JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az én tisztem eredetileg az lett volna, hogy azt mondjam, hogy a kormány előterjesztése indokolt, és kérem, hogy képviselőtársaim támogassák.
Az én tisztem eredetileg az lett volna, hogy a képviselőtársaim figyelmét felhívjam arra, hogy legyenek kedvesek elolvasni az indokolást. Az én tisztem most már megváltozott, hiszem képviselőtársaim vagy hanyagságból, vagy előre megfontolt szándékkal nem olvasták el az indokolást. Teljesen másról beszéltek, mint amiről a történet szól.
Persze jól értem én, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy minden egyes körülmény, minden egyes esemény, minden egyes ügy kapcsán a képviselőtársaim elfoglalnak egy olyan pozíciót – sokszor jogtalanul –, amelyben azt kívánják bizonyítani, hogy itt van ez a csúnya, rossz kormány, amelyik ezt és ezt nem teljesíti, nem csinálja, pedig milyen jó javaslataik voltak, pedig mi mindent az asztalra tettek, pedig ők már akkor is megmondták.
(19.50)
Nos, kedves Képviselőtársaim! Mint ahogy önök emlékeznek néhány dologra, szeretném elmondani, hogy mi is. Tényszerűen nem igaz számos felvetésük, amelyekből csak példákat szeretnék említeni, mert hogyha felsorolnám, akkor azokkal a képviselőtársaimmal tolnék ki, akik majd a későbbi napirendekre várakoznak.
Azzal kezdem – merthogy felsorolásra később kerül sor –, hogy a kisebbségi vélemény megfogalmazója azt mondta, hogy alkotmányellenes. Abból indult ki, hogy ő már egy évvel ezelőtt is alkotmányellenesnek tartotta. Na most, ha ez a logika igaz, akkor én meg azt mondom, hogy nem alkotmányellenes, és én abból indulok ki, hogy egy évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy nem alkotmányellenes. (Nevetés.)
Képviselőtársaim! Azt mondja a kisebbségi vélemény megfogalmazója, hogy alkotmányellenes, mert nem vizsgáljuk a társadalmi hatásait például, illetve utalt a Házszabály ezen pontjára. Miről van szó? Ha itt azoknak a kéréseknek, óhajoknak, sóhajoknak eleget tennénk, amelyeket önök itt megfogalmaztak alkalmasint, akkor nagy bajban lennénk, mert bizony-bizony ez a társadalom egy nagy hadsereget, egy agyonfegyverzett hadsereget nem tudna elviselni. Mi magunk sem tudnánk elviselni.
És itt emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy most tárgyaltuk nemrégiben a költségvetést. Hány módosító javaslatot adtak be önök arra, hogy a honvédelmi tárca költségvetése növekedjen, tisztelettel kérdezem. Egy ilyen szituációban persze nehéz. Mi a kormányzati felelősség terhét természetesen magunkra vállaljuk. A kormányzati felelősség terhe az, hogy nem fogadjuk el annak a katonai vezetőnek az álláspontját, aki nem is oly régen azt mondotta – és az előző időszakban katonai vezető volt –, hogy a hadsereg hadra fogható, az eszközeink jók, és ki tudnak állni, mert ha nem, a tankot kiviszik a katonáink a vállukon. Na kérem, nekünk ilyen hadsereg nem kell!
Mi azt mondtuk, és folyamatosan azt mondjuk, hogy legyen kisebb ez a hadsereg, olyan, amelyik működőképes; olyan, amely finanszírozható; olyan, amely meg van fogalmazva abban a biztonságpolitikai alapelvben, melyet Gyuricza Béla képviselőtársam említett. Amely már az előző kormányzati ciklusban megfogalmazódott, hogy a gazdaság teherbíróképességével arányos nagyságrendű. A veszélyeztetettséggel arányos nagyságrendű. Ma, most Magyarországot nem fenyegeti – hála istennek – semmi. Ma, most a magyar gazdaság ennyit bír el, de ennyit elbír.
És szeretném jelezni azoknak a képviselőtársaimnak, akik azt mondják, hogy az elmúlt időszakban mennyit romlott a helyzet, hogy milyen szörnyű, áldatlan állapotok alakultak ki, hogy nagyon jó volna, hogyha elővennék a kis noteszt, és egy kicsivel korábbról kezdenék az idézeteket. Megnéznék azt, hogy mondjuk '91 óta hogyan alakultak a viszonyok, megnéznék azt, hogy '91 óta hogyan finanszírozták a hadsereget, hogyan alakult a katonák bére. Megnéznék azt, hogy mikortól lett valaki törzszászlós, és hogy lett törzszászlós és a többi, és a többi.
Mert hogyha ezt megnéznék, akkor kiderülne, hogy nem ez a csúnya, rossz kormány követte el a baklövések egy jelentős részét. Akkor számukra is egészen pontosan kiderülne, hogy egy leélt, leharcolt, szinte működőképtelen hadsereget vettünk kézbe. Egy ilyen szituációban, egy ilyen helyzetben, kérem, tessék elgondolkozni, jó az nekünk, hogyha van százezer katonánk, akit etetni, itatni, fizetni nem tudunk?
Miért jó az? Vagy ha van, akkor miből finanszírozzuk? Nagyon nagy probléma ez, és én azt gondolom, hogy az ellenzék felelősségéhez hozzátartozna az is, hogy ezeket átgondolja. Az ellenzék felelősségvállalásához hozzátartozik, mert hogyha holnap nem ő lesz az ellenzék, akkor mit fog csinálni. Mert ezeket az ígéreteket önökön majd számon fogják kérni.
