DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdem az utolsó gondolattal. Néhány napja, október 23-án volt 7 éve, hogy az akkori magyar Országgyűlés elfogadta azt a nagy terjedelmű alkotmánymódosítást, amelyik Magyarországot átvezette a jogállamiság, a köztársasági államforma keretei közé. Én úgy gondolom, hogy hét év eléggé tekintélyes idő, és aligha lehet sietségről beszélni akkor, ha ezt a hét évet lekicsinyelljük, ezt a hét év alkotmányfejlődést kevésnek tartjuk ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság új alkotmányát meg lehessen hozni.
Ha az időszerűségnél vagyunk, szeretném jelezni, hogy az első alkotmánykoncepció-tervezetet márciusban az ország nyilvánosságára hoztuk. A napilapokban megjelent, bárki az Országgyűlés részére módosító indítványokat terjeszthetett elő. Ezzel a joggal, ezzel a lehetőséggel sokan éltek is, ezek a gondolatok a mostani módosítási csomagban is megjelentek. Ezt csak bevezetőként mondtam, hogy senki ne érezze úgy, hogy itt bármiféle időbeli szorítás lenne. Ez a hétéves folyamat nagyon értékes a magyar alkotmányfejlődés történetében, de úgy gondolom, hogy elégséges ahhoz, hogy a magyar Országgyűlés elé az alkotmány-előkészítő bizottság egy valóban kiérlelt és kompromisszumokon alapuló szövegtervezetet terjesszen elő.
A mai nappal ez a folyamat új fázisába lépett. Azon természetesen később majd lehet vitatkozni – ez majd a történészek dolga lesz –, hogy a július óta eltelt néhány hónap, az ezzel járó időveszteség pótolható-e, az a mostani, frissebb szöveg jobb-e a korábbinál annyiban, amennyiben esetleg ez az időveszteség kockáztatja az alkotmány meghozatalának esélyét. Ezt mi itt aligha tudjuk eldönteni. Most kell cselekednünk, most kell a továbbiakban előbbre lépnünk.
Gál Zoltán beszélt arról, hogy a mostani újabb szövegváltozat milyen új elemeket tartalmaz. Én ezeket nem szeretném megismételni. Kifejezetten három olyan elemre szeretnék csak hivatkozni, amelyekben vita volt, és amelyeknek a vitatottsága bizonyos mértékben közrehathatott abban, hogy júliusban az akkori szövegváltozat nem nyerte el a parlamenti képviselők kétharmadának támogatottságát öt szavazat híján.
A Szocialista Párttal abban az időben, illetőleg a Szocialista Párt néhány képviselőjével abban az időben tulajdonképpen három kérdésben volt vitánk: a szociális jogállam kérdésében, az érdekegyeztetés kérdésében és a szociális jellegű állampolgári jogok terjedelmében kérdésében. Úgy gondolom, hogy a mostani szövegváltozat ezekben a kérdésekben megnyugtató kompromisszumot tartalmaz, olyan kompromisszumot, amelyik valamennyi félnek az igényeit kellőképpen kielégítette, illetőleg a megfelelő összhangot megteremtette az eltérő álláspontok között.
Kezdeném a szociális jogállam kérdésével. A mostani szövegváltozat változatlanul ezt tartalmazza: a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Tehát az alapdefínició nem változott a korábbihoz képest. Ehhez azonban egy nagyon lényeges mondat került be új megszövegezésben, ez így hangzik: rögzíteni kell továbbá, hogy a Magyar Köztársaság szociális állam, elkötelezett a szociális értékek iránt, és az állam alapvető feladatának tartja az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének elősegítését. Nem tényként állapítjuk meg, hogy eljutottunk valahová, de megállapítottuk, hogy mire kell törekednünk. És ez egy óriási különbség, ugyanakkor ez felel meg a jelenlegi magyar viszonyoknak. Aligha lehetne ennél többet jelenleg kimondani anélkül, hogy bármiféle üres címkézésnek a hibájába esnénk. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szociális jogállamra való törekvésnek az egyes elemei már a korábbi koncepcióban is benne voltak, hiszen a szociális jogoknak széles körét az is tartalmazta abban a részében is, ahol az állampolgári jogokat rögzítettük, abban a részében is, ahol azokat a célokat rögzítettük, amelyeknek elérésére az államnak törekednie kell. De úgy gondolom, a definíciónál ez a kompromisszum a megnyugtató megoldás.
Ugyancsak hangsúlyozni szeretném, hogy az érdekegyeztetés kérdésében is jó kompromisszum született. Senki nem vonta kétségbe, hogy az érdekegyeztetés létezik, hogy az érdekegyeztetésre szükség van. Az alkotmányba azonban nem kerülhetett olyan formában, hogy valamilyen módon az érdekegyeztetés az állami tevékenységnek váljék részévé, az állami struktúrába tagozódjék be valamilyen formában. A kompromisszum ebben a szövegváltozatban is megnyugtató, benne van az érdekegyeztetés az alkotmánytervezet szövegében, koncepció szövegében, de ugyanakkor az érdekegyeztetés nem válik ebben a formában magának az állami tevékenységnek, akár a törvényhozási tevékenységnek a részévé.
