DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Ú! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologban szeretném megindokolni – talán valamivel részletesebben – azt az alapvető három gondolatot, amelyet az ellenzéki vagy kisebbségi javaslatnál elmondtam.
Annál is inkább szükségesnek tartom, hogy most szót váltsunk erről, mert a honvédelmi bizottság, a határozat szellemében 1996 májusában meghallgatta a tárca vezetését, és a tárca vezetése ekkor arra az álláspontra jutott, hogy több dolog változása következtében és a kívánt eredmények eléréséhez nem tudta a költségvetés az akkori erőforrásokat, amelyet '95 júniusában gondoltak, biztosítani, ezért hadd használjam azt a szót, amelyet a miniszter úr is több alkalommal használt, bizonyos értelmű korrekciókat végre kell majd hajtani a 88-as határozatban.
Mi akkor azt javasoltuk, pont a '97-es költségvetés miatt és a határozatnak egy másik pontja értelmében, amely úgy szól, hogy a feladatok végrehajtásához '97-ben a költségvetésnek biztosítania kell, hogy a Magyar Honvédség fenntartására a költségvetés 80-85 százalékát, fejlesztésére pedig 15-20 százalékát fordítsák.
(19.20)
Ezért azt javasolta az ellenzék, többek között én is azt javasoltam a bizottsági ülésen, hogy még a nyári ülésszak vége előtt tekintsük át, hogy milyen mélységű ez a korrekció. Ekkor bennünket – értelemszerűen – minden alkalommal, '94. június 15-től leszavaztak, mondván, hogy ez nem jó így, majd szeptemberben. Nem nagyon bízva az eseményekben, június 25-én interpelláltam a miniszterelnök úrhoz a magyar fegyveres erők haderőreformja ügyében, amelyre választ a politikai államtitkár úrtól kaptam, Fodor államtitkár úrtól, aki a következőket válaszolta, utalva erre a bizottsági ülésre, idézem a jegyzőkönyvből: "A honvédelmi bizottság előtt lefolytatott vita konklúziója az volt, hogy egyrészt az ez év júniusáig terjedő újabb fél esztendő tapasztalatait is hasznosítva, másrészt a Magyar Honvédség vezetésében történt személyi változások során érintett új vezetők véleménye kialakításának összegzésének időt hagyva, a kormány nevében a honvédelmi tárca ez év szeptemberében terjeszti a honvédelmi bizottság és – amennyiben szükséges – az Országgyűlés elé azt a beszámolót, amely következtetéseit és a szükségesnek tartott intézkedéseket tartott intézkedéseket tartalmazni fogja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen beszámoló természetszerűleg nem volt a bizottság előtt. Következésképpen mi úgy értékeljük, és most változatlanul ugyanazt szeretném megerősíteni, hogy tessék belegondolni: ez a '88-as átalakítás – mert ugye, az lett belőle, és nem reform – ez teljes egészében ki van véve a társadalom politikai, szociális, gazdasági, teljes demokratikus átalakítási folyamatából, nincs beillesztve az államháztartási rendszerbe, hanem alatta egy rendszerrel, egy alrendszerrel csak a Magyar Honvédség átalakításával foglalkozik, anélkül, hogy ennek szociális, humán és anyagi vetületei bármilyen formában megjelennének. Sajnos, nem beszélve arról, hogy bizonyos értelemben alkotmányozási és törvényességi problémák is vannak, hiszen a fegyveres erők feladatát érinti az alkotmány szerint, ebben pedig csak kétharmados törvénnyel foglalkozhat, és senki más nem foglalkozhat e tekintetben, csak a honvédelmi törvény 5. § (3) c) pontja értelmében csak az Országgyűlés. Sajnos, nem így történt.
A másik dolog, amit itt még szeretnék elmondani. Van két határozatunk, amelyről oly gyakran megfeledkezünk: a biztonságpolitikai határozat '93-ból, és a honvédelmi alapelvek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha elővesszük e két határozatot, ebben kötelezően elő van írva, hogy a kormány legalább évente egyszer, nem a honvédelmi bizottságnak, az Országgyűlésnek köteles beszámolni. Erről a miniszterelnök úr ebben a helyiségben többször ígéretet is tett: kezdte a honvédelmi miniszter '94 őszén, szeptember, október, majd '95 február – nem lett belőle semmi. A miniszterelnök úr tavaly azt mondta, hogy megtörténik, ebből sem lett semmi. Következésképpen nincs egy átfogó elemzés, nincs egy átfogó, a fegyveres erőknél egy feladat- és funkcióelemzés, amely alapján rendezni lehetne azt, hogy az új feladatok vonatkozásában melyek azok, amelyek a fegyveres erők honvédségi részéhez, s melyek azok, amelyek a fegyveres erők határőr részéhez tartoznak. Ennek következtében természetszerűleg a funkciókat nem lehet elválasztani.
Ez a '88-as határozat '98-ra a 4. pontban meghatároz olyan képességeket, amely egyértelműen – bizonyos vonatkozásban – ellentmond a honvédelmi törvény 22. §-ának, amely megfogalmazza a fegyveres erők feladatát.
