DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, mélyen tisztelt elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy államéletünk leglényegesebb kérdése a napirend tárgya, az alkotmány. És akkor, amikor ennek az alapelveivel kapcsolatosan van lehetőségünk gondolatainkat kifejteni, akkor mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy időszerű-e ennek a témának a tárgyalása, illetőleg annak a joganyagnak az egész koherens formában történő megalkotása, amelyet alkotmánynak nevezünk.
A korábbiakban már hasonló jellegű megszólalásra kaptam lehetőséget a Háztól, és próbáltam megvilágítani azt – amit most is szeretnék megismételni –, hogy az én álláspontom szerint társadalmunk egy átmeneti korszakban levő társadalom, és ma, ennek következtében fogalmilag nem látjuk annak a folyamatnak a végét, amelyhez ez az átmeneti lépéssorozat el fog bennünket vinni. Ebből viszont az következik, hogy teljesen "papiros ízű" lenne minden olyan alaptörvényi rögzítés, amely a majdani államélet kereteit megvonja, meghatározza.
Kérem. Egyikünk sem lát a jövőbe. Nem tudjuk, hogy milyen formájú változások következnek be úgy a társadalomban, a személyeken, a jogalanyokon, a polgárok körét értve ez alatt, mint a gazdaságban. Márpedig ez a két alapvető tényező, amely funkciója, amely együttműködése, együtthatása kerülhet egy alkotmányba rögzítésre.
Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzet a társadalom széles rétegei számára, a többség számára nem annyira kívánatos, hogy ezt a helyzetet kívánnák véglegesíteni. Elegendő azokra az irdatlan és elviselhetetlen társadalmi, anyagi, gazdasági jellegű különbségekre utalnom, amelyek sajnos a jelenlegi társadalmi élet tényei.
A korábbiakban jeleztem már, hogy az ország úgynevezett "rózsadombjain" kialakult milliárdos, hivalkodó vagyonok, míg a paneltelepeken hát, nem biztos, hogy mindig a XXI. századhoz méltó emberi körülmények között laknak az ott élő polgárok. Tehát itt valahogy egy olyan társadalmi igazságtalanság vagy talán a társadalmi igazságosság hiányát kell tényként elviselni a polgárnak, amely biztos, hogy nem olyan, amelyet véglegesíteni akar. Márpedig fogalmilag hogyha valamit az alkotmány meghatároz, az legalábbis egy-két emberöltőnyi időszakra zsinórmértéket kell hogy jelentsen az államra nézve.
Kérem. Én úgy gondolom, hogy mindenekelőtt tisztázni kellene az alapvető emberi jogok kategóriáit. Mit tekintünk a XXI. század küszöbén Európai szívében és egy ilyen társadalmi és gazdasági helyzetben levő, tényhelyzetekben levő állam számára olyan elemeknek, amelyeket az alapvető emberi jogok kategóriájába fogadunk el.
Természetes az élethez, a vagyonhoz fűződő jogokat és mindazt, ami ebből levezethető, ezt idetartozónak minősítjük. De ugyanakkor tisztázni kell a szociális háló elemeit. Azokat, amelyeket fél évszázadon keresztül hirdetett a korábbi korszak, hogy biztosítja a társadalom tagjai számára, és most, amikor ledolgozván a munkás éveiket rászorulnának, hirtelen kiderül, hogy nincs is ilyen háló.
Kérem. Rendkívül súlyos gondokkal küzd a társadalom, és ezeknek az egyértelmű meghatározása nélkül teljesen értelmetlen lenne minden alaptörvény megalkotása vagy újraalkotása, már csak azért is, mert az a jelenlegi alaptörvény, amely ma képezi a Magyar Köztársaság alaptörvényét, alkotmányát, az gyakorlatilag ellátja azt a funkciót, képes ellátni, amelyet elvárunk tőle. Igen elgondolkoztató, hogy miért forszírozzák bizonyos erők egy új alkotmány megalkotását és életbe léptetését.
(11.40)
Én két szempontot ajánlok az önök figyelmébe. Egyrészt lehet személyes hiúság. Azok, akik a hatalom közelében vannak, azok saját személyes jogi, szakmai, erkölcsi megkoronázásukként értékelhetnék vagy érhetnék el, hogyha részt vehetnek egy ilyen rendkívül fontos jogszabály megalkotásában, mint amelyet egy alkotmány jelent.
A másik, a sokkal veszélyesebb, a társadalom igazságérzetére nézve hátrányosabb szempont, az az lehet netán, hogy azok, akik hibás módon szereztek jogokat, vagyonokat, milliárdokat, azok netán arra gondolnak vagy gondolhatnak, hogy egy új alkotmány hatálybalépését követő időszakban nincs lehetőség, elvi lehetőség visszanyúlni a megelőző periódus hibás szerzéseinek felülvizsgálata vonatkozásában. Én azt hiszem, inkább ez vezeti azokat, akik mesterségesen erőltetnék ki egy új alkotmány létrehozatalát.
