DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is igen röviden, néhány szóban szeretném indokolni a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának álláspontját a büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatban.
Kétségtelen, hogy az előterjesztés rendkívül fontos kérdésre irányítja rá a figyelmet. Nevezetesen, a jogszabály állandóságára és az életviszonyoknak, nevezetesen a bűnözésnek a változékonyságára, a bűnözés struktúrájának a változására, a szervezett bűnözés előtérbe helyeződésére, amelyek választ követelnek a törvényhozótól.
Most az alapkérdés az, hogy apró, kis részletekben történjék-e a büntető jogszabályoknak a megváltoztatása, avagy egy nagyobb és alapvető, mindent átfogó módosítás körében. Különös tekintettel arra, hogy végül is az előterjesztés tulajdonképpen egy bizonyos körben a büntetések és a szabadságvesztések szigorítására szolgál. Alapvető kérdés e körben az, hogy valóban csak önmagában a büntetések szigorításával megállítható-e napjaink bűnözési hulláma.
A kérdés tehát az, hogy a büntetések szigora megfelelő-e, a bíróságok megfelelően reagálnak-e a bűnözés mennyiségére és szerkezetére. Az tényként állapítható meg, hogy európai össszehasonlításban a magyar büntetéskiszabási gyakorlat nem tekinthető gyengének. Mutatóként általában a 100 ezer lakosra jutó börtönnépességet szokták alkalmazni. Ez a mutató Magyarországon 130 körül van, míg Bulgáriában 100, Nyugat-Európában, a kimondottan szigorúnak számító Ausztriában vagy Franciaországban viszont 90 alatt marad. Kétségtelen, hogy vannak nálunk nagyobb börtönpopulációval rendelkező országok, így például Csehországban 160, míg Romániában 200 körül mozog a 100 ezer lakosra jutó fogva tartottaknak a száma.
Erre persze lehet azt mondani, hogy nálunk a bűnözés mértéke az, ami a viszonylag magas fogva tartott létszámot indokolja. Ha azonban azt nézzük, hogy a 100 ezer bűncselekményre országonként hány fogva tartott jut, akkor azt látjuk, hogy a nagy börtönpopuláció egyáltalán nem a bűnözés mennyiségével magyarázható. Ismét csak a szigorú ítélkezési gyakorlatokról híres nyugat-európai országokat véve alapul, Ausztriában ez a szám 1500, Olaszországban 2200 körül van, míg Magyarországon 3300 körül mozog a 100 ezer bűncselekményre jutó fogva tartottak száma. Érdekes lehet megvizsgálni, hogy mi okozza ezt az eltérést. Nyilván szerepe van a 40 éves, nyugat-európai mércével mérve kíméletlennek tekinthető büntetéskiszabási gyakorlat utóhatásainak is. De a kriminológiai vizsgálatok azt is jelzik, hogy Nyugat-Európában és Nyugatról Kelet felé haladva a bíróságok egyre szigorúbb ítéleteket hoznak, még a viszonylag kis lélekszámú Ausztriában is időnként jelentős különbségek figyelhetők meg a nyugati és keleti tartományok bíróságainak ítélkezési gyakorlatában.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy talán Keletre haladva a közvélemény szigorúbb, ugyanakkor érdekes talán megemlíteni, hogy egy legutóbbi ENSZ-felmérés azt látszik igazolni, hogy a magyar lakosság jóval toleránsabb, mint ahogy ezt a döntéshozók feltételezni szokták.
Mindebből az következik, hogy a büntetéskiszabás szigorának megítélése bizonyos szempontból nézőpont kérdése. Ugyanakkor, és ez bármilyen prózainak tűnik is, minden kormány arra kényszerül, hogy a fogva tartottak létszámát bizonyos korlátok között tartsa. A börtönök befogadóképességének és a börtönszemélyzet teljesítőképességének megvannak a maga határai. Nem véletlen, hogy a viszonylag szigorú büntetéskiszabásáról ismert Olaszországban félévenként amnesztiát hirdetnek, hogy így tartsák fenn a börtönök működőképességét.
Azt a közvélemény is tudja, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak, és az Európa Tanács kínzás elleni bizottságának jelentése is utal arra, hogy a büntetésvégrehajtási intézetek személyzete heroikus munkát végez, hogy a mostoha körülményeket ellensúlyozza.
De ugyanakkor tagadhatatlan, hogy bizonyos szigorításokra a büntetéskiszabás körében szükség van, elsősorban az erőszakos bűntetteknél és azoknál a bűncselekményeknél, amelyeknek elszaporodása miatt rendkívül nagymértékben romlott a közbiztonság és a lakosság biztonságérzete.
