DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a maga idején és az adott körülmények között, példamutatóan foglalta össze a szociális rendszer kérdéseit.
Ezt főleg – ma már világosan látjuk – a Bokros-csomag intézkedései zilálták szét alapjaiban. Az úgynevezett gazdasági stabilizációt szolgáló törvénymódosítások okairól és hatásairól készített pénzügyminisztériumi tájékoztató a következőket írta – idézem – : "A mostani intézkedéscsomag természetesen nem tud helyettesíteni egy minden összefüggésében átgondolt és társadalmi elfogadásra méltán igényt tartó középtávú gazdasági programot és távlatos társadalmi, gazdasági stratégiát sem.
Ezek kidolgozása még előttünk álló feladat. Felelősen állítható azonban, hogy e lépések szükséges elemei a szélesebb ívű és hosszabb távú perspektívát adó, de reálisan meg is valósítható stratégiának, programnak része" – idézet vége.
Az eltelt rövid időszakban most már másodszor kerül sor az 1993. évi III. törvény módosítására apróbb és kisebb módosítások mellett. Nem akarom számon kérni a törvényjavaslatot benyújtó Népjóléti Minisztériumon a Pénzügyminisztérium ígéretét a távlatos társadalmi, gazdasági stratégiáról, amelynek kidolgozását megígérték, de az mégis kétségbeejtő, hogy a társadalom számára az egyik leglényegesebb területen a módosítások nem átgondoltan, logikai rendszerbe foglalva, alapos hatásvizsgálatok alapján történnek, hanem pillanatnyi elképzelések, szituációk hatására.
Különösen elkeserítő, ha azt kell tapasztalnunk, hogy az éppen aktuális módosítás nem más, mint a korábbi reformmá kikiáltott lépés visszacsinálása, illetve a rendszerszemléletű változtatás helyett a törvényszöveg toldozgatása, foltozgatása.
A szociális ellátások területén a Bokros-csomag egyik húsba vágó intézkedése volt a jövedelempótló támogatás 24 hónapra való korlátozása. Ezt azzal indokolták, hogy így munkára lehet késztetni az embereket, akik mindenáron a létminimum alatt kívántak és kívánnak – furcsa módon – élni.
A jogszabály azzal számolt, hogy előbb-utóbb csak javul az ország gazdasági helyzete, ezért az idézett korlátozás 1996. szeptember 30-ával lépett életbe. Napjainkra azonban be kellett látni, hogy a helyzet korántsem javul, és jelentős az a tömeg, amely változatlanul nem foglalkoztatható, de a bölcs törvénymódosítás következtében szociálisan lehetetlen helyzetbe került. Vagy téves elképzelés alapján megalapozatlanul, korlátlanul jövedelempótló támogatás adott szakaszát a törvény visszavonja.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy beemelik a törvénybe a rendszeres szociális segély kategóriáját, illetve kiterjesztik ezt – idézem “az aktív korú nem foglalkoztatottakra."
A javaslat tartalmát vizsgálva, azt kell mondanunk, hogy ismét egy nem kellően átgondolt megoldással állunk szemben, pedig a megfelelő alternatívák végiggondolása igazán bőséges időt biztosított a rendelkezések megvalósítására.
Az első javaslat azt jelenti, hogy a rendszeres szociális segély a rokkantak, vakok, illetve az időskorúak részére olyan mértékű, hogy segéllyel együtt jövedelmük eléri az 1997. évben a 9200 forint/hó összeget. Ez az összeg a megélhetéshez már jelenleg is kevés, és egyáltalán nem veszi figyelembe a rokkant vagy vak ember szükségszerű többletköltségeit.
Ráadásul még körül is bástyázza a jogszabály alkotója a támogatást. Létfenntartást biztosító vagyonnak tekint mindent, az ingóságon és a lakhatást szolgáló ingatlanon kívül.
Ezek után például kérdés, hogy a 67 százalékban munkaképtelennek nyilvánított mozgásképtelen ember közlekedését biztosító rokkantgépkocsi létfenntartást biztosító vagyonnak minősül-e.
Hasonlóan embertelennek kell minősíteni a munkanélküli vagy a jogszabály szemérmes fogalmazása szerint az aktív korú, nem foglalkoztatott személyek számára megállapított 1997. évi 80 050 forint/hó összeghatárt. Azért nevezem embertelennek, mert minimálisan sem veszi figyelembe a rászorultak helyzetét.
A javaslat 7. §-ában az új 37/A § (2) bekezdése ugyanis kettős korlátot állít.
(17.30)
Akkor állapítható meg a rendszeres szociális segély, ha a támogatott havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 70 százalékát, illetve a családon belül az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el ugyanez érték 80 százalékát. Igen ám, de a 37/D § alapján a segély összege csak akkora lehet, hogy elérje a támogatottra kiszabott 70 százalékot, függetlenül attól, hogy a család jövedelme változatlanul nem éri el az előzőekben említett 80 százalékot sem.
Mindezeket betetőzi a javaslat 3. §-a, amely kimondja, hogy a törvényben meghatározott feltételeken túlmenően a helyi önkormányzat megalkotandó rendeletében további feltételeket is támaszthat. A rendszeres szociális segély fedezetét úgy kívánják megteremteni, hogy a Munkaerő-piaci Alap a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának 75 százalékát finanszírozza a korábbi 50 százalék helyett a szociális és gyermekjóléti normatíván belül, így felszabadul egy jelentős keret. Viszont míg a jövedelempótló támogatásnál éppen az elszámolási kötelezettség adott bizonyos áttekinthetőséget, a rendszeres szociális segély végül is teljesen a helyi önkormányzat anyagi helyzetének függvénye.
A javaslat másik, alkotói szerint lényegesnek tekintett eleme a lakásfenntartási támogatásnál bevezetett változás. A módosítást az indokolja, hogy a korábban a háztartási tüzelőolajra biztosított támogatás ugyancsak beépül 1997-ben a szociális és gyermekjóléti normatívába. Az itt végrehajtott módosítások azonban jelen formájukban mulatságosak.
A 8. §-ban a módosított 38. § (3) bekezdés b) pontja kimondja, hogy különösen indokolt a támogatás, ha a lakás fűtési költségének havi összege eléri vagy meghaladja a háztartás összjövedelmének 20 százalékát. Ezek után a (4) bekezdés b) pontja közli, hogy ezt úgy kell érteni, hogy a figyelembe vehető költség az, amit az önkormányzat rendeletében elismer. Az év során a tüzelőolajra adott hozzájárulás legkisebb összege havi ötezer forint volt a miniszteri rendelet szerint.
Azzal a beszúrással, hogy a támogatás egy hónapra jutó összege nem lehet ezer forintnál kevesebb, viszont mód nyílik arra, hogy a megszorult önkormányzat ezen a szinten szabályozzon. A jelen jogszabálytervezet – mint már említettük – hatásvizsgálatok nélkül egyetlen dolgot tükröz: a kormány igyekszik megszabadulni a problémáktól oly módon, hogy azokat a sok gonddal küszködő önkormányzatok nyakába varrja. Ezt igyekeztünk egy módosító csomaggal kiegyenlíteni.
A Független Kisgazdapárt szerint azonban korántsem biztos, hogy ezzel a problémák megoldódnak. Emberek ezreinek sorsát ilyen felelőtlenül nem lehet kezelni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.)
