DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1996. június 6-án a Magyar Demokrata Fórum nevében volt szerencsém összefoglalni az akkori első szakasz általános vitájának a tanulságait, azzal kellett kezdenem, hogy akkor mintegy 42 órás vita után az alkotmánykoncepcióval kapcsolatos parlamenti érdeklődés néhány tucat képviselőt vonzott ide ezen a napon. Most, hat hónappal később – sajnos meg kell ismételnem, tehát 1996. november közepén, vége felé – az új magyar alkotmány koncepciójának további általános vitáját a magyar parlament létszámának nem egészen 10 százaléka tartja érdemesnek, hogy jelenlétével is az eseményt üdvözölje.
Sajnálatos módon azt kell mondanunk a Magyar Demokrata Fórum részéről és a saját meggyőződésünkként is, hogy az a tény, hogy a kormány változatlanul egy újonnan hivatalba lépett igazságügyi államtitkárral képviselteti magát, aki nyilván nem véletlenül, mint a korábbi előkészítő bizottság aktív tagja, fontosnak tartja, hogy jelen legyen. Ezen túlmenően senkivel nem tartotta szükségesnek a Magyar Köztársaság kormánya, hogy legalább jelképesen ennek a folyamatnak, ennek az alkotmányos folyamatnak, amely a kormányprogram sarkalatos pontját képezte, legalább személyében jelenlétével megtisztelje.
Hogy júniusban még csak aggályaink voltak a kormány akkori passzív magatartása tekintetében, az még akkor indokolt volt. Ma, hat hónappal később, szomorú eseménykrónikát kellene taglalni, amelynek kiemelkedő motívuma, kiemelkedő eseménye volt az, amikor a kormány leszavazta a Magyar Köztársaság Országgyűlésében jelentős többséggel és támogatással kidolgozott és megvitatott alkotmánykoncepciót.
Igen, a kormány leszavazta, és tisztelt képviselőtársaim, amikor ezt Sepsey Tamás képviselőtársammal 22 kérdésben írásban föltettük a kormány egyes tagjainak, hogy például Vastagh Pál igazságügy-miniszter miért szavazott nemmel az új magyar alkotmány koncepcióját illetően, amely már 92 módosítást tartalmazott, tehát a vita kapcsán a támogatott módosításokat is tartalmazta, majd megkérdeztük Kovács László külügyminiszter úrtól képviselőtársammal, hogy vajon ő miért szavazott nemmel, mint külügyminiszter, az új Magyar Köztársaság újonnan készülő alkotmány-koncepciójára, vagy Keleti László honvédelmi miniszter miért szavazott nemmel, vagy Baja Ferenc miniszter miért szavazott nemmel, de egyáltalán, a miniszterelnök miért tüntette ki távollétével és ezzel nem támogatta lehetséges szavazattal az alkotmányt – nos, ezekre a kérdésekre, amelyeket júniusban – hangsúlyozom: 1996 júniusában –, több mint hat hónappal ezelőtt megfogalmaztunk, ezekre a kérdésekre többségében egyáltalán nem érkezett válasz, teljesen ellentétben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályával.
Azóta sokszor 30 nap eltelt már, ugye, hatszor 30 nap is eltelt, de néhány miniszter még arra sem méltatta a képviselői érdeklődést ebben a jelentős kérdésben, hogy legalább néhány soros formális választ adjon, olyasféléket, amelyeket kaptunk – legutóbb éppen tegnap egyet – Baja Ferenc miniszter úrtól, aki azt mondta egységesen a többi választ adó társával, hogy nem tartozik az az ellenzéki képviselőre, hogy miért szavazott ő nemmel, ő képviselői minőségében szavazott, és a szavazatával a választóknak kell elszámolni. Körülbelül ez van a levélben. A magyar kormány tagjaként, hát ilyen levélpapírt használva, tehát nem képviselői levélpapírról van szó, hanem miniszteri válaszával azt közölte velünk – bizonyára lesz módja a gombnyomás útján szót kérni Hack Péternek egyébként a vita további során, most engedje meg, hogy kifejtsem a gondolataimat –, tehát azt közölte a Magyar Köztársaság minisztere, több minisztere, hogy ez a parlamenti érdeklődés nem illet meg minket. Mi csak ne legyünk arra kíváncsiak, hogy miért kellett nemmel vagy tartózkodommal, vagy jelen nem léttel szavazni 1996 júniusában.
Nos, tisztelt Országgyűlés, ezt a néhány gondolatot azért tartom fontosnak a mi részünkről elmondani, mert úgy látjuk, a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, és azt hiszem nem csalódik és nem téved meglátásában, hogy nemigen időszerű jelenleg a politikai parlamenti koalíciós, koalíción belüli, egyes koalíciós pártokon belüli, a koalíciós pártoknak az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyát is figyelembe vevő időpont és helyzet nem a legszerencsésebb az alkotmányozási folyamat továbbvitelének. Természetesen hangsúlyozzuk, mint már eddig is többször voltunk kénytelenek ezt megtenni, mindenféle félreértések elkerülése végett, továbbra is érdekelt a Magyar Demokrata Fórum abban, hogy az országnak valóban korszerű és konszenzuson alapuló alkotmánya szülessék meg, függetlenül a megszületés konkrét időpontjától.
