GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvény alapvetően fontos, a mezőgazdaságban és a nemzetgazdaságban betöltött szerepéről már előttem többen beszéltek, a jelentőségéről számos szóvirág elhangzott, amelyet a korábbi felszólalók már csokorba kötöttek. Én ebbe a csokorba újabbakat tűzni nem kívánok, inkább ezért néhány kritikai észrevételt fogalmaznék meg a törvény jelentőségének elismerése mellett.
Általánosságként megemlíthető, hogy a törvény az úgynevezett szakmai törvényjavaslatokhoz képest meglehetősen felületes és pontatlan. Ezek a pontatlanságok részben figyelmetlenségre, részben pedig elvi bizonytalanságra utalnak a törvény egyes helyein, így például egy tévedés csupán szerintem, amikor a törvényjavaslat szövege úgy rendelkezik, hogy a fajtabejelentőnek a bejelentéssel egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy a bejelentett fajta genetikailag módosított-e, mert ebben az esetben különleges eljárást fognak lefolytatni ezzel a fajtaelismeréssel kapcsolatban.
Most teljesen nyilvánvaló, hogy minden fajta genetikai módosítás eredménye, így a genetikailag módosított megjelölés nem elég pontos, hanem más, pontosabb megjelölést kellene itt alkalmazni, mondjuk például olyasmit, hogy géntechnikailag, genetikailag módosított, vagy valami ehhez hasonlót, hiszen a törvényjavaslatban említett külön törvény majd valószínűleg fogja tartalmazni, hogy mi értendő az alatt, hogy egy növényfajta genetikailag módosított. Azonban ezt a pontosító meghatározást nem tartalmazza a mostani törvényjavaslat, ezért még az a törvény nem születik meg, addig fontos, hogy ez a törvény ezt a fogalmat pontosan meghatározza.
Elvi bizonytalanságot tükröz a 25. §-nak például az (1)-es bekezdése, amelyet Berregi képviselőtársam is idézett, amelyben a törvényjavaslat arról szól, hogy a bizonyos költségeket részben a központi költségvetésből kell fedezni. Azonban a törvényjavaslat nem mondja meg, hogy milyen arányban kell a felmerülő költségeket a törvényjavaslat szerint a központi költségvetésből fedezni, pedig ez feltétlenül fontos részletkérdése lenne a törvényben, hiszen elvben elképzelhető, hogy a törvény olyan tág értelmezést ad a jogalkalmazó számára, hogy majd minden költséget a költségvetés fizet, de lehetséges olyan értelmezés is, hogy szinte semennyi költséget sem fedez, vagy a költségeknek csak egy egészen kicsiny hányadát fedezi a költségvetés.
Mindezek apró észrevételek, amelyek szerintem könnyen javíthatóak. Némelyekre módosító javaslatot is nyújtottunk be, a túlnyomó többségét azonban majd megítélésünk szerint a bizottsági munka keretében vagy valamilyen előzetes egyeztetés keretében lenne érdemes korrigálni, ezért helyes lenne, ha a mai nap során nem kerülne sor az általános vita lezárására.
Néhány elvi kifogásunk is van a törvényjavaslattal kapcsolatban, azonban én ezekből most csupán egyetlenegyet kívánok megemlíteni. Ez az úgynevezett zárt körzeteknek az ügye, amelyik emlékezetem szerint a 18. §-ban van szabályozva. De ez egy meglehetősen bonyolult kérdés, mégis megpróbálom a tisztelt Ház számára röviden, de nem eléggé részleteiben összefoglalva. A zárt körzet annak érdekében került kialakításra, hogy a vetőmagtermesztés során a védőtávolság tartható legyen, vagyis hogy a termesztendő vetőmagvak fajtahűsége az idegen beporzás elkerülésével, illetve megfelelő növény-egészségügyi állapota a fertőzés kizárásával biztosítható legyen. Ez nyilván olyan módon valósul meg, hogy az idegen beporzásra, illetve a fertőzés átadására alkalmas növények a védőtávolságon belül nem lesznek termeszthetőek.
