BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor előfordult már az elmúlt több mint két évben, amióta ebben az összetételben ülésezik a magyar Országgyűlés, hogy én egyetértettem Kutrucz Katalinnal. De ebben a két és fél évben még soha nem értettem vele egyet annyira, mint a mai hozzászólásának a bevezető gondolatmentével. Igaza van, hogy olyan értelemben persze, hál' istennek, nincsen alkotmányozási szükséghelyzet, mint ahogy arról Hack Péter hozzászólásában beszélt, nem sorakoztak fel az elnök csapatai a Parlament körül, és fordítva sem, de az viszont igaz, amiről Kutrucz Katalin beszél, hogy megbomlott bizonyos tekintetben, és ezt a mai vita is és az előző 42 órás vita is tanúsította, a magyar társadalmi berendezkedés, politikai berendezkedés alapelveit illetően, az utóbbi időszakban már nem olyan szilárd az az általános egyetértés, mint amilyen 3-4 évvel ezelőtt még volt. Sok olyan eleme kérdőjeleződik meg a parlamentben és a parlamenten kívül ennek az 1989-ben kialakult szerkezetnek, amely mondjuk '90-93-94. között nem kérdőjeleződött meg a magyar politikai életben.
Ez a korábbinál is fontosabbá teszi azt, hogy azokban az alapelemekben, amelyekben egyetértés van a magyar politikai élet meghatározó, demokratikus erői között, ezt az egyetértést egy a '89-es alapokat megerősítő, pontosító alkotmányos újraszabályozásban megjelenítsük. Ezért fontos, ebben értünk nagyon egyet, azt hiszem, Kutrucz Katalinnal, hogy fontos, hogy ez az alkotmány megszülessen. És ez nemcsak a prezidenciális rendszer vagy nem prezidenciális berendezkedés kérdéseire vonatkozik, hanem sok más kérdésre is.
És azt hiszem, azért fontos, hogy ma beszélünk erről a júniusban nem megszavazott, nem elég nagy többséggel megszavazott szövegnek erről az új változatáról, mert úgy tűnik, hogy itt most sikerült kialakítani egy olyan egyensúlyt a különböző politikai erők elképzelései között, amely mellett megteremthető... – hiszen 5 parlamenti frakció egyetértésével nyújtotta be az alkotmány-előkészítő bizottság ezt a javaslatát –, hogy emellett ezt megerősítsük, ezt a konszenzust, bizonyos alapvető kérdésekben. Többek között – és én csak arról szeretnék beszélni – a szociális állam, a második generációs jogok és abban a kérdéskörben is, amit némi leegyszerűsítéssel és pontatlansággal úgy szoktak nevezni, az érdekegyeztetés rögzítése az alkotmányban.
Mi az a konszenzus, amit sikerült az alkotmány-előkészítő bizottságban kialakítani? Ez a konszenzus tartalmazza a szociális állam kifejezést, és mindjárt hozzátesz egy értelmezést is. Ezzel az értelmezéssel, hogy az állam elkötelezett a szociális értékek iránt és alapvető feladatának tartja az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének az elősegítését, értelmezi is a szociális állam fogalmának jelentését. Ezzel egyet tudtak érteni az alkotmány-előkészítő bizottságban megjelent pártok, és ez alkalmas arra, hogy kifejezzen egyfajta elkötelezettséget a következő évekre, évtizedekre.
Azt kell mondanom, hogy a szociális jogok kérdésében is sikerült konszenzusra jutni abban, hogy – többek között szabaddemokrata javaslatokra is – kerüljön bíróság előtt érvényesíthető jogként megfogalmazásra az, ami számon kérhető jogként egyáltalán megfogalmazható. Így került be a koncepcióba, mint erről már szó esett, az egészségügyi alapellátás mint alkotmányos alapjog, valamint, ismét egy szabaddemokrata javaslatra is, a munkaidő ésszerű korlátozására, a rendszeres fizetett szabadságra, a törvényes munkaszüneti napokra járó díjazáshoz való jog. Ezek olyan jogok, amelyek a civilizált európai országok gyakorlatának megfelelően számon kérhető jogként szerepeltethetők az alkotmányban, világossá teszik azt, hogy mit is jelent ez a szociális elkötelezettsége az államnak.
A másik kérdéskör, amiről oly sok vita folyt az előző tavaszi menetben, ez az érdekegyeztetés fogalomköre volt. Az a megfogalmazás, amiben az alkotmány-előkészítő bizottságnak sikerült megállapodni, az világossá teszi azt, hogy az alkotmányozók tudatában vannak annak, hogy olyan világban élünk, olyan társadalomban és olyan gazdaságban élünk, ahol a normális működésnek, a társadalmi és gazdasági béke fenntartására törekvésnek szerves része az, hogy létezik a szociális partnerek szervezett együttműködése.
Ugyanakkor az a fogalmazás, amely úgy fogalmaz, hogy az állam elismeri a szociális partnerek szervezett együttműködését, annak fórumait és a maga eszközeivel támogatja azt, világossá teszi, hogy ez a szociális partnerek együttműködése nem része az állami berendezkedésnek. Nem emeli be az érdekképviseleteket az állami rendbe. Ezzel teljesen világossá teszi, hogy az a berendezkedés, ami Magyarországon kialakult, megfelel annak a berendezkedésnek, amely Nyugat-Európa fejlett szociális piagazdaságaiban ismert. Tudja, hogy egyfajta együttműködés van, ugyanakkor nem teszi kérdésessé a kormány, az Országgyűlés szuverenitását a gazdaságpolitika alapkérdéseiben.
Hozzáteszi mindjárt a koncepció, hogy az érdekegyeztetés konkrét formáiról a törvény rendelkezik. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ma is vannak ilyen törvények, gondoljunk a jogalkotási törvényre, a munka törvénykönyvére, amelyek ma is rendelkeznek az érdekegyeztetés konkrét formáiról. Ez a rendelkezés tulajdonképpen megerősíti ezt a jelenlegi gyakorlatot, és ekképpen mi ezt támogatni tudjuk.
Azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy abban a vitában, amely a tavaszi fordulóban folyt itt az Országgyűlésben és az Országgyűlésen kívül, az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában sikerült megtalálni azt a megoldást, amely összhangban van a modern európai joggyakorlattal. Elfogadható, úgy láttuk a munka során, a pártok többsége számára. Feloldotta azt a problémát, hogy azon pártok számára, amelyek a koncepció elfogadhatósága alapkérdéseinek tekintették ezeknek az összefüggéseknek az alkotmányos kezelését, elfogadható legyen az alkotmánykoncepció.
Tehát minden tekintetben azt gondolom, hogy a tavasz óta, a nyáron és ősszel elvégzett munkával előre jutottunk, olyan koncepció született, amely abban a szellemben, amiről itt beszéltünk, a pártok többsége számára bizonyosan elfogadható. Ezáltal megszerezhető az a konszenzus, amivel elfogadható ez a koncepció, és ennek nyomán az alkotmány-előkészítő bizottságban rögzített menetrend szerint megszülethet az új normaszöveg is. Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps.)
