DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban sajátos vitának vagyunk a tanúi, illetve a résztvevői, több szempontból. Én most csak a tárgyra utalnék a vita sajátossága kapcsán, hiszen ahogyan Gál Zoltán az előkészítő bizottság elnökeként elmondotta, vagy Hack Péter is utalt rá, 60 órát volt alkalmunk már megvitatni az általános vita keretében a tavasszal benyújtott szabályozási koncepciót, amely lényegében megegyezik azzal, amit átdolgozás után ismételten benyújtott az előkészítő bizottság. De csak lényegében egyezik meg azzal; sok tekintetben javult, sőt nagyon sok tekintetben javult, pontosabbá, koherensebbé vált az átdolgozás után benyújtott és ismét általános vitára bocsátott koncepció.
A vita újbóli megnyitása kapcsán is természetesen azonban fölvetődnek nemcsak konkrét, a módosító indítványokkal kapcsolatos kérdések, hanem az általános kérdések is; sokan érintették is vagy jó néhányan az előttem szólók közül is érintettek általános kérdéseket is. Így például azt, hogy kell-e vajon új alkotmány, szükség van-e új alkotmányra, most kell-e elfogadni vagy legalábbis előkészíteni az új alkotmányt, vagy pedig el kell azt halasztani, összefüggésben a társadalom állapotával, összefüggésben a kialakult politikai-hatalmi helyzettel kapcsolatban. Ha így vetjük föl a kérdést, hogy az új alkotmány szükségességét, megalkotásának az időszerűségét nem az alkotmányozáshoz mint jogalkotási produktumhoz kötjük, hanem kiterjesztjük-e e kérdés megválaszolását a társadalompolitikai kérdésekre, akkor nem alkotmányozási vitát folytatunk, természetesen, hanem akkor a társadalom helyzetéről, állapotáról folytatott politikai vitába megyünk bele; aminek helye van természetesen a parlamentben, csak nem biztos, hogy éppen az új alkotmány előkészítése kapcsán kell ilyen politikai vitát lefolytatni. De ez az általános kérdés természetesen megválaszolható, és újból megválaszolható, egészen addig, amíg el nem dől, hogy végül is lesz-e a Magyar Köztársaságnak új, átdolgozott alkotmánya, vagy pedig valamilyen ok miatt nem lesz.
De az általános kérdések között kell megválaszolni azt is, hogy a kidolgozásra kerülő új alkotmánynak milyen jogi, szakmai és milyen politikai követelményeknek, kritériumoknak kell megfelelnie. Ugyancsak általánosan fölvetett és fölvethető is, megismételhető kérdés az, hogy ki alkotmányozzon; milyen legyen a szerepe az alkotmányozásban és az alkotmány előkészítésében magának a parlamentnek; vajon szét kell-e választani a törvényhozó hatalmat az alkotmányt megalkotó alkotmányozó hatalomtól. Volt erre természetesen példa; kérdés, hogy most is ennek a szükségessége fenn áll-e, illetve erre szükség van-e.
Kérdés az is természetesen, hogy mennyire kiérlelt szakmai szempontból az új alkotmány koncepciója; milyen széles körű politikai konszenzus van az új alkotmány koncepciója mögött; valóban az előterjesztők szűk kis csoportjának az anyagáról van-e szó, ahogyan az előttem szóló képviselő úr mondotta, hiszen az előterjesztők szűk kis csoportja a hat pártból öt pártot jelent. Tehát meg kell válaszolni azt is, hogy kellő szélességű politikai konszenzus van-e az új alkotmány koncepciója mögött vagy pedig sem.
És végül, azt gondolom, hogy az általános kérdések között óhatatlanul felvetődik az a kérdés, amire Hack Péter képviselőtársam is kitért, és válaszolt is rá, hogy vajon a folyamatos alkotmányozás évtizedét lezáró, átfogó alkotmányrevízióra van-e szükség, vagy pedig esetleg forradalmi jellegű alkotmányozásra, amely egy új rendszerváltáshoz kötődik, és ez indítja el az új alkotmányozást, nem pedig lezárja az alkotmányozás folyamatát.
Anélkül, hogy ezekre az általános kérdésekre részletesen próbálnék válaszolni, néhány megjegyzést mindegyik kapcsán hadd tegyek! Részben azért nem kívánok belemenni a részletekbe, mert az idő valóban korlátozott, másrészt pedig a tavaszi vita során ezeket a kérdéseket – de elmondhatom, hogy az alkotmány-előkészítő bizottságban több mint félszáz ülésnapon ezeket a kérdéseket – elég részletesen megvitattuk.
