tavaszi – lezárásával összefüggő, az akkor szükségessé váló eljárásokkal összefüggő költség lesz.
Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy az a létszám, amely pillanatnyilag a kárpótlási hivatalban dolgozik, ebben a mértékben nem tartható fenn, átalakításra van szükség. Információm szerint ezeknek az embereknek a zöme a földhivatalokhoz kerül, hiszen ott meg szakemberhiányban szenvednek. Az eljárások azért is húzódnak el jelentős mértékben a különböző földügyletek kapcsán, mert egyszerűen kevés a szakember.
Tehát én úgy gondoltam, hogy itt felszabadul valami pénz, reményeimmel ellentétben ez nem talált támogatásra, mert hogyha szükség volna egyébként akár a földkiméréssel, a földhivatalok munkájával kapcsolatos pótlólagos pénzekre, akkor annak, úgy gondolom, ott kellett volna megjelennie. Nem így történt.
Ezzel együtt kérem arra majd képviselőtársaimat, hogy legyenek figyelemmel erre, és támogassák az eredendő törekvésünket, hogy ugyanis szükséges a kisebbségi ügyek valamelyest megtoldása.
Másodikként arról szólnék, ami itt már a vitában más összefüggésben előjött, az egyház finanszírozása az egyházak támogatásával összefüggésben. És akkor itt szeretnék bevezetőben adatokat sorolni, bár erre vonatkozóan módosító indítványok nem érkeztek, de ha már szóba került, akkor kötelességemnek tartom elmondani, hogy az egyházi alapintézmények működése, felújítása és a többi előirányzat a tavalyi 2 milliárd 50 millióval szemben 300 millióval növekszik, és ez 38 egyház között oszlik meg.
Én nem hiszem azt, hogy egy 15 százalékos növekedés ebben a pozícióban kárhoztatható volna, ez jelentős mértékű, és esztendők óta esedékes, most először sikerült ezt megvalósítani. Az egyházi közgyűjtemények támogatása 165,5 millióval szemben 265,5 millió. Ez is, úgy gondolom, hogy a költségvetési átlagnál jelentősen nagyobb mértékű növekedés. Egyébként ez 11 egyházi közgyűjtemény között oszlik meg.
Végezetül pedig az egyházi szociális intézmények javára elkülönített költségvetési hányad 140 millióról 180 millióra növekedett, és ez 19 egyház, illetve egyházi intézmény között oszlik meg. Hozzáteszem azt is, hogy amiről most beszéltem részleteiben, egy közös egyeztetés után az egyházakkal folytatott megbeszélésen jóváhagyatott az egyházak részéről is, és már most szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy a korábbi években folytatott gyakorlatunknak megfelelően bizottságunk szeretné – az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság szeretné – az egyház-finanszírozásra vonatkozó országgyűlési határozati javaslatát időben beterjeszteni, és a költségvetéssel egyidőben, illetve időben – de természetesen aznap – az Országgyűléssel elfogadtatni, hogy az érintett egyházak és intézményeik időben juthassanak pénzükhöz.
Amiről viszont meg kell emlékezni, mert elég sok módosító indítvány érkezett, az egyháziingatlan-visszaadásokkal kapcsolatos kérdéskör. Erre esztendők óta 4 milliárd forintot különít el a költségvetés. A dolognak azonban nagyon hosszú a története. 1991-ben hozta meg a vonatkozó törvényt az Országgyűlés. Hozzá kell tennem, hogy semmiféle vizsgálat, felmérés, hatástanulmány nem előzte meg a törvényt. Egyszerűen csak egy politikai szándék – megengedem, nagyon jó szándékú politikai szándék – fogalmazódott meg a törvényben.
El kellett telnie egy esztendőnek ahhoz, hogy az érintett egyházakon kívül felébredjenek az önkormányzatok is, amelyeket alapvetően érintett a kérdés, hogy ugyanis ebből a pénzből számukra is kihasítható nem is akármilyen szelet. Egy milliárddal indult első esztendőben ez a tétel – a törvény meghozatalát követő évben –, s a rá következő évben 4 milliárdra növekedett azért, mert már az első évben sem voltak teljesíthetők a beadott igények.
Az önkormányzati kártérítési követelések vagy kártérítési igények azonban olyan fokon megnövelték ezt a költséghányadot, hogy a címzett és céltámogatások köréből plusz 3 milliárdot oda csoportosítottak át. Azóta folyamatosan azt hallja, halljuk itt az Országgyűlésben és a nyilvánosság előtt mi magunk is – és persze a közvélemény –, hogy a kormányzat akadályozza az egyháziingatlan-visszaadások menetét.
Amiről szó sincs, egész egyszerűen arról van szó, hogy egy gazdaságilag nagyon is megalapozatlan törvény folyamatosan olyan helyzetbe juttatja a bármikori kormányzatot – az előző is így volt –, amely nagyon nehezen végrehajthatóvá teszi az egész kérdéskört. Ebben a pillanatban a felülvizsgált ingatlanok, illetve ezeknek a listája elkészült, az egyházak ezt beadták, és mindenfajta egyeztetés után több mint 120 milliárd forint volna annak a költségkihatása, hogy a törvényt végrehajtsuk. Ez nyilvánvalóan a megadott időben szinte képtelenség, lehetetlen.
Én arra kérem képviselőtársaimat, akik ilyen irányú indítványokat adtak be, hogy gondolják végig folyamatában az egészet, mert ilyen mértékben, ahogy ez terhelődik a költségvetésre, nem csak idén, nem csak jövőre, 5-10 év múlva is nagyon nehezen lesz végrehajtható a törvény.
Végezetül egyetlenegy megjegyzést engedjenek meg. Keller László korábban szóba hozta a médiafinanszírozás kérdését, s ezzel összefüggésben némi önkritikával azt mondta, hogy a kormánypárti képviselők nem mérték fel kellőképpen a médiatörvény költségvetési következményeit.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a médiatörvényt nem a kormány hozta, a médiatörvényt egy hatpárti, ezzel megbízott különleges bizottság – parlamenti bizottság – hozta meg, és ez a bizottság volt az, amelyik – úgy gondolom – valamennyi párt egyetemleges (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) felelősségét kellene hogy viselje akkor, amikor a költségvetés most szembesül azokkal a problémákkal, amelyek a törvényből következnek, és nem a (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) politikai szándékokból. Köszönöm. (Taps.)