Ugyancsak nyitott volt a Szabad Demokraták Szövetsége minden olyan szociális jognak az állampolgári jogként való rögzítésére, amely szociális jog valóban kikényszeríthető akár bíróság előtt is. Azokat a célokat, amelyek nem kényszeríthetők ki, gondolok az előbbi felszólalásban elhangzott lakáshoz való jognak a kérdéséhez, nincs értelme alkotmányban rögzítenünk, de azokat a célokat igen, hogy ilyen céloknak az elérésére törekednünk kell. Ez a disztinkció megvalósult a mostani szövegben is, megnyugtató a megoldás, tehát az, amiben itt előbbre léptünk, ugyancsak jó kompromisszum.
Gaál Zoltán beszélt arról ezen túlmenően, hogy az alkotmány egyaránt tartalmaz keresztény, liberális és szociális elemeket. Én egy kicsit továbbmennék. A konzervatív elemek szélesebbek, mint csak a keresztény elemek, tartalmaz konzervatív elemeket, jó értelemben vett konzervatív elemeket. Tehát a hagyomány, a valódi megszerzett tudás megőrzésének az elemei benne vannak ebben a tervezetben; de benne vannak ugyanúgy a liberális elemek, tehát a szabadságra törekvés, az egyén önmegvalósítására, az a gátló tényezők félretételére irányuló törekvés; ahogy benne van a harmadik elem is, az, hogy szociálisan a többi emberrel együttműködve lehet ezeket a célokat megvalósítani. Ezeknek az elemeknek a megnyugtató egyensúlya jellemzi ezt a koncepciót, és ez a koncepció ezért jó.
Sajnos, az idő korlátozottsága miatt a további elemekre most nem tudok kitérni, amelyekkel foglalkozni kellene. Természetesen a vita későbbi szakaszában – amelyben egyébként Torgyán József félreértésétől eltekintve – nem lesz időkorlát az egyes képviselők számára, csak az első körben, el lehet esetleg mondani még a további észrevételeket is a vitában.
Szeretném azonban jelezni önmagában azt a kérdést, hogy a jelenlegi folyamat miért fontos. Ezzel Gál Zoltán is foglalkozott, Hack Péter is foglalkozott, Bihari Mihály is foglalkozott. És talán kicsit választ jelent a Varga László által feltett kérdésre is.
Már említettem a bevezetésben, hogy hétéves folyamat újabb szakaszához érkeztünk. És a hétéves folyamat nagyon sok tapasztalatot már összegyűjtött, és ezeket próbáljuk hasznosítani. Szeretném azonban jelezni azt, hogy a mostani alkotmány, amelyik Torgyán József szerint jobb, mint a koncepció, Varga László szerint nem is létezik, valójában a kettő között van az igazság: ez egy módosított alkotmány, amely a módosításnak a szükségszerű hátrányaival együtt, de működőképes. Tehát visszatérve: a mostani alkotmányozási folyamatnak nagyon lényeges eleme az, hogy a hatályos rendelkezések szerint valamennyi képviselőnek kétharmadának szavazatával, tehát viszonylag könnyen ez az alkotmány megváltoztatható.
(10.00)
Úgy gondolom, ennek az alkotmánynak az a legfontosabb rendeltetése, hogyha már ezek az elvek, ezek a megoldások kikristályosodtak, akkor ezeket nehezen megváltoztatható alkotmányban rögzítsük. Ezzel rögzítsük azt a fejlődést, amelyen eddig keresztülmentünk, és látszólag jogállami eszközökkel ezt a fejlődést a későbbiekben senki ne kérdőjelezhesse meg, akár egy más összetételű parlamentben, amelyben egy kétharmados többség nem biztos, hogy hasonló módon toleráns lenne, mint ahogy a jelenlegi kétharmados többség az.
Ez a folyamat széles társadalmi egyetértésen alapul, ezt már eddig is jeleztük. Most eljutottunk oda, hogy ezt le kell zárnunk, és ezt az alkotmány-koncepciót el kellene fogadnunk ahhoz, hogy utána a végleges szöveget kidolgozhassuk. Nagyon fontos a mostani a tárgyalási nap, és fontos a mostani folyamat ebben, de természetesen a végeredmény az lesz, amikor a magyar nép ki fogja mondani, remélhetőleg az igent arra az alkotmányra, amelyik azt a fejlődést rögzíti már, amin 1989 óta Magyarország végigment.
Úgy gondolom, ebben részt venni mindenkinek szép feladat, és nem hiszem, hogy bárkinek is érdeke lenne az, hogy ezt a feladatot akár pártmegfontolásokból, akár másként gátolni próbálja. Én úgy gondolom, hogy jelenleg ebben a körben a vita nyílt még, de természetesen az eddigi széles megegyezésen alapuló eredménynek a tiszteletével, azzal, hogy ezt a parlament képviselőinek túlnyomó többségét képviselő támogatás biztosította, hogy ide kerülhessen az Országgyűlés elé.
Köszönöm a figyelmet, és a vita további részében természetesen a további kérdésekben is reagálni fogunk. (Taps.)