Mi nem vagyunk azon azon az állásponton, amelyet a kormány részéről szoktak hangoztatni és kormánypárti képviselők, felszólalók és az alkotmány kidolgozásában érdekelt tisztségviselők általában mondanak, hogy most vagy soha! És ha egykori x hónap x napjáig nem kerül megszavazásra valami, akkor majd megnézhetik magukat, főleg az ellenzéki, obstruktív magatartást tanúsító képviselők, bizottsági tagok, mert akkor már nem lesz ebben az évtizedben Magyarországnak alkotmánya.
Honnan tudják ezt, tisztelt képviselőtársaim? Milyen feltételezéseken és milyen tényeken alakul az a bölcs megállapítás, hogy ha most, november 30-áig a korábbi elképzelés szerint nem születik meg az alkotmány szövegszerű változata, akkor már nem lesz Magyarországnak új alkotmánya belátható időn belül? Hogy ez mennyire nem így van, ezt mutatja az újabb változat, ahol végre elfogadták a Magyar Demokrata Fórum logikus álláspontját, nem teljesen, de 95 százalékos mértékben. Most már úgy gondolják – november 20-át írunk ma –, úgy gondolják, hogy talán mégsem várható el, hogy tíz nap alatt egy komplett szövegszerű alkotmány kerüljön a Ház elé. És most már hozzájárult a bizottság szükséges mértékű szavazatával ahhoz, hogy március 1-je legyen az alkotmány szövegének elkészítési határideje és arra törekedjen a bizottság, hogy a parlament döntésétől függően az alkotmány-előkészítés további fázisában legalább egy olyan három hónapnyi idő jusson arra, hogy az itt elhatározottak szerint a koncepcióból szöveg legyen.
Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan minimális időtartam, amelynek szintén veszélyben forog a betartása. Már most megmondjuk a Magyar Demokrata Fórum részéről – nem pesszimisztikus, hogy úgy mondjam, jóslásként szeretnénk ezt hangoztatni –, hogy kétségeink vannak az iránt, hogy a parlament működésének rendes körében elképzelhető az, hogy egy több száz szakaszból álló olyan alkotmánykoherens szöveg álljon a tisztelt Országgyűlés rendelkezésére 1997. március 1-jéig bezárólag, amely alkalmas lesz a vitára. És természetesen ismételten föl fogjuk vetni, és itt is föl kell vetni a társadalmi elfogadottság kérdését.
(10.10)
Azt kell mondanom, tisztelt Országgyűlés – és a televízió nyilvánosságát is kihasználva mondhatom ezt –, hogy 1996 júniusa óta, amióta az a csúfos, hogy úgy mondjam, kormányzati magatartás meggátolta a folyamatok továbbvitelét és további szakaszba érkezését, egyáltalán nem történt egyetlenegy lépés sem a felelős pozícióban lévők részéről, elsősorban a kormány részéről, hogy az alkotmányozással kapcsolatos gondokat, vitás kérdéseket, kormányzati magatartást, MSZP párton belüli magatartást a nyilvánosság elé tárják, és magukban megmondják, hogy mi bajuk volt az alkotmánnyal, ezek a bajok hogyan lettek kezelve, hogyan oszlottak el.
Hogyha valaki elolvassa, veszi a fáradtságot, tisztelt Országgyűlés, és összehasonlítja az 1996. júniusi alkotmánykoncepciót azzal, amelyet ma kezdtünk el tárgyalni, lényegében ugyanazzal a koncepcióval találkozik két mondat kivételével. Mondhatom azt, ez a koncepció semmivel sem tartalmaz többet, mint amelyet a kormány tisztelt tagjai, államtitkárai és más vezető szocialista politikusok nem kívántak megszavazni.
Nem a szocialista javaslatot fogadta el a bizottság az állam szociális jellegét kidomborító megfogalmazást illetően, hanem az egyik ellenzéki párt – a Kereszténydemokrata Párt – alapszövegét vettük a szövegbe új elemként most az ismételten benyújtott koncepcióba. Odaillőnek tartottuk, jobbnak mint a szocialisták által megfogalmazottat, és egyetlenegy mondattal tartalmaz többet, ami az érdekképviseletekkel, érdekérvényesítéssel kapcsolatos alkotmányos jogok felsorolását bővíti.
Semmilyen más elemet illetően az igazságszolgáltatást, az Országgyűlés szerkezetét, az állami intézményeket illetően valódi újat, valódi kifogásolt és a sajtóból ismert kifogásokat illetően más megoldást illető javaslatokat és nóvumokat nem tartalmaz.