Kérem, elhangzott az általam igen tisztelt jogtudóstól, Bihari professzor úrtól a mai napon, hogy itt tulajdonképpen egy szerves fejlődéssel állunk szemben. Én ezzel egyetértek. De sajnos az ebből a megállapításból következő logikus következtetést nem minden esetben vonta le idáig sem Magyarország Országgyűlése, sem a törvények alkotmányossági bírói feladatát betöltő Alkotmánybíróság. Ezt azért említem meg, hogy rámutassak arra, hogy sajnos lenne a jelenlegi alkotmány keretei között is rendbe tenni való.
Kérem, akkor, amikor a korábbi időszakban hibás módon, a polgári jog szabályai ellenére megszerzett jogokat továbbra is érvényben tartatja a hatalom, és az Alkotmánybíróság semmilyen vonatkozásában nem kérdőjelezi meg ennek az alkotmányszerűségét, és akkor, amikor a korábbi időszakokban elszenvedett, kikényszerített hátrányokat nem oldja föl eredetre visszamenőleg a Ház, akkor itt valami olyan logikai törést találok abban, amit az Alkotmánybíróság is jelzett – ha jól emlékszem, az 1992. évi 9. és 11. számú határozataiban, amikor deklarálta, megállapította, hogy egy koherens fejlődés eredménye a jelenlegi állapot, és nem volt robbanásszerű politikai változás –, tehát a régi törvények hatályban vannak, ugyanakkor a 27/1991-es alkotmánybírósági határozatában megerősítette alkotmányosságában a kárpótlási törvényt, a XXV./1991-es törvényt.
És szeretnék rámutatni egy turpisságra. Egy olyan turpisságra, amely gyakorlatilag rávilágít mindarra, ami az elmúlt 6-7 év alatt itt lejátszódott.
Kérem, akkor, amikor a Magyar Köztársaság parlamentje alávetette magát a pártatlan és nemzetközi jogi kontrollnak, akkor kizárta ebből a körből a kárpótlás intézményét. Akkor itt tulajdonképpen mi történt? A parlament hozott egy törvényt, az Alkotmánybíróság megerősítette hatályában, látszólag jogtudósi szinten, és rögtön utána, gyakorlatilag vele egyidejűleg a magyar parlament beismerte, hogy nem bírna el egy nemzetközi jogászi kontrollt.
És most szeretnék visszatérni – még egyszer hangsúlyozom – az általam igen tisztelt Bihari professzor úr megállapítására. Ha itt egy koherens fejlődés van, jogfejlődés, ha itt nincs robbanás – politikai értelemben vett robbanás – a jogszabályok koherenciájában, akkor igenis, a lopott holmi visszajár. És teljesen alkotmánysértőnek minősítek minden ezzel ellentétes, látszólagos törvényes lépést.
Tehát egy új alkotmány alkotásánál, létrehozatalánál nekünk ebben érdemben kell lépni, és figyelembe kell venni; de addig, ameddig kielégítési alapokat holmi célszerűségi szempontokra való hivatkozással elvonnak, addig itt erősen megkérdőjelezhető a jogbiztonság.
Egyébként saját képviselői meglátásomnak fogok most hangot adni. Kérem, itt nagyon sok politikai erő címkéz. Önmagát vagy a szemben ülőket ellátja bizonyos jelzőkkel, és ehhez pejoratív vagy egyéb véleményeket társít hozzá. Kérem, én elmondom, hogy a tényekből következően a legliberálisabb, a legszélsőségesebben liberálisnak én a magam részéről nem a jelenlegi kisebbik kormányzó pártot tartom, hanem azt, amelyik 1990-től 1994-ig korlátlanul lehetővé tette a hibás tulajdonszerzést, és nem vette érdemben figyelembe azt, amit a konzervativizmus lényege kifejez. Ez nem pejoratív megállapítás, csak egy tényközlés. Örömmel vennék minden olyan jogi, szakmai és etikus vitát, amely ezt érdemben kiértékelné. Én egy ember vagyok, tévedhetek. Megadom a másik embernek is a tévedési jogát. De ezt tisztázni kell.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én befejezésül egyetlenegy dologra szeretném önöket felhívni. Oldják meg azt a morál tekintetében bennünket, társadalmunkat sújtó súlyos helyzetet, amelyet én egy trianoni vereséggel hasonlíthatok össze. A morál megbomlott. Persze, hogyha a kisember azt látja, hogy akik a hatalom közelében vannak, azok korlátlanul hozzájuthatnak gazdasági előnyökhöz, akkor mit várunk az egyszerű polgártól? Én úgy gondolom, hogy nekünk ahelyett, hogy azt vindikálnánk magunknak, hogy egy alaptörvényt, egy koherens egészet alkotunk, ehelyett kellő alázattal és tisztelettel, a polgárok és a valóság tényeivel szemben meg kellene próbálni lebontani azokat a határokat, azokat a mesterséges határokat, amelyeket morális Trianonnak vagy a morál tekintetében trianoni nemzetvereségnek tudunk minősíteni. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.)
(11.50)