Az első az, hogy kell-e új alkotmány. Egyetértés volt, azt gondolom – egyetlen párt képviselőjét leszámítva –, abban, hogy igen, kell, mert aktuális az új alkotmány előkészítése. Nem szükségszerű abban az értelemben, hogyha nem készül új alkotmány, akkor valamiféle demokratikus válság vagy az államszervezet működésében valamilyen működésképtelenség jönne létre – ilyen értelemben nincsen szükség alkotmányra. De olyan értelemben, hogy lehet jobb, kiérleltebb, koherensebb, részletesebb alkotmányt elfogadni széles politikai konszenzuson alapulva, ilyen értelemben az új alkotmány elkészítése aktuális.
Azt gondolom, hogy az átdolgozás után benyújtott szabályozási koncepció bizonyítja azt, már ez a koncepció bizonyítja azt, hogy a jelenleg hatályos alkotmányhoz képest az új, készülőben lévő alkotmány lényegesen részletesebb, szélesebb, jobban kidolgozott, magasabb szakmai szempontoknak megfelelő és nemzetközi mércével mérve is magas színvonalú alkotmány lehet, vagy legalábbis ennek elfogadásával kecsegtet.
Kérdés az, hogy mi lesz akkor, ha esetleg mégsem sikerül elfogadni ezt az új alkotmányt. Nem lesz alkotmányos válság, mint ahogy ma sincs alkotmányos válság. Magyarországon működőképes parlamenti demokrácia van, versengő többpártrendszer van, érvényesülnek az állampolgári és emberi jogok, Magyarország jogállam ma is, és megfelel a jogállamiság kritériumainak. Ezt nemcsak mi magunk mondhatjuk el magunkról, hanem ezeket a kérdéseket nagyon szigorúan szemlélő nemzetközi értékelő szervezetek, szakmai szervezetek is megállapították. Úgyhogy nem fenyeget alkotmányos válság bennünket, ha történetesen nem lesz új alkotmánya Magyarországnak, de biztos, hogy hiányérzet marad mindazokban, akik szakmailag részt vettek az új alkotmány előkészítésében, vagy azokban, akik érzik és látják a jelenleg hatályos alkotmánynak a hiányosságait.
Milyen kritériumoknak kell hogy megfeleljen az új alkotmány? Vajon már az alkotmánykoncepcióból lehet-e kellően következtetni kellően az új alkotmány szövegére? Azt hiszem, hogy lehet, mert olyan részletességű alkotmánykoncepciót fogadott el az előkészítő bizottság, amely példátlan abban az értelemben, hogy rendkívül részletes; rendkívül részletes, valóban kevés mozgásteret hagy már a normaszöveget előkészítők számára, ahogyan Gál Zoltán, a bizottság elnöke is kitért erre; de ez bizonyos értelemben elkerülhetetlen volt, a széles kompromisszumra törekvés, arra törekvés következtében, hogy a hat pártból legalább öt párt egyetértése kell hogy legyen egy új elem beépítése mögött. Ez bizony azt indokolta, és azt tette szükségszerűvé, hogy a pártok nagyon részletesen fogalmazzák meg az álláspontjaikat, és az elfogadott új elemet minden oldalról körülbástyázzák, körülbiztosítsák, hogy az pontosan azzal a tartalommal kerüljön bele majd az alkotmány normaszövegébe, amilyen tartalommal a koncepció vitája során a pártok abban megegyeztek.
Azt gondolom azonban, hogy többet mondhatunk az alkotmánykoncepció kapcsán a kritériumokról. Az új alkotmány még erőteljesebben értékközpontú lesz, egyértelművé teszi azokat a politikai, azokat a jogi és azokat az általános emberi értékeket, amelyeket jogintézmények formájában, konkrét tartalommal kíván megtölteni, és működésüket, vagyis érvényesülésüket garanciákkal kívánja alábástyázni. Ilyen szempontból az új alkotmány értékközpontú, egyértelműen megállapítható értékek által vezérelt és értékeken alapuló új alkotmány lehet. Emellett ez az új alkotmány – már a koncepció részletessége is mutatja – norma lesz. Valódi jogi norma lesz. Olyan jogi norma lesz, amely biztosabbá teszi az igazságszolgáltató szervek működését, ítéletalkotását, döntéshozatalát.
(9.30)
Egyértelműbben és pontosabban találják meg akár az alkotmányban is azokat a jogintézményeket és azokat a jogi tartalmakat, amelyre ítélkező, illetve döntéshozó tevékenységüket alapozhatják.
Szakmailag lényegesen kiérleltebb lesz ez az új alkotmány. Amit biztosít és amit lehetővé tett az, hogy mintegy 10 éve folyik nagyon széles körben, szakmai konferenciákon, nemzetközi konferenciákon, folyóiratokban, szakmai folyóiratokban az új alkotmány előkészítése, és a szakértőknek a részvétele a koncepció elkészítésében folyamatos volt, az utolsó pillanatig, az utolsó ülésig tartott és tartani fog a normaszöveg elkészítéséig is.
