DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Az ön kérdésére adandó válaszomnak van egy formai és van egy tartalmi oldala. Ami a formai oldalát illeti, szeretném leszögezni, hogy mind a külügyminiszter úr, mind jómagam szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a köztisztviselőknek éppen a köztisztviselői kar védelme érdekében nem szabad politikai nyilatkozatokat tenniük, nem szabad politikai vitákba bonyolódniuk, az ő feladatuk abban áll, hogy szakmai nyilatkozatokat tegyenek, amennyiben felkérik őket erre, és szakmai módon közelítsenek meg kérdéseket.
Kétségtelen tény, hogy Tóth Loránd kijevi nagykövet úr egy nyilatkozatában túllépte azt a határt, amelyet a külügyminiszter úr is és jómagam is helyesnek és fenntartandónak vélünk a köztisztviselői tevékenység szempontjából. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a köztisztviselői kar érdeke az, hogy ilyen határátlépésre ne kerülhessen sor, hiszen nem szabad megalapozni egyetlen támadást sem a köztisztviselői kar ellen. Politikai nyilatkozatokat a miniszternek és a politikai államtitkárnak kell tennie. Ezt a kérdést a nagykövet úrral mind Bagi Gábor helyettes államtitkár, mind pedig jómagam tisztáztuk, behívtuk és félreérthetetlenül tudomására hoztuk, hogy nem helyeseljük, hogy ő politikai természetű nyilatkozatot tett. Tehát ebben az értelemben az ügyet mi lezártuk.
Ugyanakkor továbbmegy a kérdésében, tartalmi problémákat is fölvet, és most már a nagyköveti nyilatkozattól függetlenül is el kell mondanom, hogy a nagykövet nyilatkozatának van több olyan eleme, amellyel a külügyi vezetés tartalmi értelemben egyetért. És nem gondoljuk azt, hogy ez ellentétben állna a magyar-magyar csúcs nyilatkozatával, amelyet külügyminiszter úr aláírt. A magunk részéről helyesnek tartjuk azt, hogyha az adott országban élő kisebbség törekszik arra, hogy kapcsolatokat építsen ki az ott élő ország hatóságaival, politikai szervezeteivel. Ez nem zárja ki azt, hogy természetesen partneri kapcsolatban áll a magyar kormányszervekkel vagy a magyar társadalmi szervezetekkel is, de vannak olyan problémák, vannak olyan kérdések, amelyeknek a megoldása egyszerűbb, helyesebb, könnyebb közvetlenül a helyi vezetőkkel folytatott párbeszéd útján.
Ami Ukrajnát illeti, nagyon konkrétan van szó tulajdonképpen bizonyos személyekről és bizonyos szervezetekről, ahol nem mindig tapasztalható ez a megközelítés. Erre akart például utalni a nagykövet úr. Én nem gondolom azt, hogy a híd-szerep önmagában kizárna bármit is abból, amit a magyar-magyar csúcs elfogadott. A híd-szerep egy metafora, ami azt fejezi ki, hogy az abban az országban élő kisebbség természetes összekötő kapcsot is alkot az anyaország és az adott ország – tehát az az ország, ahol élnek –, a két ország között. Ettől még nyugodtan lehetnek autonómiára való igényeik, vagy lehetnek bármilyen más igényeik, partnerként is kezelhetik őket mind az adott országokban, ahol élnek, mind pedig az anyaországban. E hídszerep tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy számítunk rájuk a kétoldalú kapcsolat közvetítőjeként is. Azt sem gondolnánk, hogy a magyar-magyar csúcs tiltaná, hogy kizárná a kapcsolattartást és az ügyek helyi elintézését az adott országban, mi azt gondoljuk, hogy mindez belefér.
Nem értünk egyet azokkal a sommás megnyilatkozásokkal sem, amelyeket éppen a kárpátaljai magyarság egyes vezetői tesznek, akik elutasítják mindazt, ami történt Kárpátalján. Tudatában vagyunk a nehézségeknek és a problémáknak, de azt is látjuk, hogy van előremozdulás; itt tájékoztathatom önöket arról, hogy épp az elmúlt héten Göncz Árpád köztársasági elnök úr társaságában látogatást tehettem Ukrajnában, és örömmel tapasztaltuk, hogy bizonyos ügyekben előrelépés történt. Ilyen például a beregszászi kórház befejezésének az ügye, ahol a miniszterelnök ígéretet tett annak rövid időn belüli befejezésére, ilyen a beregszászi magyar főiskola dokumentumainak, illetve oklevelének az elismerésének az ügye. De ez egy sokkal komplexebb dolog, vannak még komoly és nagy hiányosságok, amelyeket folyamatosan napirenden tartunk, de nem igaz az, hogy ezen a területen nem történt volna semmi.
Tehát kérdésével kapcsolatban egyfelől azt szeretném leszögezni, hogy valóban helytelenítjük azt, ha nagykövetek, köztisztviselők politikai nyilatkozatokat tesznek – ezt félreérthetetlenül és nyomatékosan közöltük is a nagykövet úrral; másfelől viszont úgy gondoljuk, hogy a nyilatkozat alapvetően tartalmilag nem sértette, és nem állt ellentétben azzal a külpolitikai törekvéssel, melyet a magyar kormány képvisel. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