Úgyhogy nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mikor mondott igazat az, aki leszavazta az alkotmánykoncepciót, akkor-e, amikor júniusban kitüntette a távollétévével, a nemjével vagy a tartózkodommal azt a koncepciót, mert valami nem tetszett, valami nem felelt; vagy pedig majd most, amikor szintén ezt meg kell ismételnie, majd támogatni fogja, de akkor ellentmondásba fog kerülni a korábbi döntésével. De hát ez természetesen – ahogy halljuk és olvassuk a levelekből – a képviselői felelősség körébe tartozik, úgy látszik, kormányzati felelősség egy ilyen apróságot illetően, mint az alkotmány koncepciója, ezek szerint nem fogalmazható meg Magyarországon, mert a kormány tagjai nem ilyen minőségben szavaznak.
Jó ezt tudnunk, és a továbbiakban mindenféle politikai megállapodást és közjogi aktivitást megelőzően szeretném még egyszer megismételni, hogy úgy tűnik, hogy a kormány tagjai nem kormánytagokként szavaznak itt a parlamentben, hanem lelkiismeretük szerint. Ez érdekes és az alkotmányozási folyamatban mindenképpen figyelemre méltó motívum.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék egy másik jelentős ellentmondásra rámutatni az igazságszolgáltatást illető történések köréből. Azt követően, hogy ez a fiaskó bekövetkezett, azt követően – és azóta több alkalommal – a kormány különböző szinteken és különböző fórumokon világossá tette azon szándékát, hogy az igazságszolgáltatást – úgymond – meg kívánja reformálni.
Ezalatt a jelenlegi hatályos alkotmány rendelkezésével ellentétes új intézményeket kíván életbe léptetni, nevezetesen az országos igazságszolgáltatási tanácsot, amely teljes mértékben más szerkezeti séma a jelenleg hatályos alkotmány szellemétől, és bizonyos mértékig írott rendelkezéseitől is eltér, másfelől pedig egy újabb fokozatú bírósági fórumot kíván beiktatni, négyfokú bírósági szervezetet kíván megvalósítani.
Ez a nyilatkozata, a kormány ismételt és többször hangoztatott nyilatkozata és az ennek megfelelő készülődés a bíróságokon és más erre illetékes intézményekben azt mutatja, hogy megint csak nem veszi komolyan a kormány az alkotmányozással kapcsolatos helyzetet.
Ebben az alkotmánykoncepcióban, hogyha elolvassák, tisztelt képviselőtársaim – remélem, azért erre sor fog kerülni, hogy egyszer legalább átolvassák –, egyetlenegy rendelkezés sincs sem a négyfokú bírósági rendszerről, sem pedig az országos igazságszolgáltatási tanácsról. Most ehhez képest, ha itt most elfogadjuk ezt az alkotmánykoncepciót, tisztelt képviselőtársaim, akkor egyúttal nemet mond az Országgyűlés arra az igazságszolgáltatási reformra, amely Vastagh Pálnak és másoknak elkötelezett nyilatkozataiból azt a képet vetíti elénk, hogy valahol két nyelven beszélünk, két malomban őrölünk, hiszen mondhatunk itt valamit az alkotmányra, és kezdhetünk a minisztériumban másról beszélni, és pénzeket csoportosíthatunk át más célok megvalósítására.
Vagy pedig – és erre nem is merek gondolni, tisztelt képviselőtársaim – a kormány abban a meggyőződésben készülődik az igazságszolgáltatás reformjára, hogy esze ágában sincs az alkotmányozást illetően azt feltételezni, hogy lesz valamilyen új alkotmány, mert egy azutáni esetre készül fel, amikor ennek az alkotmányozási folyamatnak a kudarcát vagy meg nem valósulását kell majd belátnia, és az azt követő helyzetben készülődik a 72 százalékos parlamenti többség az alkotmányozási moratórium kötelezettsége alól felszabadulva egy olyan alkotmánymódosításra, amelyet az ellenzék vagy annak jelentős része nem fog támogatni.
Tisztelt Országgyűlés! Ezeket a dilemmákat mint nagyon fontos és talán csak egy-két momentumát érintő részét azért szeretném érzékeltetni a Magyar Demokrata Fórum képviseletében, hogy bizonyítsuk azt, hogy bár érdekeltek vagyunk az alkotmányozás tovább menetében, és aktívan – mint ahogy eddig is – részt kívánunk ebben venni, de a kilátásaink sokkal rosszabbak, úgy érezzük, hogy az ország közvéleménye is az alkotmánnyal kapcsolatban azt az álláspontot foglalja el, fogadná el, hogy nem időszerű jelenleg már Magyarországon ilyen jelentős parlamenti vállalkozást a választásokat megelőzően véghez vinni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
