Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim. Miklós László képviselőtársam felszólalásához szeretnék három megjegyzést fűzni. Én egyetértek azzal, amit a képviselő úr mondott, hogy bemeneti szabályozásra lenne szükség. Én azt hiszem, hogy ez egy hosszú folyamat eredménye lehet. Én úgy gondolom, hogy azzal a jogalkotási tevékenységgel, amit '94-ben elkezdtünk, hiszen mindannyian tudjuk, hogy környezetvédelem területén az elmúlt időszak, tehát a '94-et megelőző időszakban igazán a mai életviszonyoknak megfelelő jogi szabályozás nem történt, magas szintű jogi szabályozásra nem került sor. Én azt hiszem, ez irányba elindultunk. Ezt nem tudjuk egyik napról a másikra ezek nélkül megváltoztatni.
Másik: bírságok ne kerüljenek központi alapba, hanem kerüljenek a költségvetésbe, és utána a költségvetés finanszírozza meg. Én azt hiszem, ez sem járható út. Hiszen mindazok a források, amelyek bírság és termékbírság, egyéb bevételekből a központi Környezetvédelmi Alapba kerülnek, pontosan azért kerülnek oda, hogy ezek ugyanarra a célra kerüljenek visszaforgatásra, hiszen ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy csak a jövőre kellene gondolnunk. Az elmúlt néhány évtized szennyező forrásait is eliminálni kell, és ártalmatlanítani kell és ezért vitatkoznék azzal, hogy Tököl és Garé ebbe a kategóriába tartozik. Nem. Ott, ahol a szennyező ismert, ott a "szennyező fizet" elvet kell alkalmazni. Nekik kell kifizetni, és nem a költségvetést kell, hogy terhelje, és nem az állampolgárok és az adófizető polgárok fillérjeit kell erre használnunk. Ott, ahol nem ismert és az állami felelősségi körbe tartozik, ott kell az államnak mögöttesen helytállni. Ez valóban elindult, a nemzeti prioritáslista, kármentesítési lista alapján, ami elég szép számra rúg, hiszen körülbelül 150 ilyen forrás van. Én azt hiszem, hogy nemcsak a jövővel kell, tehát a szabályozással, hanem ezzel a múltban lévő tevékenységeknek az ártalmatlanításáról is gondoskodnunk. Köszönöm, elnök úr!