FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági termelés előző években bekövetkezett jelentős mértékű visszaesése semmiképp nem kívánatos, tehát nem lenne jó, hogyha további visszaesés követné. Az árualapok, hangsúlyozom, a minőségi árualapok növelésére van szükség. Ez a vidék létalapjának a javulását és a hazai ellátás bővülését s az export árualapok növekedését eredményezné, ami jelentős mértékben járulna hozzá az ország folyó fizetési mérlegének a javításához is.
Az agrárszféra támogatása minden évben kemény vitát vált ki a tisztelt Ház előtt. Nem alaptalanul. A mezőgazdasági termelők sokasága a piac szereplőjeként rendkívül széttagolt érdekviszonyokat teremt. Megosztottságukból adódóan, szervezettségük, információhiányuk folytán, és nem utolsósorban a piaci, világpiaci pozíciói kiszolgáltatottságuk miatt olyan kezelhetetlen és lehetetlen, elbizonytalanodott helyzetbe kerülhetnek, hogy úgy kezdenek el egy-egy több éves termelési ciklust, hogy csak nagyvonalú elképzeléseik lehetnek annak a megtérüléséről, illetve az akkor már áruvá váló termékeiknek az értékesítési esélyeiről.
Jóllehet termőre fordul egy gyümölcsös, és előfordulhat, hogy akkor éppen bő termés van, netán az a gyümölcs már akkor és abban az évben nem divatos. És az ár mélyponton van, a megtérülésnek híre-hamva nincs. Könnyen lehet azt mondani, hogy ez a vállalkozások körébe tartozó kockázatnak a körébe tartozik. Azonban a termelés ciklikussága és a magas tőkeigény, valamint a hozzákapcsolódó alacsony nyereségráta, a felhalmozott tőke hiánya miatt, a termelők kiszolgáltatottságából következően, egy ilyen körülményt nem bír ki a termelők sokasága. Tehát ezt enyhítendő, mindenféleképpen társadalmi szolidaritásra, társadalmi támogatásra van szükség. Hiszen a lakosság élelmiszerellátása is ettől függ.
A világ fejlett országaiban mindenütt támogatják a mezőgazdaságot. Ez természetesen nem kis gondot okoz a különféle export- és külpiaci helyzetekben, hiszen a támogatások versenyéről is van ezáltal szó. A nagy dilemma az, hogy a támogatás mikéntje.
Korábbi hozzászólásokban utaltak rá, itt Nacsa János képviselőtársam is az előbb, hogy mennyi szociális elem van a mezőgazdasági támogatásokban. Ezt két oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészt elviselhető árakon tartani az élelmiszergazdaság termékeit, másrészt egy jövedelemtámogatást adni a vidéken élőknek, hogy maradjon vidéken, ne növelje a városi munkanélküliek hadát, és tartsa a környezetét kultúrállapotban. Vagy lehet adni termelői támogatást, amely egyértelműen az árualapok növekedésére ösztönöz. Vizsgálandó, hogy milyen összeg lenne szükséges a termelés ösztönzésére, és milyen mértékig, milyen bővülő árualapra van szükség a hazai és a külpiaci lehetőségek kihasználása érdekében.
Másrészt sajnos, nem a szükséglet és az igény, hanem a lehetőség korlátai szabják meg a költségvetési előirányzatokat. Konkrétan a már emlegetett 88 milliárd forintot is, amely nem vitathatóan kevés az agráriumban tapasztalható tőke- és jövedelemhiányhoz képest. A magasabb jövedelmezőséget az árak jelentős emelésével lehetne biztosítani. Ennek viszont a fizetőképes kereslet szűkös korlátai szabnak határt. Feltétlenül szeretnénk elérni, hogy a 88 milliárd minél nagyobb hányada jusson el a termelőkhöz, és erre irányulnak módosító javaslataink is. Különösen fontosnak tartjuk a beruházások és a termelők piacra jutási feltételeinek a támogatását. Nevezetesen, igen káros lenne, ha e kiemelt célok helyett a támogatásokra szánt előirányzat hatékonytalan módon szétolvadna.
