DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége nevében magam is örömmel nyugtázom, hogy hosszú munka után az alkotmánykoncepció újra megvitatásra kerülhet az Országgyűlés plénumán. Ugyanakkor nem titkolhatom el sajnálkozásomat sem afölött, hogy ma nem a törvény, az alkotmány végleges szövegtervezetéről vitatkozunk, mint ahogy vitatkozhattunk volna, hanem még mindig az elvek gyűjteményéről. Ez a vita, amit ma elkezdünk, tulajdonképpen egy korlátozott vita lesz, tehát aki csak most kapcsolódik az alkotmány elveiről szóló vita figyelemmel kísérésébe, az valószínűleg hiányérzetekkel fog tekinteni az itt elhangzottakra vagy elhangozandókra, hiszen – mint ahogy Gál Zoltán elnök úr azt említette – az év első felében, a nyári szünet előtt a magyar Országgyűlés már rendkívül hosszú vitát folytatott az eredeti koncepcióról. Több mint 60 órán keresztül vitatkoztunk itt a plénumon, több mint 90 képviselő mondta el álláspontját, és az alkotmány-előkészítő bizottságban is hosszú-hosszú vitát folytattunk le, nem beszélve arról a több tucat szakmai vitáról, szakmai fórumról, amit a különböző szakmai szervezetek, érdekképviseleti szervezetek, társadalmi szervezetek, egyházi szervezetek folytattak le az elmúlt másfél évben. Az a szöveg, amiről most tárgyalunk, az a szöveg három elemből áll, három rétegben született meg a most előttünk szereplő elvgyűjtemény.
Az első része a szövegnek '94 márciusáig fogalmazódott meg. Ez az alapja a koncepciónak, és ez az alapkoncepció a hatályos alkotmány elveire, a hatályos alkotmány '89-90-es reformfolyamat során kiépített pilléreire épült. Azokon nem akar változtatni, és ezt a nyári vagy nyár előtti vitában hangsúlyoztuk. Ez nem egy új alkotmány a szónak abban az értelmében, hogy nem hoz létre új alkotmányos berendezkedést, nem alakítja át a Magyar Köztársaság alkotmányos intézményrendszerét, nem hajt végre olyan mértékű forradalmi változásokat, mint amilyeneket a '89-90-es koncepció megalkotott.
Miért nem tette ezt? Azért nem tette, mert – mint azt sokan elmondták, és a koncepció indokolása is tartalmazta – Magyarországon ma nincsen alkotmányozási szükséghelyzet. Nincsen olyan értelemben alkotmányozási szükséghelyzet, mint amilyen értelemben '89-90-ben volt. Nem kerülhető meg, hogy szóljunk arról, hogy mit jelent ez a mondat, hogy nincs alkotmányozási szükséghelyzet, hiszen az alkotmánykoncepció ellen érvelők sokan azt mondják, hogy nem is kellene most alkotmányozni, hiszen nincsen alkotmányozási szükséghelyzet. A hatályos alkotmány alapján is működik az állam, működik a társadalom, az alkotmány nem akadálya a társadalom vagy a gazdaság fejlődésének.
Az én megítélésem szerint ez az érvelés, hogy nincs alkotmányozási szükséghelyzet, ez ugyan igaz, de nem igazán tartalmas kijelentés. Hiszen mikor van egy országban alkotmányozási szükséghelyzet? Ha megnézzük a történelemben, mikor került bármelyik ország – így Magyarország is – alkotmányozási szükséghelyzetbe: megítélésem szerint akkor, amikor az alkotmányozás a polgárháború alternatívája. Amikor a társadalomban lévő feszültségek, a társadalmi konfliktusok olyan mértékig felfokozódnak, hogy történelmi válaszút elé kerül az ország, polgárháború tör ki, vagy alkotmányozási tárgyalásokon keresztül megtörténik az intézmények átalakítása, megtörténik a rendszer változása.
Ez történt a huszadik század végén valamennyi egykori szocialista országban, ez történt néhány évvel ezelőtt Dél-Afrikában, ez történik nagyon sok országban a világon ezekben a napokban. De ez történt a történelem során bármikor, amikor nagy alkotmányozó lépések történtek. Tehát én azt szeretném kérni a tisztelt Háztól, hogy ne mitizáljuk ezt a fogalmat, hogy nincs alkotmányozási szükséghelyzet, mert ez igaz, de azt kell mondani erre, hogy hála Istennek nincs alkotmányozási szükséghelyzet. Hála istennek, nincs olyan helyzet, ami megtörtént egyes országokban, hogy az elnök csapatai lövetik a Parlamentet vagy a parlament elfoglaltatja a Legfelsőbb Bíróság épületét, vagy bármi más ehhez hasonló.