Zárt körzet akkor alakítható ki, ha a földhasználóknak legalább húsz százaléka bejelenti vetőmagtermesztési igényét, és kezdeményezi a zárt körzet kialakítását. Ilyenkor az első lépés, hogy a többi földhasználóval egyeztetnek a zárt körzet kialakításáról. Ha ez az egyeztetés nem vezet sikerre, akkor az illetékes terméktanácshoz fordul a zárt körzet kialakításában érdekelt vetőmagtermesztő, és innentől egy nagyon bonyolult eljárás veszi kezdetét, hiszen ebben az esetben a terméktanács helyettesíti az agrárkamarát, ahol pontosabban, az agrárkamara területileg illetékes szervét, aki egyeztetést kísérel meg a földhasználók illetve a vetőmagtermesztésben érdekeltek között.
(20.50)
Ha ez létrejön, akkor erről értesíti a terméktanácsot, amely majd nyilván – ugye, szépen folytatódik tovább a folyamat – majd értesíti az érdekelteket, bár erről már a törvényjavaslat nem rendelkezik. Ha nem jön létre egyezség az érintettek között, akkor a miniszterhez továbbítják a zárt körzet kialakítására vonatkozó igényt, aki valamilyen, általa kinevezett szervet kér meg az egyezség létrehozására. Pontosabban: ha ilyent nem sikerül létrehozni, akkor abban az esetben ez a bizonyos szerv elrendeli a zárt körzet kialakítását, valamilyen, közelebbről meg nem határozott szabályok alapján. A minisztérium ezt jóváhagyja, hogy milyen elvek alapján, milyen határidővel, megint csak nem tartalmazza a tervezet, majd ennek a jóváhagyásnak az alapján a termelés korlátozható, megtiltható, illetve az ennek ellenére folytatott termelés eredménye megsemmisíthető az adott területen. Végezetül pedig rendelkeznek a szabályok a kártalanítás módjáról is.
Most azzal a problémáink a következők. Először is a zárt körzetek kialakítására vonatkozó szabályok – megítélésünk szerint – nem ebbe a törvénybe, hanem a földtörvénybe valók. A földtörvény 1992. évi vitájánál – ha jól emlékszem –, akkor erre vonatkozó javaslatot éppen Juhász Pál tett, és akkor én ezzel egyet is értettem, hogy itt a különböző szomszéd földtulajdonosok közötti jogokat a földtulajdon szabályozza. Ez egy érthető és logikus elgondolás megítélésem szerint, hiszen ez a szabály nem annyira a vetőmagtermesztéssel kapcsolatos, hanem – ha belegondolunk – sokkal inkább a föld tulajdonával és használatával kapcsolatos kérdést érint, tehát ilyen módon az ezt szabályozó földtörvénybe való.
A másik probléma, hogy ez a szabályozás alapvetően érinti a tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogokat, hiszen a tulajdonhoz fűződő alapjog lényeges tartalmát a rendelkezés, a haszonszedés jogát korlátozza, méghozzá – megítélésem szerint – indokolatlanul és aránytalanul nagy mértékben, ezért én úgy vélem, hogy ez a szabályozás ebben a formában alkotmányellenes, ami nyilván azt is maga után kell hogy vonja, hogyha ez ebben a formában elfogadásra kerül, akkor lesznek olyanok, és maga a Fidesz is kezdeményező szerepet vállal ebben, akik az Alkotmánybíróságnál ezt a szabályozást megtámadják.
Harmadsorban jelentős gond az, hogy a szabályozás ezen a területen is meglehetősen felületes, ezért számos jogbizonytalanság fakad a szabályozatlanságból fakadóan. A jogbizonytalanság pedig általában is az alkotmány szellemével ellentétes.
Összefoglalóan elmondható, hogy ez a szabályozás csupán a vetőmagtermesztők érdekeit védi, és a használók érdekeit teljességgel figyelmen kívül hagyja. Tulajdonképpen itt egy szégyenletes "Einstand" készül, a Pál utcai fiúkból vett példázattal.