(19.40)
A támogatással kapcsolatos rendeletek számát szeretnénk csökkenteni. Ma a támogatásokat szabályozó törvények – kormány, Pénzügyminisztérium, FM, Ipari Kereskedelmi Minisztérium, aztán Földművelésügyi Minisztérium pénzügyminiszteri egyetértéssel és földművelésügyi minisztériumi rendeletek, azok módosításaival együtt (Sic!) –, a jogszabályok oly tömegét alkotják, hogy termelő legyen a talpán, aki ezen el tud igazodni, miközben folyamatosan ezt tudja követni.
Módosító javaslataink arra is irányulnak, hogy a döntések minél kevesebb minisztériumot érintsenek és a termelői támogatások átcsoportosíthatósága csak korlátozottan legyen lehetséges. Szeretnénk jobban rögzíteni, különösen a beruházási és a termelői támogatásokat. A termelők – különösen a kis- és közepes gazdasággal rendelkezők – gazdálkodásuknak segítésére és a termelés biztonságának a növelésére szükséges lenne a helyi, kistérségi integráció fejlesztésének a támogatása. Ezen termelők hitelhez jutási lehetőségei erősen korlátozottak. Egy közeli integrátor forgóalap feltöltése az általa integrált magántermelők hatékony segítőeszközévé válna, az árualapokat jelentősen növelhetné, és ezáltal a vidéki lakosság jövedelmi helyzetén kedvezően változtathatna.
Rendkívül nagy különbség alakult ki az ország különböző régiói között a tőkebefektetések, infrastruktúra fejlettsége, foglalkoztatottság színvonala és a bérszínvonal, ebből következően a lakosság életszínvonala között. E különbségek csökkentésében igen nagy szerepe lesz a Területfejlesztési Alap racionális használatának. Az előttem szólók is szóba hozták már, hogy a Területfejlesztési Alap kezelésével és ezen pénzek használatával – nem értek én azzal egyet, hogy kifejezetten a mezőgazdaságnak szánt pénzek ezek. Olyan hiú ábrándot nem lehet követni, hogy valaha is elérhető racionális keretek között az az állapot, mint ami 1988-89-ben volt, hogy a foglalkoztatottak 18,8 százaléka dolgozott a mező- és erdőgazdaságban. A fejlett országokban ez jóval kevesebb. Tehát nem a mezőgazdaság hivatott a vidéki munkanélküliségnek a megoldására. Ezzel szemben racionális ipartelepítési politikával és a foglalkoztatási ágak – különösen a feldolgozóipar – tekintetében érdemes lenne a támogatási eszközök koncentrált alkalmazásával hatékonyabban az elmaradott térségek felzárkóztatását elősegíteni.
Egy ilyen módosító javaslathoz kérem a képviselőtársaim támogatását, nevezetesen a 68-as út határátkelőhöz vezető szakaszának a kiépítésére. A 68-as út és a 6-os út – ez Somogy déli csücske – a térségben évek óta 18-20 százalék közötti a munkanélküliség, úgy a nagyatádi, mint a barcsi munkaügyi kirendeltségek viszonylatában. Ennek az útnak a tervei '93-tól készen vannak, viszont pénzügyi fedezet hiányában nem került sor arra, hogy a Közlekedési Minisztérium elképzelései a valóságban is megvalósulhassanak. A 6-os és a 68-as út befut egy 10 ezer lakosú városba, majd onnét egy 8 méter koronaszélességű kétsávos úton dübörgött le tavaly 542 ezer jármű a határig. Ebben az évben ehhez még hozzájárult, becslésünk szerint egy olyan 18 ezer darab IFOR-jármű is.
A cél tulajdonképpen több annál, hogy elviselhetővé lehessen tenni a forgalmat az ottani lakosság részére, ugyanis ez a határra vezető szakasz, ez egy utca, amelynek mind a két oldalán emberek laknak. Nagyon kívánatos lenne az út elkészítése a távoli térség – mármint Budapesthez képest távoli térségnek – a szintén horvát távoli térségnek az összekapcsolásához, ugyanis horvát barátaink akármilyen ünnepség van, valami múltba révedő tekintettel emlegetik fel a Monarchia-beli időket. És nem véletlen, hiszen akkor ez a két térség szerves egységet képezett, amely után az '50-es években egy hallatlanul kemény határzárrá fejlődött, ami hosszú évtizedekre elválasztotta az ország korábban, illetve hát a két ország korábban összetartozó, gazdaságilag összetartozó szerves egységét. Ezt hogy lehetne elősegíteni? Miután a korábbi háború keményen sújtotta azt a térséget, nyilván a tőke is visszavonult, mert azonnal azt kérdezték bármilyen befektető lévén, ugye maguknál volt az a bombázás? Dehát ma már nincs bombázás, béke van, de ugyanakkor a vám- és határátkelő nagyon sokszor hihetetlen közlekedési nehézségeket okoz.
