DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság új alkotmányának szabályozási koncepciójáról szóló országgyűlési határozati javaslat öt hónappal ezelőtt lefolytatott vitájában az álláspontunkat részletesen kifejtettük. Az alapkérdésekben a véleményünk változatlan.
(12.00)
Anélkül, hogy ezeket most részleteiben megismételném, csak ismét leszögezem: egy új alkotmány megalkotására valóban szükség lenne, hiszen véleményem szerint Magyarországnak 1944. március 19. óta, vagyis a német megszállás és az ország szuverenitásának elvesztése óta mind a mai napig nem született minden tekintetben legitim, chartális alkotmánya. A jelenlegi társadalmi-politikai helyzet és időszak azonban nem alkalmas egy új alkotmány létrehozására.
Az alkotmánykoncepció társadalmi vitájára megszabott 45 nap, amely idén április 1-jétől május 15-éig tartott, az érdemi társadalmi vitára elégtelen, az országgyűlési vitára akkoriban megszabott szűk 40 óra pedig méltatlan volt egy új alkotmányhoz. A társadalmi vitáról annyit, hogy az alkotmánykoncepcióhoz mintegy 100 magyar állampolgár küldött észrevételt a 8 millió választásra jogosult magyar állampolgárból, az alkotmánykoncepcióhoz észrevételt a társadalmi szervezetek közül pedig mintegy 70-80 társadalmi szervezet küldött a több száz vagy több ezer társadalmi szervezetből.
Álláspontom szerint egy új alkotmány megalkotása nemzeti ügy, és ezért nem lehet pusztán a parlamentben éppen helyet foglaló pártok zárt ajtók mögött folyó egyezkedésének az eredménye. A népfelség, illetve a népszuverenitás elve megköveteli, hogy a koncepció kardinális kérdéseiben maga a nép döntsön előzetes népszavazás útján. Az utólagos népszavazás ugyanis már csak formalitás, hiszen egy olyan kész alkotmányról kell szavazni, amelynek kidolgozásában a társadalom véleménye figyelmen kívül maradt. De megfelelő megoldás lenne az is, ha az új alkotmányt egy alkotmányozó nemzetgyűlés vagy pedig két egymást követő, eltérő politikai összetételű országgyűlés alkotná meg. E megoldások mindegyike a társadalom széles részvételét biztosítaná az alkotmányozási folyamatban, és lehetővé tenné, hogy maga a nép döntsön azokról az alkotmányos politikai, államszervezeti és gazdasági kérdésekről, keretekről, amelyek között hosszú ideig élni fog.
Egyetértek Varga László képviselő úrral: a kormánypártok propaganda szempontjain kívül nincsen semmi olyan körülmény, amely indokolná az új alkotmány gyors megalkotását, sőt, minden ésszerű ok, az alkotmány stabilitása és a néprészvétel elve is ez ellen szól.
Maga az Országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottságának létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat 6. pontja is úgy rendelkezik, hogy a bizottság csak törekedjen bizonyos határidőre az Országgyűlés elé terjeszteni az alkotmánykoncepciót, majd az alkotmányszöveget, tehát a határidők betartására nem ír elő kényszert, sőt a javaslat indokolásának utolsó mondata kifejezetten kimondja, hogy, idézem : "E határidők ajánlás jellegűek, elmulasztásukhoz a javaslat nem fűz jogkövetkezményt." Az új alkotmány megalkotásáról szóló politikai megállapodás 4. pontja pedig ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy a pártok, idézem: "kifejezésre jutattják egyetértésüket abban, hogy az új alkotmányt a szükséges egyetértés kialakításához és a gondos jogalkotói munkához kívánatos idő biztosítása mellett kívánják mielőbb megalkotni".
Hangsúlyosan szerepel itt tehát a gondos jogalkotói munkához kívánatos idő biztosítása. Ismeretes, hogy az Országgyűlésnek még a nyár elején először beterjesztett alkotmánykoncepciót az Országgyűlés nem szavazta meg. Nem szavazta meg, mert az alkotmány-előkészítő bizottságban létrejött megállapodással ellentétben az MSZP egy része a koncepció ellen szavazott. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az MSZP-s kormánytagok és az SZDSZ-es kormánytagok egymással ellentétesen szavaztak. Ebből pedig az a rendkívül lényeges következtetés is levonható, hogy mivel az alkotmánykoncepció az államszerkezet és a gazdaság jellegének legfontosabb kérdéseit tartalmazza, a kormánynak nincs egységes jövőképe.
Az MSZP megállapodásszegését követően az MSZP és az SZDSZ között külön háttértárgyalások kezdődtek, amelyek eredményeként az SZDSZ elfogadta az addig általa elutasított MSZP-s elképzeléseket egyes szociális jogok kikényszeríthető alapjogkénti szabályozására, illetve a szociális állam kategóriájának és az érdekegyeztetésnek alkotmánykoncepcióba emelését illetően. Sajnos az MSZP egyébként a valóságban nem ezen értékek mentén politizál, például a gazdaságpolitikája ezen értékekkel teljesen ellentétes. Megjegyzem, hogy ezeket az elképzeléseket szociális elkötelezettsége következtében az alkotmányozási folyamat során a KDNP kezdettől fogva képviselte, és elő is terjesztette.
