VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lezárult a költségvetés általános vitája, és most, a részletes vita indításakor van némi lehetőségünk arra, hogy összegezzük azokat a változásokat, amelyek a kormány előttünk beterjesztett törvényjavaslatához képest történtek.
Sajnos azt kell mondjam, nincs túlságosan sok ilyen változás, hiszen az eddig megtárgyalt és megvitatott 429 módosító indítványból a kormány több mint 400-at nem támogatott, tehát gyakorlatilag a kormány és a kormánypártok részéről, úgy tűnik, hogy a beterjesztett költségvetés a lehető legjobbik változata annak a költségvetésnek, amit '97-re tervez a kormány.
(10.40)
Nem hiszem, hogy pusztán erről lenne szó, hiszen azért történt néhány olyan változás, amelyet idén a kormány – szintén képviselőkön keresztül – nyújtott a tisztelt Ház elé. Éppen a Keller-Gaál-javaslatok nagy része véletlenül olyan javaslat, amelyik egyezik a kormány és a kormánypártok többségének is a támogatásával.
Nincs ezzel semmi gond, tisztelt Ház, azonban attól a módosításcsomagtól, amelyet a két képviselő úr beadott, még ez a költségvetés, sajnos, nem lett jobb. Ez a költségvetés továbbra is a változatlanság költségvetése. Érvényesek rá azok a korábban elhangzott állításaink, amelyeket az általános vitában megfogalmaztunk.
Ez a költségvetés nem jelöl ki egyértelmű preferenciákat 1997-re; ez a költségvetés nem teremti meg annak a lehetőségét, hogy a gazdasági növekedés tartós és valóban hosszú távú forrásai megteremtődjenek; és ez a költségvetés nem teremt reális lehetőséget arra, hogy a különböző ágazatokban dolgozó közalkalmazottak, köztisztviselők helyzete akár egy cseppet is javuljon 1997-ben.
A kormánypárti képviselők sem értenek ezzel egyet teljes mértékben – ezzel a törvényjavaslattal –, ezt jelzi talán számunkra az, hogy a 429 eddig megtárgyalt módosító javaslatnak a 80 százalékát kormánypárti képviselők nyújtották be ehhez a költségvetéshez. Egymással is vitatkoznak tehát ennek a törvényjavaslatnak a megítélésekor, hiszen köztudomású, hogy például a személyi jövedelemadóból történő 1 százalék átutalhatósága tekintetében a két koalíciós párt között is élénk vita van. Éppen Hegyi Gyula képviselőtársunk volt az, aki azt mondta, hogy ehhez a javaslathoz az SZDSZ ragaszkodik mereven, és butaságnak tartja, hogy egy küldöttközgyűlés előtt ebből presztízskérdés teremtődjön. A másik oldalról persze az az érv hangzott el, hogy ennek az 1 százalékos levonhatóságnak és átutalhatóságnak egyelőre semmilyen konkrét feltétele nincs meg, és azok a vádak is elhangzottak, hogy a nagyobbik kormánypárt képviselői bizonyos állampárti beidegződéshez ragaszkodnak mereven.
Mi nem akarunk ebben igazságot tenni, ezt a vitát önöknek kell eldönteni, hiszen önöknek van 72 százaléka ebben a parlamentben. Mi csak azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat most, november 19-én sincs még abban az állapotban, hogy egy többé-kevésbé végleges formájáról beszélhetnénk. Egyébként, ha már az előbb az 1 százalékos ügyet említettem, hadd jegyezzem meg, hogy tegnap éppen a történelmi egyházak képviselői tiltakoztak ez ellen a bevezetés ellen. Joggal, hiszen a kormány ebben a törvényjavaslatban is – az 1 százalék ürügyén – próbál az egyházak költségvetési támogatásából bizonyos tételeket lefaragni.
Szeretnék most arról beszélni tisztelt Ház, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója milyen módosító javaslatokat adott be ehhez a törvényjavaslathoz.
Két csomagra szeretném felhívni a figyelmüket. Az egyik – egy kisebb tétel – az állami kötelezettség- és kezelésvállalásokhoz kapcsolódik. Köztudott az – az elénk kerülő privatizációs botrányok kapcsán is –, hogy ez a terület teljesen szabályozatlan és ez a terület az, ahol az MSZP-SZDSZ-kormány – többek tekintetben is – túlterjeszkedett az országgyűlési jogosítványokon.
A beterjesztett törvényjavaslatnak a 36. és 41. §-a közötti rész szabályozná ezt a területet, azonban ez a szabályozás számunkra egyáltalán nem lehet megnyugtató. Nem lehet megnyugtató, tisztelt képviselőtársaim, ha ismerjük azt a tényt, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány az elmúlt két és fél év alatt közel 2000 milliárd forint értékben vállalt már kezességeket, és különböző kötelezettségeket. Most 1997-re – ebben a törvényjavaslatban – újra több száz milliárdos kezességvállalásra kapna felhatalmazást a kormány, amennyiben ilyen formában kerülne elfogadásra.