Egy vámügynökséget is lehetne létrehozni, ami egyúttal egy távolabbi schengeni-kaput jelentene, tartósan, úgy néz ki. Ezekből az okokból kifolyólag az a befektetés hosszú távon könnyebb határátkelőhelyet, egy élénkülő gazdasági kereskedelmi tevékenységet jelenthetne azon a szakaszon.
A javaslatban szereplő 250 millió forint, amely növelné a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium keretét abból a célból nyilván, hogy fel tudja használni erre a célra, nem 250 millióról döntenénk, mert még 150 millióval a Somogy Megyei Területfejlesztési Tanács, 50 millióval a Barcsi Önkormányzat is hozzájárulna. Nyilván, hogy számítunk az Útalap támogatására is, és ezt meghaladná – ettől teljesen függetlenül, de ehhez feltétlenül szükséges lenne, hogy a vámügynökség létrejöhessen, és arra egy külön gazdasági társaságot kellene létrehozni. A leendő felek ebben egyetértenek.
Még egyetlenegy dolgot szeretnék érinteni, ami nagyon sajnálom, hogy a környezetvédelmi okoknál fogva az a módosító javaslat idáig nem kapott támogatást, amely a tavalyi, a '95. évi XCIII-as a törvény természetvédelmi területeinek a kötelező, 3 éven belüli kisajátítását írta elő. Ugye a tavalyi költségvetésben 495 millió forint szerepelt, a jelenlegi költségvetésben 600 millió van. Ha sorra vesszük azokat a területeket, ami hát meglehetősen nagy területeket érint, ez évben a Környezetvédelmi Minisztérium, illetve Baja Ferenc miniszter úr által kiadott rendelet, a 30-as Magyar Közlönyben szabályozta, hogy mely területekről van szó. Nagyon nagy anomáliák vannak, és ezeknek a területeknek a mielőbbi, a rendelet, illetve a tavalyi XCIII-as törvény szellemének, és annak előírásainak megfelelően 3, illetve 6 éven belül kellene, hogy kisajátításra kerüljön a kisajátítás szabályai végett. Nyilván számomra ez azért fontos, mert azon a térségben, ott végig a Duna-Dráva Nemzeti Park céljára kijelölt területekről van szó, amely Baranya és Somogy déli részét érinti, és bizony van olyan terület, van olyan kis falu, ahol a részarány tulajdont nem lehetett kiadni, ami akkor 95 aranykorona erdőt jelentett volna. Pontosan azért, mert nagy területeket blokkolt a környezetvédelem erre a célra.
Nem akarom vitatni ennek a jogosságát, de szeretnénk, hogyha ez mennél előbb a törvény szellemének megfelelően ténylegesen a törvény által előírtan, tehát az állam tulajdonába és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának a kezelésébe kerülne.
Ezek a természetvédelmi, illetve természeti értéket jelentő értékek bizonytalansága nem biztos, hogy kívánatos. Ez megint csak annak tudható be, hogy nincs elegendő pénz azoknak a céloknak a végrehajtásához, amire éppenséggel szükség lenne. Lehet ezt panaszként mondani, nagyon nehéz – én tudom – azon a keskeny padlón egyensúlyozni, ami rendelkezésre áll, éppen ezért jól meg kell fontolni, hogyha csökkenteni akarjuk a nemzeti jövedelem központosítására kerülő részét – és ez a költségvetés ezt fogcsikorgatva ugyan, de tartalmazza –, akkor melyek azok a feladatok, amely prioritásokat kell hogy élvezzenek, hogy ebből a szűkös keretből milyen célokra áldozunk. Én ehhez kérem a képviselőtársaim bölcsességét, és támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