Következésképpen a harmadik ilyen dolog, amelyet szeretnék megemlíteni, hogy ahhoz, hogy egy fegyveres erő, egy honvédség, egy hadsereg tervezhető és működőképes legyen, ahhoz kell valami fix létszámnak lennie. De nem úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy van egy létszám, amelyben azt mondom, hogy ennyi a tiszt, tiszthelyettes, sorkatona, közalkalmazott, mindösszesen ennyi, és ezt változtatom félévenként. Tudniillik a szervezet – ez az állomány a szervezeten belül van – technikai eszközzel együtt belül van, ez feltételezi azt, hogy itt kiképzést kell folytatni, ide tiszteket kell képezni, főiskolán kell képezni, tiszthelyetteseket kell képezni. Elnézést kérek, tisztelt képviselőtársaim, ez nem olyan, mint a gyümölcs, hogy ennyi gyümölcs kell, és benne mindegy, hogy mennyi az alma, mennyi a körte, mennyi a szilva gyümölcs. Itt nem erről van szó. Itt a tisztnek tiszti funkciója van – időszámításunk előtt, amióta hadsereg létezik, a mai napig –, a tiszthelyettesnek tiszthelyettesi funkciója van, és ahol szerződéses zsoldos katona van, annak is megvan a megfelelő funkciója. Véleményem szerint teljesen egy kényszerállapotot nem lehet szerintem határozati vagy törvényi szintre emelni, azért, mert így történik, mint ahogy most, jelen pillanatban nálunk.
Nézzük meg: elhangzott itt ma, hogy ésszerű és korszerű vezetési rendszer alakul majd ki. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kicsit időrendi sorrendben feltüntessem, hogy mi történt '94 júniusától a felső vezetésben.
Tessék belegondolni a következőbe: '94. november 1. – a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Parancsnokság szétválik. Jó néhány ezer ember mozog jobbra, balra, megindul a hangyaboly. '95 február – a miniszterelnök úr bejelenti, hogy most a Magyar Honvédség felső szintű vezetése kimegy személyesen, megalakul, főcsoportfőnökségek, katonai kerületek jönnek, hadtestek maradnak, mindenki mozog, vidékről hozzák fel a tiszteket, Budapest kezd dagadni, egyébként is alig férnek el, de mindez megvalósul. '95 június – beáll egy másik állapot, még az be sem fejeződött. Beáll a '88-as, amikor kiderül, hogy létre kell hozni nem katonai kerületet, nem területvédelmi erők parancsnokságát, létre kell hozni gépesített hadtestet, hadosztályt kell létrehozni, amit néhány évvel ezelőtt megszüntettünk. Dandárok szűnnek meg, dandárok alakulnak újjá, korábbi, helyőrségben volt alakulat, megszüntették, majd újra létrehozásra kerül.
Végül ez a határozat megfogalmazza, hogy egy hadosztály alakul: mindjárt december 15-én két hadosztály jön létre. Az indok: azért, mert Kaposvár közelében van az IFOR-erő, és kell oda egy parancsnokság. Most egy korszerű vezetés jön létre: megint átalakulnak a különböző szervezetek. Most már '96 tavaszán tartunk, vagy '97-ben. Ugyanakkor pedig alatta a valóság, hogy gépesített lövész dandárok szűnnek meg, harcoló ezredek szűnnek meg, hiszen a Magyar Honvédség ez alatt az idő alatt annyit elért, hogy a hivatásos kiáramlás nem állt meg, a szervezetek működőképessége lényegesen csökkent, kritikus állapotot ért el, tartalékait a hadsereg felélte, újabb adósságokat görget – közel 2 milliárdot – a hadsereg egyik évből a másikra. Az Állami Számvevőszék, mint a parlament legfőbb ellenőrző szerve – SOS jelzést ad, hogy finanszírozhatatlan a '88-as határozat. Semmi nem történik. A kormány behoz ide egy módosítást, az 5/a-t, 5/b-t, ami egy alibi, hogy legitimmé tegye ezt a határozatot, amely alapján változatlanul tovább lehet folytatni a fegyveres erők, ezen belül a honvédség szétverését.
Befejezem a következő gondolattal: '96 nyarán, itt a parlamentben SOS jelzéssel próbálkozunk, hogy a miniszterelnök úrhoz írunk levelet, a frakciókhoz írunk levelet, és kérjük, hogy hétpárti konszenzussal kezdődjön meg végre egy átfogó haderőreform kidolgozása. Mi történik? A miniszterelnök úr válaszol, idézek a leveléből. Ő úgy tudja, hogy a "haderőreform a '88-as döntésnek megfelelően az elhatározott tervek alapján és tartalommal, ütemezéssel folyamatosan valósul meg." Mi történik? A miniszter azt mondja, hogy korrekció kell. Írunk a frakcióknak levelet. Az MSZP-frakció válaszol, és a frakció elismeri, hogy valóban szükség lenne ilyen konszenzusra.
(19.30)
Abban reménykedik, hogy az Országgyűlés honvédelmi bizottsága, azon belül az elvi albizottság törekedjék, hogy erről a konszenzusról minél hamarabb egy eredményes javaslat kerüljön kidolgozásra, és ez kerüljön beterjesztésre. Aláírta augusztus 6-án a frakcióvezető, az SZDSZ frakcióvezetője úgyszintén, közli velünk, hogy a szabaddemokraták '94-től az átfogó haderőreform hívei, a határőrséget érintően is, most is azt mondják, hogy kell ilyen konszenzus, ez kormányzati feladat, és bízik abban, hogy a honvédelmi bizottságon belül az ellenzék is kiveheti ebből a részét, és hát majd ez a parlament elé kerül.
Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament elé került az az anyag, amit most önök itt az államtitkár úrtól hallottak, 5/a, 5/b pont. Mindezek figyelembevételével tartalmában – még egyszer szeretném hangsúlyozni – annyira becsapjuk önmagunkat, a parlamentet, a közvéleményt, a társadalmat, s a végrehajtói állományt olyan lehetetlen helyzetbe hozzuk, ahonnan nincs visszaút. Ennek alapján lelkiismeretük szerint szavazzák majd meg tisztelt képviselőtársaim a beterjesztett módosító javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban)