Nézzük végig, hogy milyen kérdések merülnek föl. Mi van például akkor, ha többen jelentkeznek egy adott területen vetőmag-termesztési igénnyel? Hiszen elképzelhető, mivel egy területen 20 százalék jelentheti be érdekeltségét a vetőmagtermesztésre. Ugye, a 100 százalékban a 20 százalék ötször van meg, hogy egyazon területre akár öt különböző csapat is bejelenti a vetőmag-termesztési igényét, akik között ma a törvény alapján nem lehet tudni, hogy milyen elvek szerint fognak különbséget tenni: bejelentési sorrend alapján, az általuk korábban tulajdonolt föld nagysága alapján, a korábban végzett vetőmagtermesztő tevékenység adatai alapján, vagy egyáltalán milyen módon, ezt – azt hiszem – szabályozni kellene a törvényben.
A törvényjavaslat külön jogszabályba utalja a zárt körzet kialakításának feltételeit. Megítélésem szerint – mivel itt alapjog korlátozásáról van szó, és alapjogot az alkotmány szerint csak törvény korlátozhat – ezért az ezzel kapcsolatos összes rendelkezésnek törvényjavaslatban van a helye, különben az alkotmány alapjog korlátozásra vonatkozó rendelkezéseit a jogalkotó kikerülné.
Fontos gond az is, hogy egyetlen eljárásnak egyetlen határideje sincs meghatározva a törvényjavaslatban. Ismertettem, hogy itt egy meglehetősen bonyolult eljárás folytatódna le, ami részben azzal a veszéllyel jár, hogy ezek az eljárások soha nem fejeződnek be, hiszen egyetlenegy itt meghatározott szervezet számára sincsen kötelező határidő az eljárás lefolytatására.
De ami szintén veszélyként jelenik meg, hogy ezek a különböző szervezetek, amelyek itt határidő nélkül dönthetnek vagy akár nem dönthetnek a fentiekből következően, lévén, hogy a vetőmagtermesztés a biológiai ciklusokhoz igazodik, ezért meglehetősen rövid időn belül érdekmúlás következhet be. Ez a korrupció kialakulásához is vezethet, hiszen egyesek esetében – esetleg, akik ugyanarra a területre jelentenek be vetőmag-termesztési igényt – egy nap alatt döntenek, míg mások ügyében majd csak három év múlva fogják az említett döntést meghozni.
A jogbizonytalanságot erősíti az is, hogy a zárt körzet kialakítására vonatkozó döntést a minisztériumnak csupán a hivatalos lapjában fogják megemlíteni, amit tudni kell, hogy Magyarországon alig néhány százan vagy talán ezren olvasnak, és egyáltalán nem tételezhető fel, hogy az érintett gazdálkodók, akiknek a területén a zárt körzetet kialakítják, ilyen módon értesülhetnek majd a zárt körzet kialakításáról. Ezért lényegesen nagyobb jogalkalmazási biztonságot eredményezne az, ha az adott területen gazdálkodókat, földtulajdonosokat közvetlenül is értesítenék a zárt körzet kialakításáról. Ez egyébként az információ megkapására vonatkozó tény beállását is rögzíthetővé tenné.
Azonban mi a helyzet akkor, merül fel a kérdés, ha nem lelhető fel a tulajdonosa az adott területnek? Ez, sajnos, a mai ingatlan-nyilvántartási, gazdálkodási állapotok között könnyen elképzelhető. Erre vonatkozóan is szabályt kellene tartalmaznia a törvénynek. Több helyen is felmerül az a kérdés, hogy vajon a törvényben említett rendelkezésnek ki az alanya. Például ki jogosult korlátozni, megtiltani vagy megsemmisíteni a termelést a zárt körzeten belül? Erről nem rendelkezik ez a jogszabály. Vajon maga a minisztérium, a Terméktanács, az Agrárkamara, az érintettek vagy kicsodák és milyen módon, mikor? Államigazgatási határozattal vagy valamilyen más döntési forma az, ami a zárt körzet kialakítását lehetővé teszi. Ezt a kérdést szintén tartalmaznia kellene a törvényjavaslatnak.
