MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek Szili Katalin államtitkár asszonnyal abban, hogy igen jelentős és hatalmas munkát végzett a tárca akkor, amikor azt a joganyagot előkészítette, amit a Ház elfogadott, meg akkor is, amikor még nem került elénk, illetve a végrehajtási szabályok megvannak.
Abban azonban vitatkozom, hogy a "szennyező fizet" elv alapján Tökölön továbbra is ott legyen az ivóvíz készleteket megközelítve az a kerozin vagy más szénhidrogén-termék, amelyet ha igaz, a szovjet csapatok hagytak itt. Nem hiszem, hogy szempont lehet az, hogy ez most az ÁPV Rt., a Kincstári Vagyonkezelő vagy éppen a KTM hatáskörébe tartozik. Ez egy ilyen akut probléma, amit nagyon gyorsan meg kellett volna oldani. Mint ahogy abban sem hiszek, hogy Garénál meg kell várni azt az átcsomagolással, hogy annak a gyanúja fölmerüljön, hogy a dioxin majd más halogénezett szénaromás származékok kikerülhessenek. Az egy dolog, hogy utána ezt hogy lehet megfizettetni azzal, aki ezt a helyzetet előidézte, azzal a vállalkozóval vagy vállalkozással. Nem hiszem, hogy megengedhető az, hogy ezek a problémák így felhalmozódjanak, hiszen akkor mit sem ér az az erőfeszítés, amit a jövő érdekében a jogalkotásban tettünk. Nemcsak prezentációs szempontból az állampolgárok szemében, hanem azt hiszem, tartalmilag is igaz ez a probléma. Ha a számokat hozzá nézzük, hogy mondjuk 1995-ben a rendelkezésre álló 500 millióból, azt hiszem, 380 valahány milliót költött el a tárca az akut környezeti problémákra, '96-ban sem biztos, hogy kimeríti azt az, azt hiszem, 600 millió körüli összeget, és jövőre is 780 van előirányozva, akkor én tartom azt az álláspontomat, hogy ez (Elnök pohárkocogtatással figyelmeztet az idő leteltére.) igen, hogy ez sokkal nagyobb prioritást kell hogy élvezzen és sokkal nagyobb összeget kell ezeknek a problémáknak a megoldására fordítani. Köszönöm.