BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Előre jelzem, hogy meg fogom kímélni képviselőtársaimat attól, hogy hosszas zárszót kelljen tőlem hallgatni, de hát lássák be, először van módom előterjesztőként ebben az Országgyűlésben mondani, úgy, hogy nem mondhattam le erről a lehetőségről.
Továbbá azt is szeretném elmondani, hogy csak a vitához szeretnék megjegyzést fűzni, ami egy korábbi alkalommal és a mai napon itt folyt. Nagyon örülök, és nagyon köszönöm azoknak a kereszténydemokrata, szocialista és kisgazda képviselőtársaimnak, akik megtiszteltek azzal, hogy törvényjavaslatunkhoz észrevételeket fűztek.
Annál jobban sajnálom, hogy más képviselőcsoportok, amelyek napirend előtti vitákban oly lelkesedéssel foglalkoznak a magyar privatizáció kérdéseivel, a Magyar Demokrata Fórum vagy a Fidesz képviselőcsoportjaira gondolok, nem találtak alkalmat arra, hogy ehhez az előterjesztéshez bármilyen megjegyzést fűzzenek a parlament plénumán.
(16.00)
Bízom benne, hogy ez egyszerűen azzal függ össze, hogy teljesen egyetértenek javaslatommal, és azt meg is fogják szavazni. Ehhez a vitához, ami itt ma folyt, ehhez nagyon röviden szeretnék csak valóban nagyon rövid megjegyzéseket tenni. Torgyán József képviselőtársunk 26 és fél perces beszédében összesen két ponton szállt érdemi vitába az előterjesztéssel.
Az egyik megjegyzése az volt, hogy az a javaslatunk, amelyik azt mondja, hogy az emlékeztetőt, amit a privatizációs törvény valóban jelenleg is előír, csatolni kell a nyilvántartáshoz, és itt ő megállt az olvasásban, holott ezt követően a következő mondat, amit Miklós László nagyon helyesen idézett, hogy: "Az emlékeztetőt bárki megtekintheti."
Én azt gondolom, hogy lehet, hogy Miklós László képviselőtársam számára ez magától értetődő, én attól tartok, hogy ez eddig nem volt így. És azért tartottuk fontosnak, hogy a törvényjavaslat ezt tartalmazza, hogy bizalmat keltsünk a magyar állampolgárokban, hogy az, ami a magyar privatizációban folyik, az nem valami tőlük elzárt, számukra megismerhetetlen folyamat. Ezért azt gondolom, hogy nem fölösleges, hogyha ezt a törvényjavaslat tartalmazza. Kérdezzük majd meg az ÁPV Rt. illetékeseit, hogy örülnek-e annak, hogy ezt a törvényjavaslat kimondja.
Legalább ennyire megkérdezhetjük az ÁPV Rt. illetékeseit arról, hogy örülnek-e annak a másik pontnak, amit Torgyán József itt szintén szóvá tett, miszerint nem lehet módosítani az egyszer meghirdetett pályázat feltételeit. Torgyán József képviselőtársunk úgy gondolta, hogy ez nyilvánvalóan jelenleg is így van. Téved. Csak föl kellett volna lapoznia a Magyar Közlönyben az ÁPV Rt. jelenlegi versenyeztetési szabályzatát, amelyet a kormány jóváhagyott, és kormányhatározatként nyilvánosságra került a Magyar Közlönyben.
Ez a versenyeztetési szabályzat lehetővé teszi az egyszer kiírt pályázat feltételeinek módosítását, mi ezt szeretnénk megszüntetni. Ez egy – hogy mondjam – keményebb feltételeket teremt az ÁPV Rt. számára. Alaposabban kell előkészíteniük a pályázatot. Ez nekik nehézség, de a privatizáció iránti közbizalmat fokozhatja, és ezért nagyon fontosnak tartjuk. Bízom benne, hogy a kormány képviselője majd támogatni fogja ezt a részét is a javaslatunknak.
Tulajdonképpen ez minden, amit Torgyán József képviselőtársunk hozzá tudott tenni ehhez a javaslathoz. Azt gondolom, hogy ezek az észrevételei nem voltak megalapozottak, miként nem volt megalapozott az sem, amit a privatizációs törvény 8. §-ával kapcsolatba mondott, hiszen Miklós Lászlónak van igaza: ez a paragrafus valóban csak azt mondja, hogy a kormány az Országgyűlés elé terjesztheti a privatizációs koncepciókat, és ezzel a lehetőséggel élt is – mármint hogy terjesztheti, vagy nem terjeszti, ha nem tartja indokoltnak.
Kötelezettséget csak abban irányzott elő a privatizációs törvény, hogy ezeknek a társaságoknak a listáját kell összeállítania és az Országgyűlés elé terjesztenie a kormánynak, ezt a kormány megtette, jelentős késéssel tette meg, ezért tőlünk, kormánypártoktól is megkapta a maga szemrehányását, de végül is megtette, és az Országgyűlés elfogadta ezt a listát.
Az utolsó megjegyzésem: nagyon örülök annak, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt hozzászólói – korábban Ivanics István, most Csépe Béla – alapjaiban támogatják ezt a javaslatot, és remélem, hogy ez majd a szavazatukban is érvényre jut. Amit Csépe Béla most szóvá tett, nevezetesen az, hogy javaslatunk utolsó cikkelye azt javasolja, hogy kötelezzük az ÁPV Rt.-t arra, hogy minden olyan társaság esetében, amely nem szerepel a tartós állami vagyonhoz tartozó társaságok listáján, kötelezzük az ÁPV Rt.-t arra, hogy legalább egyszer kísérletet tegyen az értékesítésre.
Ez nem azt jelenti, hogy el is kell adni. Nem irányoz elő olyan határidőt, hogy a privatizációnak bármi áron be kell fejeződnie. Csak azt tartalmazza, hogy legalább egy kísérletet tegyen rá, mert ha ezt nem írjuk elő, akkor nagyon nagy a veszély arra, hogy a társaságok egy részét egyszerűen – primitív kifejezéssel – bespájzolják, elteszik. És ez nem lenne jó. Már csak azért sem, mert abban a kérdésben is fölmerülhet az a bizalmi vagy bizalmatlansági kérdés, hogy vajon kinek teszik félre.
Ezért gondolom azt, hogy az a helyes előírás, amit mi javaslunk, hogy legalább egyszer kísérelje meg az értékesítést a javasolt határidőig az ÁPV Rt. Tudjuk, hogy az első kísérletet esetleg második, harmadik követi, és ahhoz, hogy túljussunk a privatizáció keservein, ahhoz az kell, hogy hozzáfogjunk. Ezért javasoljuk ezeket a módosításokat.
Én nagyon köszönöm még egyszer képviselőtársaimnak azt, hogy észrevételeikkel és részben módosító javaslattal is segítik ennek a törvénynek az elfogadását. És remélem, hogy még idén egy határozathozatallal ez a törvény megszületik, és ezáltal a magyar privatizáció átláthatóbbá, nyíltabbá, korrektebbé válik, és a privatizációba betett társadalmi bizalom egy árnyalatnyit javul, és akkor már megérte. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártiak padsoraiból.)
