LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Független Kisgazdapárt, mint ismeretes, már a 88-as törvényt (sic.) – amelyről kifejtette Gyuricza képviselőtársam a véleményünket, mint ellenzéki képviselőknek –, azt nem akarnám ismételni, hogy az alkotmányellenes, nem jogszerű, és ezért természetes, hogy egy rossz törvénynek a módosítása sem lehet jó, ezért a törvény ilyen állapotában nem elfogadható, és a módosítás sem elfogadható
A Független Kisgazdapárt és a szerény véleményem az, hogy az anyagi és a morális leépítése folyik folyamatosan a Magyar Hadseregnek. Ezt már több törvénnyel kapcsolatban kifejtettük, az összes hivatásos és sorkatonára vonatkozó törvények, valamint a benyújtott egyéb honvédséggel kapcsolatos törvények mind ezt sugallják, és a Független Kisgazdapártnak ezekről a törvényekről ez a véleménye. Mert ha egy kicsit megnézzük közelebbről, mi történik? A HM hoz rendeleteket, átszervez most már évek óta folyamatosan, és a hadsereg tiltakozik ellene, szakszervezettel, kézzel-lábbal, különböző szinteken, különböző módon. Évek óta folyik nem kis arányú átszervezése a honvédségnek, mert parancsnokságokat hoznak létre, szüntetnek meg, katonai körzeteket hoznak létre, szüntetnek meg, dandár és egyéb nagy mozgásokat igénylő területeken intézkednek és módosítanak, és ezek a változások mind azt jelentik, hogy egyrészt megalapozatlanok, nincsen mögöttük semmi hatástanulmányozás és ilyesmi, másrészt – és amely még fontosabb – jelentős anyagi kihatása van, a szűkös költségvetésbe juttatott pénzből igen jelentős százmilliókat visznek el ezek az ad hoc intézkedések, amely egy-egy HM-ben lévő parancsnok, főparancsnoknak az ötlete gyanánt kialakul, azután még se jó, megváltozik. Erre rengeteg példát lehetne felhozni.
Az idő rövidsége miatt nem kívánok több példát felhozni, de még ennél is borzalmasabb a Független Kisgazdapárt megítélése szerint az a morális hatás, amelyikre a bevezető mondatomban utaltam, hogy egyszerűen az anyagi és a morális tönkretétele folyik a hadseregnek. Az a morális hatás, hogy most már évek óta a hivatásos állomány nem találja a helyét, nem tudja, hogy mi a teendője, nem tudja, hogy hová fog kerülni, és egyik hétről a másikra létbizonytalanságban van. Ennek következménye, hogy sok-sok ezer jól képzett – amely az államnak nagyon sok pénzébe került –, jól képzett katona hagyja el a pályát, lépnek ki, mennek el, nincsen megfelelő tiszthelyettesi állományunk, és ez mind oda vezet, hogy a hadsereg védelmi képessége, a hadsereg hatékonysága határozottan rosszabbodik, és egyre inkább rosszabb helyzetbe kerül.
Érdekes ebben a módosításban – hogy konkrétan beszéljek arról is –, az, hogy itt van egy nagyon veszélyes, hogy úgy mondjam, tendencia ebben a törvényben, nem is eldugva, hanem egyértelműen benne van. Az, hogy mivel Keleti honvédelmi miniszter úr is elismerte a múltkoriban, és többször elismerte azt, hogy bizony nagyon rosszul állunk már jól képzett tisztekkel, nagyon gyengén állunk tiszthelyettesekkel is. Ugyanakkor ez mind azért van, mint az előbb említettem, hogy ez a diletáns és hogy úgy mondjam, tervszerűtlen felső vezetés bizonytalan helyzetben tartja a hivatásos katonákat.
Még van ebben egy pont, hogy az együttes kezelése a hivatalos állománynak, amely azt jelenti, hogy a tisztek, tiszthelyettesek és a zászlósoknak a kategóriája össze van vonva, és abban fel- és lefelé lehet változtatni. Tehát, ha polgári foglalkozást mondjak az érthetőség kedvéért, ez körülbelül úgy néz ki a seregen belül, hogy mondjuk a sebész főorvos helyett lehet oda tenni egy műtőst, és egy műtős helyére lehet tenni egy sebész főorvost, mert a törvény ezt sugallja. Azon kívül itt most van a tiszt, van a tiszthelyettes, van a zászlós. A Független Kisgazdapárt a zászlós kategóriával nem tud mit kezdeni. Nem tudja, mi az, mert hol van zászlósképzés? Van zászlós, törzszászlós, főtörzszászlós, ez nem tiszthelyettes, de nem is tiszt, hanem zászlós. Ezt a zászlóst hol képzik, mire képzik, mert én nem tudok róla, hogy zászlósképzés volna a seregen belül, és ezeknek a rendfokozatoknak a bővítése – akár dandártábornokról beszélek, akár zászlósokról beszélek – gyakorlatilag a meglévő és az állományban már régen szerepelő beosztásoknak és rendfokozatoknak a ledegradálásához vezet. Ennek sincs sok gyakorlati jelentősége.