A törvényjavaslat célja, mint már utaltunk rá, a büntetések szigorítása, de álláspontunk szerint ezt nem kellő átgondoltsággal teszi, a szabadságvesztés generális maximuma felemelésének a konzekvenciáit a javaslat csak eshetőlegesen, egyes részterületeken vonja le, ad hoc jelleggel reagálva a közelmúlt eseményeire, nem számolva azzal, hogy e módosításoknak milyen hatása lesz a büntetéskiszabás egészére.
Néhány bűncselekménynél az okoz aránytalanságot, hogy a büntetési tétel emelésére csak a legsúlyosabban minősülő, életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett alakzatoknál kerül sor, a vagyon elleni bűncselekményeknél ugyanakkor emelkedik a büntetés maximuma.
További aránytalanság adódik abból, hogy az indítvány több olyan bűncselekmény büntetési tételét érintetlenül hagyja, ahol szándékos magatartás következménye a halál, így például a halált okozó szándékos közúti veszélyeztetés vagy a halált okozó testi sértés esetében. Itt a büntetési tétel 5-10 év, illetve 2-8 év.
Végül az állam elleni bűntetteknél a módosítás azt a furcsa helyzetet teremti, hogy a határozott tartamú szabadságvesztés maximuma nem szabható ki, de életfogytig tartó szabadságvesztés igen.
Mindezzel azt kívánom érzékeltetni, hogy egy átfogó, a büntető törvénykönyv valamennyi területét érintő, a jog által védett érdekek megfelelő sorrendjét is szem előtt tartó módosításra van szükség. Nem véletlen, hogy az ügyészség is arra törekszik, hogy az élet elleni és az erőszakos bűncselekmények esetén szigorodjék a büntetéskiszabási gyakorlat. Mindez tehát azt indokolja, hogy a büntető jogszabályoknak átfogó módosítása történjen meg, melynek előkészítésekor elemzésre kerül az eddigi módosítások hatása és a felmerült új tények és új körülmények egyaránt.
Ez a módosítás közel sem tekinthető átfogónak, mely előttünk van, csak bizonyos kiragadott problémákra igyekszik választ adni, meg sem kísérli az előző módosítások hatásának vizsgálatát. Tudniillik, olyan bűncselekmény büntetési tételét is emelni kívánja, melynek az újabb, szigorúbb rendelkezései ez év augusztusában léptek hatályba, ugyanakkor kizárná annak lehetőségét, hogy a kormány a közeljövőben, tudomásom szerint, jövő év márciusában a Btk. szankciórendszerére vonatkozó törvényjavaslatot terjesszen elő.
Természetesen igen értékes részei is vannak az előterjesztésnek. A fiatal korosztály, illetve a gyermekek sérelmére elkövetett nemi és a pornográfiával kapcsolatos bűncselekmények újraszabályozását célzó törekvése a javaslatnak hasznosítható lesz a következő Btk. megalkotásakor. Ugyanakkor az erre vonatkozó javaslatok is további finomítást kívánnak, elsősorban annak az érdekében, hogy a jogalkalmazás számára megfelelő eligazítást adjanak, illetve hogy a javasolt szöveg összhangba kerüljön a gyermekek jogairól szóló egyezménnyel.
Végül a javaslat technikai kivitelezése olyan, hogy a Btk.-nak, illetve az értékhatárokról is rendelkező Btk.é.-nek már jelenleg is alig követhető szövegét még tovább bonyolítja. Azt, hogy már ma is milyen nehezen követhető a hatályos szöveg, jól példázza, hogy helyenként maguk az indítványozók is a legutóbbi Btk., illetve a Btk.é. módosítását megelőző szövegét tekintik hatályosnak.
Az indítvány elfogadása esetén a vagyon elleni bűncselekményeknél hét értékhatár-kategória lenne, és ezekhez, minősítő körülményektől függően, két-két büntetési tétel tartozna, amelyek közül egyik sem jelenik meg tételesen magában a Btk.-ban, egyeseket a Btk.é.-ben kellene megkeresni, másokat bizonyos matematikai műveletek elvégzésével lehetne megtalálni.
Mindezek alapján tehát az MSZP országgyűlési képviselőcsoportjának az álláspontja az, hogy nem tudja támogatni az előterjesztést, az előterjesztésnek a tartalmi elemei viszont nyilván beépítendők a következő év márciusában a büntető jogszabályok átfogó módosítása során. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)
