KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a két módosító javaslatomban kérnék csak szót, amit rendkívül fontosnak tartok, és szeretném aggályaimat megosztani önökkel.
A 9. pontban a számviteli törvény új, kiegészítő 21. § (4) bekezdését javaslom elhagyásra. A dolognak a lényege a következő: a jelen helyzet szerint az a helyes eljárás, hogyha a vállalatok devizakötelezettségeik keletkezésekor, devizakötelezettségeik számviteli nyilvántartásakor a mindenkori érvényes árfolyamnak megfelelő nagyságrendben kell előírják kötelezettségeiket. Ez abból az óvatossági elvből következik, ami sajnálatos módon nálunk egy irányban érvényesíthető, és érvényesíteni is illik.
Sajnálatos módon ma még az a gyakorlat, hogy a forint leértékelődése tendenciájában érvényesül, ezért nem lehet – sajnos – azzal számolni, hogy a devizaárfolyamok valamikor a közeljövőben megfordulnak, és az eddig elszenvedett veszteségeket esetleges árfolyamnyereségek korrigálják.
A módosító javaslat, az elhagyásra javasolt része az eredeti javaslatnak azt tartalmazza, hogy a vállalkozó, amikor devizakötelezettségeit nyilvántartja, akkor a teljesen egyértelműen már elszenvedett árfolyamveszteségeit ne kelljen nyeresége terhére leírnia. Ez nagyon veszélyes véleményem szerint, hiszen igazából egy létrejött és valós veszteséget tesz lehetővé elleplezni vagy a következő évekre átvinni, és ennek kapcsán igazából nem a valóságnak megfelelően mutatja ki a gazdálkodási eredményeit. Ennek a jelentősége igazából akkor állapítható meg és ott fogható meg, ami a számviteli törvény, módosításnak egy nagyon jelentős változtatása, és arról szól, hogy osztalékot csak akkor lehet fizetni, hogyha a vállalatnak, vállalkozásnak nyeresége van, felhalmozott többleteredménye van a saját vagyonából.
Én úgy gondolom, hogy ez (4) bekezdés alkalmat ad arra – némi rosszindulat feltételezésével –, hogy egy vállalat, aki devizahitelből gazdálkodik és ezt a devizahitelt csak – mondjuk – beteszi a magyar forintbetétként, és megkapja a leértékelésekkel arányos belföldi forintkamatot, azt a huszon-valahány százalékot, és ezzel szemben elszámolja csak azt az 5-6 százalék devizakamatot, amellyel neki el kell számolni ebben a módosított paragrafus szerinti rendszerben, akkor elkönyvel egy olyan 15-16 százalékos nyereséget, ami mögött igazából semmiféle új érték, semmiféle valós nyereségtartalom nem áll.
(20.50)
Én úgy gondolom, hogy a legszerencsésebb lenne az, hogyha ezt a paragrafusrészt, ezt a (4) bekezdését eltörölnénk. Ezáltal tudnánk csak érvényesíteni az óvatosság számviteli alapelvének további tartását is.
Ennek megfelelően egyébként van egy másik része is a javaslatomnak, arra külön nem térnék ki: a 16. §. A 16. sorszámmal szereplő módosítási javaslat ennek a 9-esnek a folyománya és tartozéka. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)