Ez emlékeztet engem arra, hogy az '50-es években, tehát nosztalgiás érzéseim vannak, amikor én katona voltam, akkor volt ilyen, hogy egy politikai alhadnagy parancsolt, és annak jelentést kellett adjon egy ezredesnek és a többi és a többi, amelyet már egy modern, NATO-hoz közeledő hadseregnél nem nagyon tartok ildomosnak. Azon kívül ezeknél a kisebb átszervezések is nagy költségekkel járó, de semmi eredményt nem hozó, teljesen jellegtelen és teljesen eredménytelen átszervezésekkel a világon semmire nem megyünk, csak a pénzt költjük, csak bizonytalanná tesszük a hivatásos állománynak a helyzetét, ugyanakkor amit már nagyon régen javasol a Független Kisgazdapárt, egy igazi hadseregreformot, amely például, csak egy példát mondok, hogy a határőrséget, a zöld ÁVO-t, amelyet 1945-ben találtak ki, már régen meg kellene szüntetni, azt már régen be kellene a hadseregbe tagolni, és csak a határrendészeti feladatok maradnának a Belügyminisztériumnál. Miért kell fenntartani hatalmas költségekkel egy határőrséget, amikor végeredményben a honvédségnek az a kötelessége, hogy a hazáját védje, márpedig a hazát általában a határokon szokták védeni.
Elég régi felépítése a seregnek az, hogy a határvadászó ezredek, századok s a többi azok a honvédséghez tartoznak, most azonban '45 óta ez egy sztálinista módon ávósokká tették, zöld ávósokká, megbízhatóbbakká tették, mert különböző dolgok voltak, amelyre megint nem akarok hosszasan kitérni. Ennek már meg kellene szűnni. Kevés költségvetésből sokkal gazdaságosabb lenne, hogyha értelmes célokra fordítanánk a pénzeket, nem pedig fenntartani két párhuzamos kútfejet, ahol hatalmas mennyiségben vannak lakkcipős tisztek, itt is, ott is, amott is, és ugyanakkor a csapatnál pedig jelentős problémák vannak, villanyszámla-problémák meg élelmezés meg ellátásokkal kapcsolatos problémák is vannak.
Éppen ezért, mivel ezek így néznek ki, és mi nem értünk egyet a drasztikus létszámcsökkentéssel sem, mert hiszem, a technika nem fejlődik hozzá, és védettlenné lesz az ország, ez a mi alapálláspontunk. Nem értünk egyet az együttkezelésével a tiszt, tiszthelyettes és zászlósi részeknek, mivel tudjuk, hogy a zászlósok gyakorlatilag abszolút képzetlen és katonailag nem sokat jelentő, tiszteletre méltó hölgyek, akik nagyon jó titkárnők, gépírónők voltak, és azokat most átminősítettük, és különböző rendfokozatokat adtak nekik annak következtében, hogy javítsák a tiszt és a tiszthelyettesi állomány közti különbséget. Általában az európai hadseregeknél a szokásos arány az 1:3-hoz körülbelül, hogy egy tiszthez három tiszthelyettes tartozna, tehát ez az arány a jó. Itt több a tiszt jelen pillanatban, mint a tiszthelyettes, még így megfejelve is, hogy bizonyos nem katonai és katonai képzettséggel rendelkező polgári alkalmazottakat öltöztettek be és adtak rendfokozatot nekik. Ez megint emlékeztet engem a nagy Vörös Hadseregre, amelyik '45-ben, amikor bevonult, mindenki tiszt volt, a rajparancsnok tiszt volt, a rajparancsnok-helyettes is tiszt volt.
E felé tendál ez a honvédség, ez ellen a Kisgazdapárt tiltakozik, a honvédség morális és anyagi tönkretételét nem helyesli, sőt kimondottan károsnak tartja, nem akarok erősebb kifejezést használni, és természetesen mint az eddigi ilyen jellegű törvényeket elutasított, ezt a törvénytervezetet sem kívánja és nem fogja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