Több tételből áll össze ez a több száz milliárd forint. Az egyik ilyen összeg, amelyik a kiadási főösszeg 2 százalékához kapcsolódik; de van itt olyan tétel, amihez egyáltalán semmilyen korlát nem fűződik, így például a kőolaj-, földgáz-, és villamosenergia-beszerzésekhez kapcsolódó szabályozásnál. Ugyancsak túlságosan nagynak tartjuk azokat a tételeket, amelyek a Magyar Export-Import Bank Rt.-hez vagy a Hitelgarancia Rt. által felvett hitelekhez nyújtott kormányzati kezességvállalások fedezetét teremtik meg; arról már nem is beszélve, hogy több nemzetközi pénzügyi szervezet által szervezett hitelhez a kormány korlátlan mértékben vállalhat kezességet. Nem tagadjuk el a kormánytól, vagy nem vonjuk kétségbe a kormánynak azt a lehetőségét, hogy az államadósság kezeléséhez és bizonyos fejlesztési forrásokhoz kormányzati kezességvállalásra van szükség – ez kétségtelen tény. Azzal azonban már nem érthetünk egyet, hogy ez minden korlát nélkül valósuljon meg 1997-ben, hiszen a mai napig sem tudjuk például azt, hogy a korábban eladott gáz- és áramszolgáltató vállalatokhoz milyen kezességvállalások kötődnek, és ezekkel egy későbbi időpontban majd esetleg milyen összegben, milyen tételben kell számolnunk.
A másik komolyabb módosító csomagunk, amelyekről még szeretnék néhány szót szólni, ez az oktatási költségvetésre vonatkozik. Köztudott tény az, hogy az oktatás lehet az a terület egy leszakadó, szétszakadó társadalomban, amelyik bizonyos csoportok számára a felemelkedés, a felzárkózás esélyeit teremtheti meg.
Köztudott az is, hogy önmagában a közoktatás normatíváinak az emelése nem jelenti azt, hogy közoktatás-fejlesztésről beszélhetünk, hiszen 1996-ban is közel 30-35 százalékos volt ez a normatívafejlesztés, mégis azt láttuk, hogy az önkormányzatok által finanszírozott közoktatásnak a normatívái végeredményben csökkentek. Tehát, ha az oktatás fejlesztéséről beszélünk, akkor nem lehet elválasztani ettől az önkormányzatokra szánt fejlesztési forrásokat sem.
Köztudott az is, hogy bár – mint említettem – 30-35 százalékkal növelte a kormány 1996-ra ezeket a normatívákat, mégis ebben az évben zárták be a rendszerváltás óta a legtöbb közoktatási intézményt, iskolát és óvodát.
Szeretnénk tehát, hogyha finanszírozási értelemben valamivel biztosabb területen tervezhetnének 1997-re ezek a közoktatási intézmények. Felmerült a vitában az a javaslat – elhangzott képviselők részéről is –, hogy bizonyos tekintetben, finanszírozási szempontból, államosítani kellene újra a közoktatás intézményeit. Én azt hiszem, hogy ezzel nem érthetünk egyet, ezzel a kormánypártok részéről, a kormánypártok soraiból elhangzott javaslattal, hiszen önmagában a finanszírozási visszaállamosítás nem teremti meg annak a forrásait, hogy biztosabb és stabilabb legyen ez a gazdálkodás, hiszen emlékezhetünk arra, hogy ebben az évben is például a felsőoktatás területén közel 6000 státusz, álláshely szűnt meg. Önmagában tehát az, hogy valaki egy központi kormányzati intézményrendszerben kapja meg a fejlesztési forrásait, az nem jelent stabilitást.
Mi azt szeretnénk, hogyha ezek a fejlesztési források – vagy azok a források, amelyeket a kormány a közoktatásra szánt – nagyobb mértékben jelennének meg az önkormányzati rendszeren belül. Hiszen ha elfogadjuk azt a tételt, a Művelődési Minisztérium által megfogalmazott tételt, hogy '97-re 20-23 százalékkal növekszenek a közoktatási normatívák, majd ezek után megnézzük azt, hogy ez az önkormányzatok finanszírozásán keresztül végeredményben mit fog jelenteni, akkor azt látjuk, hogy ez egy 11,8-12 százalékos növekedést jelent, ami jócskán alatta marad az inflációs szintnek.
Mit lehet tenni? – kérdezhetik tisztelt képviselőtársaim. Egyrészt rendezni kell a közalkalmazottak bérét – sokszor elhangzott már ebben a Házban. Nem úgy, hogy erre plusz – felelőtlen és megalapozatlan – forrásokat jelölünk meg a költségvetésen belül, hanem abban az értelemben, hogy a közalkalmazotti bértáblának a módosítására van mindenképpen szükség. Pokorni Zoltán képviselőtársam elmondta ebben a vitában, hogy itt több ágazatnak, több szférának van összenyomva egy bérrendszerbe, egy bértáblába a bére. Szeretnénk, hogyha a kormány elkezdené azt a munkát, ami ennek a bértáblának a differenciálását jelenti. Nem azért nem adunk be erre módosító indítványt, mint hogyha nem lehetne egy ellenzéki vagy akár kormánypárti képviselőtől ilyen indítványt benyújtani, hanem ehhez az érdekegyeztetés olyan szintjére van szükség, amelyhez egyenlőre csak a kormánynak vannak jogosítványai.
Összefoglalva, tisztelt Ház, sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy ez a költségvetés a módosítások megtárgyalása után sem lett jobb. Több tekintetben persze nem lett rosszabb sem, hiszen ezek a módosítások, amelyeket a kormány támogatott az utóbbi egy hétben, ezek nem jelentik alapvetően ennek a beterjesztett anyagnak a javulását vagy rosszabbodását. Én azt hiszem, hogy felelős parlamenti képviselők ezt a költségvetést így, ebben a formában 1997-re nem támogathatják. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