Rendelkezik ugyan a törvény arról, hogy kártalanítást kell fizetni, de egész érdekes módon a törvény itt sem határozza meg az adott intézkedés alanyát, hiszen kinek kell fizetnie a kártalanítást, teszem fel a törvényjavaslat alapján? Erre nem lehet válaszolni. Talán az, aki elrendeli? De az előbb megállapítottuk, hogy nem lehet megállapítani a törvényjavaslat alapján, hogy ki az, aki elrendeli a zárt körzet kialakítását. Vagy a vetőmagtermesztésben érdekeltnek? Ez sem derül ki a törvényből.
Talán a legelképesztőbb az a szabály, ami a kártalanításról szól. Eszerint azoknak, akiknek megtiltják a gazdálkodást a zárt körzetben, csak az átlagos jövedelem nagyságát kell megtéríteni, amit a termeléssel egyébként elérhettek volna. Ez a polgári jogelveknek alapvetően ellentmond, hiszen aszerint az okozott kárt kell megtéríteni az érintettek számára, nem pedig az átlagos kárt. Egyébként pedig milyen adatok alapján állapítható meg az átlagos jövedelem? Több kutatóintézet is foglalkozik ezzel. Az adatok meglehetősen ellentmondásosak: ezek általában az előző évi kárra vonatkoznak, és sok esetben az a megállapítás derül ki, még mértékadó kutatóintézetek esetében is, hogy valamely mezőgazdasági növény termesztése semmilyen jövedelmet nem eredményezett, hanem csupán veszteséget eredményezett. Itt példaként említhető meg az Agrár Gazdasági Kutatóintézetnek mondjuk az 1993-as termelési eredményekre vonatkozó kutatása.
Ki fogja megbecsülni az átlagos jövedelem nagyságát?
(21.00)
Mikor kell fizetni az átlagos jövedelem nagyságát annak, aki nem folytathatta a vetőmagtermesztés miatt a rendes mezőgazdasági tevékenységét? Ezeket szintén nem tartalmazza a törvényjavaslat.
Fontos megemlíteni, hogy a költségek jelentős része akkor is felmerül, ha nincs termelés, aki az állandó költség fogalmát ismeri, annak nem kell ezt részletesen magyarázni. De példaként megemlíthető, hogy mondjuk egy szövetkezet esetében a szövetkezeti alkalmazottakat akkor is foglalkoztatni kell – vagy gondolom, akarják majd –, ha a szövetkezet a földterületének jelentős részén vetőmagtermesztés miatt, mivel zárt körzetbe esik, nem folytathatja azt a mezőgazdasági termelést, amelyre gépekkel rendelkezik. Ebben az esetben, ha viszont mégis úgy dönt, hogy az ideiglenes problémák miatt elbocsátja alkalmazottainak egy részét, akkor ennek is többletköltségei vannak, amit minden bizonnyal nem fog fedezni az átlagos jövedelem átutalása.
További példaként említhető meg, hogy még milyen externális hatások jelentkezhetnek, például elképzelhető, hogy valamelyik állattartó telep takarmánytermő bázisa is a zárt körzetbe esik, és mivel feltehetőleg leggyakrabban hibridkukorica-termesztés miatt fognak zárt körzeteket kialakítani, elképzelhető, hogy ezen belül nem lesz módja és lehetősége az állattartó telep tulajdonosának silókukoricát termeszteni, ami viszont azzal az eredménnyel jár, hogy csak jelentős többletköltségekkel fog tudni a szükséges takarmányhoz hozzájutni. Ez a rendelkezés, amelyet a törvény tartalmaz, ez ebben az esetben sem fogja lehetővé tenni, eleve kizárja annak a lehetőségét, hogy az őt ért károkat megtérítsék.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek alapján azt javaslom, hogy a törvényjavaslatnak a zárt körzet kialakítására vonatkozó szabályait – a 18. § (1) bekezdését ide nem értve – hagyjuk ki ebből a törvényjavaslatból, ezt a kérdést egy alapos átgondolás után a megfelelő helyre, a földtörvénybe a részletes szabályok meghatározásával fogalmazzuk meg.
A részletes vitában, azt hiszem, számos pontosító megjegyzés megfogalmazására lesz lehetőség, sajnálom, illetve remélem, hogy nem fog lezárulni ma az általános vita, és így lesz lehetőség a fentieken túli pontosító megjegyzések megtárgyalására is. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