Magyarországon – hála istennek – rend van, nyugalom, és az alkotmányos intézmények működnek, az alkotmányos intézmények betöltik a funkciójukat. Ugyan az új demokratikus intézmények iránti közbizalom nem olyan magas szintű, mint amilyennek örülnénk, mint amilyennek szeretnénk látni, de ezeknek az intézményeknek a társadalmi méretű megkérdőjelezésével nem találkozunk, és nem találkozunk azzal sem, hogy ezek az intézmények megbénítanák egymás munkáját, és lehetetlenné tennék a demokrácia szabályainak érvényesülését.
Ezért volt az, hogy a '94 elején kidolgozott szöveg épített a '89-90-es reformra, és nem akart fordulatot létrehozni, tehát az alkotmánynak az újságával szembeni esetleges elvárásokat nem elégítette ki maradéktalanul az az alkotmány, amit kidolgoztunk '94 elején. Nem jelentett szakítást a hatályos intézményrendszerével, elveivel, struktúrájával, hanem ahhoz képest csak megújítást jelentett. Ezért talán szerencsésebb is nem új alkotmányról beszélni, hanem megújított alkotmányról, hogy ne okozzunk csalódást az olvasóknak, akik esetleg úgy látják, hogy nem történik forradalmi változás. Nem is volt cél, nem is történelmi szükségszerűség, hogy forradalmi változás jöjjön létre. Az elmúlt hat év azt mutatja, hogy az intézmények – úgy, ahogy '89-90-ben létrehoztuk őket – működőképesek.
A második szintje a törvény elveinek – amiket most megtárgyalunk –, az a több mint kilencven módosító indítvány folytán létrejött korszerűsítése az eredeti szövegnek, amely az alkotmány-előkészítő bizottságban támogatást nyert a tavaszi vitában, és amelyről szavazott a Ház. Sajnos öt szavazat híján a valamennyi képviselő kétharmadának szavazatát nem kapta meg. Nagyon sok képviselő támogatta – még egyszer mondom –, valamennyi országgyűlési képviselő kétharmada öt híján támogatta azt a kilencvennél több módosító indítványt – azt hiszem, 93 módosító indítványt, ha jól emlékszem –, amelyet annak idején az alkotmány-előkészítő bizottság támogatott, és amely az eredeti szöveget megítélésünk szerint is korszerűsítette, tisztábbá, átláthatóbbá, világosabbá tette; amely beleilleszkedve az eredeti szövegnek a koncepciójába, hogy az alkotmányos struktúrán nem változtatunk, de bizonyos, részint szimbolikus, részint lényeges tartalmi változtatásokat hajtunk végre a hatályos alkotmány szerkezetében.
Az emberi jogi fejezeteket előre helyezzük az alkotmány szerkezetében, kifejezve ezzel, hogy nem az ember az utolsó, ahogy a jelenlegi alkotmány sugallná esetleg, hanem a polgár az első, és a polgár jogaira épül utána az állam, az Országgyűlés, a kormány, az elnök, az Alkotmánybíróság, a bírósági szervezet és így tovább, az önkormányzatok. Tehát megjelent ez az eredeti szövegben, és ezt erősítette a 93 módosító indítvány. Erősítette a 93 módosító indítvány az emberi jogi fejezetet is. Olyan emberi jogokat, olyan szociális jogokat is az alapvető jogok között felsorolva – többek között az SZDSZ javaslatára is –, amely jogok kikényszeríthetők, érvényesíthetők bírósági úton is.
Így például javasoltuk mi a magunk részéről is az egészségügyi alapellátáshoz való jog alapjogként megfogalmazását, ami a 93 módosító indítványban szerepelt, és az eredeti szövegben ilyen hangsúlyosan nem szerepelt; és ez a 93 módosító indítvány több más részletkérdésben egyértelművé tette, világosabbá és jobbá tette az eredeti szöveget.
(8.50)
A szabaddemokrata képviselőcsoport ezt a 93 módosító indítványt támogatta, a 93 módosító indítványt, hasonlóan az összes többi frakcióhoz képest – vannak olyan frakciók, amelyek minden jelen lévő tagjukkal, és van olyan frakció, amely a jelen lévő tagoknak több mint 90 százalékának támogatásával elfogadta ezt a 93 módosító indítványt.