És végül azt is el kell mondani, hogy ez az alkotmány olyan széles politikai konszenzuson alapul, amilyen széles politikai konszenzussal Magyarországon alkotmányt még nem fogadtak el. Hiszen hogyha hat pártból, hat parlamenti pártból öt párt egyetértésére van szükség ahhoz, hogy egy új elem bekerüljön egy szövegbe, annál szélesebb konszenzust már csak a teljes egyetértés során lehetne elvárni. Azt gondolom azonban, hogy ez az ötpárti konszenzus és ezen alapuló alkotmánykoncepció nagyon széles körű politikai megegyezést foglal magában, és politikai megegyezésen alapul, és ez feltételezi, illetve reményeket kelt abban a vonatkozásban, hogyha nem is felel meg minden egyes párt minden egyes igényének az alkotmány, de azok, akik egyetértettek és akik tényleg részt vettek az alkotmánykoncepció előkészítésében – az 50 ülésből nemcsak 2 ülésen tudtak részt venni, hanem folyamatosan részt vettek – azok feltehetően a népszavazásra kerülés időszakában pozitív kampánnyal tudnak kiállni majd e mellé a felvállalható alkotmánykoncepció mellé.
Az általános kérdések egyike – folyamatosan és ismételten föltett kérdés az –, hogy ki alkotmányozzon. Alkotmányozó nemzetgyűlés-e vagy pedig a törvényhozás? Rendkívül ritkán fordul elő az, hogy az alkotmányt elfogadó grémium önálló és csak erre létrehozott alkotmányozó nemzetgyűlés formájában alkotmányoz. Ez forradalmi helyzeteket követő időszakban szokott előfordulni, a parlamenti demokrácia jogállam folyamatos működésének az időszakában ilyenre nem került sor. Tehát alkotmányozás a parlament, az éppen működő, a folyamatosan működő parlamentnek a feladata. De a parlament feladata az is, hogy megteremtse a szakmai, a társadalmi és a politikai egyetértésnek a lehető legszélesebb körét, ezért biztosított különleges Házszabály formájában egyenlő részvételt – parlamenti arányuktól függetlenül – minden egyes pártnak és a szakértők folyamatos részvételét. Azt gondolom, hogy tehát e felett a kérdés felett tulajdonképpen a történelem mondott ítéletet, illetve válaszolta meg oly módon, hogy ma már rendkívüli alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására vagy ennek az Országgyűlésnek alkotmányozó nemzetgyűléssé való átalakulására nincs szüksége, nincs indoka. A normál parlamenti döntéshozatali folyamat keretében bizonyos speciális szabályokkal – például a széles körű konszenzusteremtéssel – a parlamentnek kell alkotmányoznia.
Az új alkotmány – megítélésem szerint – az új alkotmány koncepciójához kötődve és ragaszkodva egy átfogó alkotmányrevíziót fog adni valóban nem vadonatúj és teljesen új alkotmány, hanem a jelenleg hatályos alkotmány értékes, kiérlelt, egészen 1988-89-ig visszamenő, bevált jogintézményeit meg fogja őrizni, pontosítja, ezzel az alkotmányos folyamatosságot biztosítja, de olyan új elemekkel fogja kiegészíteni, amely új elemek reális és valóságos társadalmi, illetve szakmai követelményeknek felelnek meg.
Az új alkotmány koncepciója, amelyet a '93 tavasszal már kidolgozott, végül 5 szavazat híján a parlament által el nem fogadott, 93 módosító indítvánnyal egybeszerkesztve nyújtott be az alkotmány-előkészítő bizottság, továbbá ehhez még 15, illetve még plusz 2, tehát összesen 17 bizottság által is elfogadott módosító indítványt nyújtott be, lényegesen javult, kerekebbé vált, pontosabbá vált, koherensebbé vált. Ennek az összesen 110 módosító indítványnak az alkotmánykoncepció alapszövegébe való inkorporálásával és beépítésével. Ezért azt gondolom, hogy joggal ajánlhatja a 25 tagú alkotmány-előkészítő bizottság a tisztelt parlament tagjainak azt, hogy az általános vita lefolytatása után és az általános vitában és esetleg a részletes vitában felvetődött újabb indítványok elfogadásával vagy elfogadása után a parlament fogadja el a Magyar Köztársaság új alkotmányának szabályozási koncepcióját. Megítélésem szerint az a parlamenti képviselő, aki konstruktívan vesz részt ebben a vitában és érvekkel próbálja meg meggyőzni (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a többieket, az elmondhatja magáról, hogy jó ügy szolgálatában vett részt a Magyar Köztársaság új alkotmánykoncepciójának a kidolgozása során. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
