KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Demeter Ervin képviselőtársam egy látszólag nagyon szimpatikus módosító-javaslat csomagról beszélt, hiszen ki ne szeretné emelni a nyugdíjasoknak a jövedelmét, ki ne szeretné növelni a mezőgazdaságnak a támogatását, ki ne szeretné növelni a szociális kiadások összegét? Természetesen ez látszólag nagyon szimpatikus javaslat.
Emlékszünk arra, nem olyan régen még Lezsák képviselő úr, az MDF frakcióvezetője egy napirend előtti hozzászólásában közölte azt a Házzal, hogy ez csak politikai elhatározás kérdése, hogy milyen kiadásnövelésekről dönt a Ház. Megítélésem szerint ez a politikai elhatározás egyszerűen nem tartható, nem illeszthető bele abba a gazdaságpolitikai gondolkodásmódba, amit a kormánypártok követnek.
Ez a gazdaságpolitika, amelyről az MDF-nek a módosító indítványai szólnak, ez, képviselő úr, zsákutca. Ezt már megtapasztalhattuk. Olyan kamatkiadásokat szeretne megtakarítani, olyan pluszforrásokat próbál találni, amik egyszerűen nem léteznek azoknak a kiadásoknak a fedezetéül, amelyről ön szólt.
Itt a Nemzeti Bank és a központi költségvetés közötti elszámolási viszony megváltoztatásában, illetve az erről szóló vitában már részletesen kifejtették a kormánypárti képviselők – és én nagyon sajnálom, hogy ennyi idő is kevés volt ahhoz, hogy ezt megértsék önök –, hogy akár megtörténik az olyan módon való átalakítás, ahogy ez a törvényjavaslatokban szerepel, akár nem, kamatkiadás szempontjából a helyzet ugyanaz lesz. Ezt a kormány igyekezett bemutatni ellenzéki képviselőknek is egy megfelelő hatástanulmánnyal. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Én nagyon sajnálom, hogy mindez nem érte el a megfelelő hatását. (Gyér taps a kormánypárti padsorokban.)
