DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kutrucz Katalin és Kónya Imre! Vastagh Pál miniszter úr az expozéja után ismertette a kormány álláspontját a képviselői indítvánnyal kapcsolatban.
(21.50)
Én most – az általános vita lezárása előtt – néhány, általunk fontosnak tartott kérdésre szeretném ráirányítani a figyelmet.
A kormány nem ért egyet a Btk. módosítására irányuló képviselői indítvánnyal, annak ellenére, hogy a Btk. szankciórendszerének felülvizsgálatát – bizonyos módosítását – indokoltnak tartjuk és a javaslat több elemét hasznosíthatónak tartjuk és hasznosítani is kívánjuk.
Minden képviselői törvényjavaslat szükségszerű következménye, hogy óhatatlanul megzavarja a kormány-, illetve tárcaszinten folyó programozott kodifikációs munkát. Az Igazságügyi Minisztériumban a büntetőeljárási törvény kodifikációja mellett, azzal is összefüggésben folyik a büntető törvénykönyv büntetési rendszerét érintő törvényjavaslat előkészítése.
A kormány a Btk. módosítására irányuló törvényjavaslatot – várhatóan – 1997 márciusában nyújtja be az Országgyűléshez. Ez lényegében két terület vizsgálatát, illetve átalakítását jelenti majd. Egyrészt az 1993 óta bekövetkezett módosítások, amelyek a Btk. egy-egy részterületét érintették, gazdasági bűncselekmények, a feketegazdasággal összefüggő bűnözés, illetve a fiatalkorúak, gyermekek védelme. Ezek óhatatlanul aránytalanságokat keletkeztethettek a módosításokkal nem érintett bűncselekményekkel, ezeknek a tételeivel összevetve.
Ezért a felülvizsgálat egyrészt a megfelelő arányok visszaállítását célozza, vagyis az egyes büntetési tételeknek a cselekmény társadalomra veszélyességét, annak mértékét kell tükrözniük.
A felülvizsgálat másrészt a Btk. büntetésekre és intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseire terjed ki. Itt alapvető célkitűzés a differenciáltabb büntetéskiszabási gyakorlat törvényi feltételének a megteremtése. Erre pedig azért van szükség, mert Magyarországon, ahogy ezt Csizmadia képviselőtársunk elmondta, a közép-kelet-európai országokkal összevetve is, igen magas a szabadságvesztésüket töltők aránya. Feltételezhető, hogyha a szabadságvesztéssel nem járó szankciókat jobbítani tudjuk, akkor több bűnelkövetővel szemben lehetne hatásosan alkalmazni ezeket a szankciókat. Természetesen itt nem a súlyos bűncselekmények elkövetőire gondolok.
Ha nem akarjuk a szabadságvesztés büntetésüket töltők számának jelentős emelését – és gondolom, hogy ebben egyetértés van –, akkor ki kell alakítani a jelenleginél hatékonyabban működő alternatív szankciókat. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy egyes súlyos bűncselekményeknél – esetenként – indokolatlanul enyhe a büntetéskiszabási gyakorlat. Ez valós gond, a törvényhozásnak megoldást kell találnia erre a problémára.
Az indokolatlanul enyhe ítéletek elkerülésének módját illetően azonban ellentétes a tárca és az előterjesztők véleménye. Az IM álláspontja az, hogy a magyar Btk.-nak a büntetések felső tétel határára vonatkozó szabályai biztosítják a kirívóan súlyos cselekmények elkövetőinek megbüntetését. A különösen nagy értékre elkövetett vagy ilyen kárt okozó vagyon elleni bűntettek esetében 2 év és 8 év közötti szabadságvesztés szabható ki. De figyelemmel arra, hogy ilyenkor rendszerint több bűncselekmény valósul meg – a halmazati szabályok alapján –, 12 évig terjedően állapítható meg a szabadságvesztés tartama, ami összehasonlítva például a maradandó fogyatékosságot eredményező testi sértéssel, ahol a büntetési tétel 5 évig terjed, meglehetősen súlyos.
Az IM ezért a nemkívánatos, enyhe ítéletek megelőzését azzal látja biztosítottnak, ha egyes bűncselekménynél az alsó határ emelkedik, illetve egyes bűncselekményeknél a büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezés alkalmazását zárja ki a jogalkotó.
A képviselőtársaim által benyújtott indítvány célja részben megegyezik a tárca elképzeléseivel. De egyoldalúan csak a szabadságvesztés büntetések számának és tartamának növelésére törekszik, és sokszor ebben is következetlen. Elsődlegesen azt célozza, hogy a vagyon elleni bűncselekmények körében, a különösen nagy érték – 5 millió forint – tízszeresére, húszszorosára, harmincszorosára elkövetett bűntettek esetében a kiszabható büntetés arányosan növekedjék. Például felső határ a rablásnál 20, halmazat esetén 30 év, adócsalásnál 15 év, de ha már két adónemre követik el, 22 és fél év és így tovább.
Arról én most nem kívánok beszélni, amit Csizmadia képviselőtársam elmondott, hogy mennyire bonyolulttá tenné a rendszert, hiszen hét különböző kategóriát állapítana meg, amelyikből egyik sem a Btk.-ban – magában – szerepelne, hanem a Btk.é.-ben, illetve bizonyos matematikai számítás alapján.
A javaslat törekszik egyfajta arányosság megteremtésére is azzal, hogy a szándékosan okozott – halállal járó – bűncselekményeknél is emeli a büntetési tételeket. A további arányosítást azonban nem végzi el, így adódnak olyan következetlenségek, hogy például az emberrablásnál hasonló vagy nagyobb vagyoni sérelem esetén, amihez járul még a rabláshoz hasonló erőszak vagy fenyegetés és szabadság-elvonás is, a büntetőjogi fenyegetettség jóval kisebb lesz. Vagyis az a nyilván elfogadhatatlan helyzet áll elő, hogy egy kiemelkedően súlyos bűntett miatt enyhébb büntetés kiszabására van lehetőség, mint a rablás vagy más, kizárólag a tulajdont károsító cselekmény miatt.
Az indítvány érintetlenül hagy továbbá olyan bűncselekményeket, amelyek manapság nagy értékben elkövetett bűncselekményeknél is jobban nyugtalanítják az állampolgárokat és amelyek közérzetüket, életminőségüket rontják. Ha az emberek meggondolják azt, hogy színházba, moziba elmenjenek-e egyáltalán, mert a hazatérés nem veszélytelen, akkor nyilván arról is kell gondoskodni, hogy a fizikai erőszakot alkalmazók kiszoruljanak az utcáról, és ebben a büntetések szigorának is szerepe lehet.
Mint ahogy már említettem, a Btk. módosításának előkészítése folyik az Igazságügyi Minisztériumban, egy időben a büntetőeljárási törvény munkálataival, és ennek során olyan szabályokat dolgozunk ki, amelyek biztosítják azt, hogy a bűnösök ne vonják ki magukat a felelősség alól, mert az a tudat alkalmas leginkább a bűnözés visszaszorítására, hogy a felelősségre vonás elkerülhetetlen vagy nehezen elkerülhető. Köszönöm szépen figyelmüket.