Ezeket az ígéreteket majd meg fogják kérdezni, hogy na, akkor tessék mondani, mit csinált. És szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a '97-es költségvetési támogatása a hadseregnek '91 óta először tudja megőrizni a reálértéket. Szeretném tájékoztatni a képviselőtársaimat és a közvéleményt is, hogy '91 óta először emelkedik nem 10-12 százalékkal a katonák fizetése, hanem mondjuk 23 százalékkal.
Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogyha elfeledkeztek volna róla, hogy elfogadtunk egy szolgálati törvényt, amely végre-valahára rendezi a katonák előmeneteli viszonyait. És még van számos olyan kérdés, amit rendeztünk, van számos olyan kérdés, amit megoldottunk. Ja, hogy nem úgy oldottuk meg, mint amilyen javaslatot kaptunk vagy nem kaptunk, az egy dolog. De felelősségem tudatában állítom, hogy van egy működőképes hadsereg, esély van arra, hogy egy NATO szervezeteibe illeszthető hadsereget alakítsunk ki.
Mi a cél? Önmagában más nem lehet a cél, mint az, hogy fejlesszünk, növeljünk és a többi, és a többi. Az a cél, hogy az országot megvédeni képes, abba a szervezetbe integrálható hadsereget hozzunk létre.
Említettem, hogy szelektív az emlékezet, mert hiszen azt mondta képviselőtársam, hogy '94. június 15-e óta nem fogadtunk el tőlük semmit. Tisztelettel szeretném emlékeztetni az itt jelenlévőket arra, hogy példának okáért a létszám megállapítására vonatkozó javaslatot egy fideszes képviselőtársunk terjesztette be annak idején, és mi elfogadtuk. Ez persze egy olyan példa, amelyet itt, most görgetünk magunk előtt, hiszen a következő napirend éppen ezzel foglalkozik, mert ezt évente újra-újra meg fogjuk állapítani. De odatartozik.
Azt mondják a képviselőtársaim, hogy főbenjáró bűn – ami egyébként nem maga a vita tárgya –, hogy tudniillik a hadsereg fejlesztése nem éri el azt a szintet, mint amely az eredeti országgyűlési határozatban benne van, és amely Póda képviselőtársam szerint megbukott.
Kedves Képviselőtársaim! A jelenlegi állapot szerint ez az arány, ami a költségvetésben most szerepel, több mint 10 százalék. Ehhez képviselőtársaim nem számolják hozzá – miért is számolnák hozzá – azokat az egyéb fejlesztéseket, amelyek egyébként végbemennek. Hiszen orosz államadósságból kaptunk páncélozott szállító harcjárműveket. Kérem, mi ez, hogyha nem fejlesztés? Amerikai segélyből építjük, alakítjuk ki a légtérellenőrzést. Mi ez, ha nem az? A miniszterelnökségi hivatal költségvetési rovatában szerepel az IFOR-erőkben való részvétel költségvetési támogatása, ahova szintén fejlesztésszerű beruházások mentek, ez micsoda.
Én azt gondolom, hogy eldönteni és megállapítani, hogy annyi-e az annyi, majd akkor lehet, amikor elkészül a kassza. Való igaz, hogy a Honvédelmi Minisztérium mostani költségvetési tervében ezen a fejezeten körülbelül ennyi van. De mellette van még számos olyan dolog, ami oda tartozik, és ne tessék elfelejteni, hogy a fegyveres erők részének számító határőrségnél is hasonló fejlesztések vannak. Én azt hiszem, hogy ezekről megfeledkezni, ezeket annullálni nem szabad, hogyha korrekten akarunk vitatkozni, akkor ezeket minden esetben és minden szituációban el kell mondani.
Azt mondja képviselőtársam, hogy nem volt elemzés az elmúlt időszakban a hadsereg helyzetét, állapotát illetően. Szeretném nagy tisztelettel a figyelmébe ajánlani, hogy a 88-as országgyűlési határozatot, amit az elmúlt évben fogadtunk el, a miniszter úr a következőféleképpen indított.
Szó szerint sajnos nem tudom idézni, mert erre a fordulatra itt nem számítottam, de tartalmilag az szerepel benne, hogy azért leszek most bővebb és hosszabb, mert ezzel egyidejűleg szeretnék egy átfogó tájékoztatót adni. Mert ez nekem alkotmányos kötelességem. Azaz elmondta, hogy miről van szó. Ténylegesen nem címezte meg, és nem kapta minden képviselőtársam így a kezébe, de egy ötvenperces expozéban ismertette a miniszter úr a helyzetet, és még egyszer mondom, benne szerepelt a felvezetőjében ez a gondolat, egyetlenegy képviselőtársam nem állt fel akkor és ott, hogy hoppá, probléma van. Hanem most, utólag, elfeledve azt gondolja, hogy nem úgy van. Jelentem, így van.
Én azt hiszem, hogy egy rossz országgyűlési határozat, mert nem feltétlenül jó a 88-as országgyűlési határozat. Azért nem jó, mert akkor, amikor elfogadtuk, a lehetőségeinket túlméreteztük. Ezért kell most néhány ponton módosítani. Ettől majd jó lesz, nem tökéletes, de végrehajtható, és garanciát jelent arra, hogy működőképes hadseregünk legyen, amely – igaztalan az az állítás, hogy Budapestre koncentrál, az irányító szervek nyilvánvalóan a fővárosban vannak, de az országot körbevéve, elosztva a honvédparancsnokság és vezérkar kezdeményezésére és javaslatára, Póda képviselőtársam.
(20.00)
Ezt fogjuk tudni megcsinálni. Mindezek figyelembevételével tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják el az országgyűlési határozati javaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
