GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Két héttel ezelőtt Gyulán és Veszprémben országos agrárfórumot rendezett a Magyar Agrárkamara és az érdekképviseleti szervezetek, mint köztudott, a parlament mezőgazdasági bizottsága is védnökséget vállalt.
Vita alakult ki a mezőgazdasági bizottságon, mikor ezt a két kérést tárgyaltuk, hogy vállaljon-e védnökséget a mezőgazdasági bizottság. Mi, az ellenzéki képviselők többsége is úgy döntöttünk, hogy vállalni kell. Túl kell lépni azon az árnyékon, azokon a szekértáborokon, amely mindnyájunkat jellemez, hisz ezt az elmúlt években ki tudták használni azok az erők, amelyek nem abban érdekeltek, mint például ezeken a fórumokon is meghatározható volt, és amellyel mindenki egyetértett – gondolom, a jelenlévők is –, hisz' ezeket az adatokat, írásos beszámolókat, írásos anyagot megkapta minden képviselőtársam, módja van megtekinteni ezeket a számokat, a tényeket.
E két fórum legnagyobb tapasztalata az volt, hogy a szakemberek egyetértettek abban, hogy: "A magyar gazdaságot – ezt olvasom – a magyar agrárgazdaság növekedése nélkül nem lehet stabilizálni, és a növekedés elmaradása a nemzetgazdaság stabilitását már néhány éven belül is érezhetően ronthatja." Ezeket a tényeket a számadatok tükrében, például hogy a mezőgazdaságban dolgozók körülbelül négyötödét keresik, mint az iparban dolgozók, hogy 20 ezer munkahely szűnt meg, mondjuk egy év alatt, és az több milliárd forint kárába került a nemzetgazdaságnak.
Ezek mind olyan tények, és az, hogy 3 milliárd dollárnyi exportot tudott tavaly teljesíteni a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar, de ennek – véleményem szerint – egyik oka, hogy a belső fogyasztás drasztikusan lecsökkent.
A hátralevő pár percben arról szeretnék beszélni, hogy milyen kilátások vannak így, hogy a kormány 88 milliárd forintot irányoz elő a jövő évi agrártámogatásokra, ez reálértékben körülbelül 20 százalékkal kevesebbet jelent, mint az idei, amikor idén is már teljesen épülnek le a genetikai alapok, termelési alapok.
Mi várható ezután? Én úgy fogalmazom meg, hogyha egy kormány, ha egy államhatalom a XX. század végén nem tudja megszervezni, hogy állampolgárai az alapvető élelmiszerekből megfelelő ellátáshoz jussanak, akkor az nem alkalmas. Persze előbb-utóbb nemcsak a kormány, hanem a törvényhozás és minden szervezet, amely tehetne valamit. Ma valóban, szinte egy ilyen irgalmas szamaritánus példáját lehetne előhozni, hogy aki nem segít a mezőgazdaságon, az előbb-utóbb kárvallottja, szenvedő alanya lesz ő maga is.
Azok a politikai érdekek, amelyeket különböző csoportok, pártok megfogalmaznak; mi, kisgazdák a családi magángazdaságok, a magángazdaságok politikai érdekvédelmét szeretnénk felvállalni. Nagyon nehéz, hisz' más érdekek is vannak a mezőgazdaságban. Ezt megértjük, és ezért szükségesek valóban az ilyen agrárfórumok.
Én magam örültem, hogy ott lehettem Veszprémben, és örültem annak az egységnek, amely megmutatkozott abban is, a pénzügyminiszter úr részt vett a tanácskozáson, ő a maga szempontjait, maga financiális szempontjait elmondta, de az agrárium – nagyon sokan elmondják – nem csak egy szakma. Dániában 4-5 százalék él a lakosságnak a mezőgazdaságban, de mégis meghatározó erő. Miniszterelnököt, minisztereket váltanak le a termelők. Itt Magyarországra még nem jutott el az érdekvédelem ilyen szintre.
A minőségi termelést a kormánynak kell segíteni, hisz az Európai Unióba igyekezvén valóban csak minőségi termékekkel juthatunk be. Senki nem vitatja. De az, hogy a magyar mezőgazdasági termés csak 1 százaléka a Európai Unió 15 országának, a mezőgazdasági termelésének, tehát nem lehet kétséges, hogy mi igazi versenytársai nem lehetünk, és nem lehet ok az sem, hogy nem adhatjuk el a mezőgazdasági termékeinket. Eladhatjuk.
Amikor négy mezőgazdasági attasénk van, és mondjuk Dániának 35 mezőgazdasági attaséja van. Mikor a marketingmunka olyan hatékonyságú Dániában, hogy el tudnak adni négyszer annyi terméket, mint a kétszer nagyobb lakosságú Magyarország, akkor nem lehet kétséges, hogy ilyen kis ország fejlesztheti még a mezőgazdaságát.
És valóban – befejezésül – azt mondhatjuk, hogy össze kell fogni az egész magyar társadalomnak, hogy ne éhségországgá váljunk, amikor kutyahúst fogyasztanak vidéken, amikor a dögevés újra terjed. Kérem, a dögevés Magyarországon, beláthatóan a humán és állategészségügyi következményekkel, akkor senki nem lehet közömbös a mezőgazdasági termelők, a mezőgazdaság gondjaival szemben, és ennek a társadalomnak toleránsnak kell lenni a mezőgazdasági termelőkkel szemben, és segíteni kell mindenkinek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