Számunkra az elvgyűjtemény abban a nyár előtti formációban is elfogadható volt, és támogatható volt, a hatályos alkotmányhoz képest előrelépést jelentett. Említhetném itt még – amiről nem került szó – a közpénzügyek fejezetét, amit rendkívül lényeges új elemnek tartunk, és ami miatt nagyon felelőtlennek tartom azokat az – adott esetben szakmai színezetben megjelenő – kritikákat is, amelyek azt mondják, hogy nem is baj, ha nem születik meg ez az új koncepció, a hatályos az jobb, mint az új koncepció. Megítélésem szerint a hatályos alkotmány nem jobb, mint az a koncepció, amit mi vitatunk.
A hatályos alkotmányban például a közpénzügyekről semmilyen szó nincs. Ha csak ez a fejezet bekerülne a megújított alkotmány szövegébe, már lényeges előrelépés lenne. És itt utalnék olyan garanciákra is, amire Gál Zoltán elnök úr is felhívta a figyelmet előadói beszédében, hogy például belekerül az alkotmány szövegébe terveinkbe szerint és az általunk támogatott módosító indítványok szerint, hogy amennyiben nincs elfogadott költségvetés, ez egy kvázi bizalmi indítvány a kormánnyal szemben, a kormánynak le kell mondani, ha a költségvetést nem tudja elfogadtatni az Országgyűlésben.
Szerintem ez egy nagyon lényeges új elem, nagyon lényeges módon növeli az Országgyűlés ellenőrző funkcióját a kormány felett, és nagyon lényeges módon növeli a közpénzekkel való gazdálkodásnak a felelősségét, a kormány felelősségét ebben a tekintetben. Ez nem fér bele a hatályos alkotmányba, ezt módosítással a hatályos alkotmány részleges módosításával nem lehet beleilleszteni az alkotmány struktúrájába.
Végezetül, tisztelt Ház, a harmadik szint, ami a jelenlegi módosító indítványok, pontosabban a jelenlegi szövegben szerepel, a '94 márciusáig kidolgozott – '96 márciusáig, elnézést kérek –, tehát a '96 márciusáig kidolgozott szöveg az elfogadott 93 módosító indítvány után a harmadik szint az a 17 – ahogy elnök úr említette –, 17 módosító indítvány, amit az őszi fordulóban az átdolgozás során kialakított az alkotmány-előkészítő bizottság.
A történeti hűség kedvéért azért hozzá kell tennem, hogy ez a 17 valójában 15, hiszen két indítvány szerepel ebben a csomagban, amit azonos tartalommal nyújtott be az MSZP az SZDSZ támogatásával és a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója, tehát aki az indítványokat keresi, azt láthatja, hogy ez valójában tartalmilag 15 indítvány.
A 15 indítványból hármat nyújtott be az MSZP képviselőcsoportja, egyet a Kisgazdapárt – tehát a bizottság által támogatott 15 indítványból -; négyet – plusz kettő azonos az MSZP-ével – a Kereszténydemokrata Néppárt, tehát hat olyan indítványa volt a KDNP-nek, amit támogatott az előkészítő bizottság, ebből kettő az MSZP-vel azonos szövegű indítvány; hét indítványát támogatta a Magyar Demokrata Fórumnak az előkészítő bizottság; és két képviselőcsoport volt, amely a 93 módosító indítványhoz és az eredeti szöveghez képest nem kívánt további módosítást benyújtani. Ez a két frakció a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz frakciója volt.
Ezek után nekünk – az SZDSZ-frakciónak – arra kérdésre kell választ adnunk, hogy az újonnan elfogadott 15 ponttal együtt a szöveg még mindig elfogadható-e a számunkra. A válaszunk erre a kérdésre az, hogy igen, az újonnan elfogadott 15 pont a szöveget nem strukturálta át olyan mértékig, hogy ez elfogadhatatlanná tette volna, tehát a szabaddemokraták frakciója a koncepciót támogatja, azt elfogadhatónak tartja, és szavazatával is támogatja.
Később szóló képviselőtársaim szólni fognak azokról az elemekről, amiket az új 15 pont behozott, és hogy miért támogatjuk a vitának ebben a fázisában ezeket az elemeket. Kérem, hallgassák az ő hozzászólásukat is figyelemmel, és ezúttal megköszönöm az én hozzászólásomnak szentelt figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