A probléma nem is az, hogy ezek az elképzelések a most újra benyújtott alkotmánykoncepciónak már a részét képezik, sőt, ezzel természetesen egyetértünk. Hanem a probléma az, hogy ezzel teljesen felborult a pártoknak az alkotmányozási folyamat során a Házszabályban is rögzített egyenjogúsága. Egészen pontosan arról van szó, hogy az MSZP az előzőleg benyújott alkotmánykoncepció leszavazásával egyértelműen megszegte az alkotmány-előkészítő bizottságban létrejött megállapodást az új alkotmány létrehozásának konszenzusos módjával kapcsolatban, majd ezt követően az SZDSZ-szel folytatott külön tárgyalások során mégis érvényesíteni tudta elképzeléseit. Kiderült tehát, hogy nemcsak a társadalom hiányzik az alkotmányozási folyamatból, de még a részt vevő pártok sem egyenjogúak ebben a folyamatban, amire pedig oly sokszor hivatkoznak a kormánypártok.
Nyilvánvaló ugyanis, hogyha nem az MSZP, hanem valamelyik ellenzéki párt szegte volna meg a megállapodást arra hivatkozással, hogy az elképzeléseit nem tartalmazza az alkotmánykoncepció, akkor a kormánypártoktól nem jutalmat kapott volna azzal, hogy ezen elképzeléseket beveszik a koncepcióba, hanem ezt az ellenzéki pártot mint megállapodásszegőt bélyegezték volna meg. Az MSZP megállapodásszegését követően ugyanakkor bármelyik ellenzéki párt fenntarthatja magának a jogot, hogy szintén ne szavazza meg az alkotmánykoncepciót. És különösen fenntarthatja magának e jogot azok után, hogy a legutóbbi napokban pedig a kisebbik kormányzó párt, két éve folyó tárgyalások után történt megállapodás ellenére, rendkívül súlyos közjogi botrányt okozva, nem szavazta meg az ellenzéki pártok alkotmánybíró-jelöltjét.
A most beterjesztett alkotmánykoncepció egyébként három fontos kereszténydemokrata javaslatot is magában foglal. Az egyik a magyar nyelv védelme, amelyet az előző koncepció nem tartalmazott. A másik az, hogy a Magyar Nemzeti Bank független ugyan a kormánytól, de köteles vele együttműködni az erre vonatkozó törvény szerint. Ezek alapján tehát a jegybank nem abszolút független intézmény, hanem csak relatív függetlenséggel rendelkezik és a kormányzás együttműködésre kötelezett részese. Ellenkező esetben ugyanis ellentétes pénzügypolitikát folytathatna a kormány gazdaságpolitikájával, ami lehetetlenné tenné a kormányt azon alkotmányos kötelezettsége teljesítésében, miszerint politikájáért felelős az Országgyűlésnek. A harmadik pedig az, már a harmadik kereszténydemokrata javaslat, amely szerepel az alkotmánykoncepcióban, hogy az alapvető alkotmányos elvek és célok között meg kell fogalmazni az állam kötelességét a magyar nemzethez tartozó, de a magyar államhatáron kívül élő magyarság jogainak a védelmére. A határon túli magyarság ugyanis az egységes és oszthatatlan magyar nemzet része. Indokolt tehát jogaik védelmének az alapvető alkotmányos elvek és célok közti szerepeltetése állami kötelességként.
Sajnos ugyanakkor többek között továbbra is az indokoltnál szűkebben szerepelnek az alkotmánykoncepcióban a szociális jogok alanyi jogként, továbbra sem a nép választja közvetlenül a köztársasági elnököt, az Országgyűlés továbbra is csupán egykamarás marad.
(12.10)
Továbbra sincsenek szabályozva a közszolgálati médiumok pártatlanságának a garanciái. A képviseleti demokrácia mellett megengedhetetlenül visszaszorul a közvetlen demokrácia, a népszavazás, azaz a nép önálló akaratnyilvánításának az intézménye. Továbbra is ismeretlenek a kormányzó pártoknak a választójogi törvénnyel kapcsolatos elképzelései. Álláspontom szerint nem megfelelő az ügyészség államszervezeten belül elfoglalt helye, hiszen továbbra is az Országgyűlés, nem pedig a kormány alá tartozik. A Szent Korona, sajnos, továbbra is csak egy holt múzeumi tárgy marad, ahelyett, hogy az Országgyűlésben közjogi szerepet kapva, kifejthetné a magyarságot illető, integratív szerepét.
Teljesen egyetértünk azzal, hogy a termőföldvédelem kifejezetten szerepeljen az alkotmánykoncepcióban. Csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy a külföldiek termőföldtulajdon-szerzési tilalma az előző országgyűlési ciklusban kereszténydemokrata javaslatra került be az akkori törvénybe.
A példálózó felszólalás is mutatja, hogy ez a második alkotmánykoncepció tartalmilag valamivel jobb ugyan, mint az előző, de távolról sem megfelelő. Ami azonban a legnagyobb problémát jelenti, az az, amelyről a felszólalásom első részében szóltam.
Az alkotmány az államalkotás, a nemzet legfontosabb dokumentuma. E mögül az alkotmánykoncepció mögül viszont maga a nemzet hiányzik. Teljes mértékben nélkülözi a társadalmi konszenzust és legitimációt, hiszen a magyar nép részvétele nélkül született. Olyan ez, mint amikor régi korokban egy uralkodó felülről alkotmányt adományozott a népnek, ami a XX. század végén, a népszuverenitás korában elfogadhatatlan.
Az alkotmánynak a parlamenti pártok közreműködésén túl valódi társadalmi szerződéssel, a népakarattal megfelelően kell megszületnie. Ellenkező esetben a nép nem is fogja magáénak érezni azt. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
