DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előttem szóló jónak minősítette ezt a törvényt, hivatkozva ellenzéki képviselők véleményére.
Én azt kell mondjam, hogy szükséges, de nem elégséges, és semmiképpen nem jó. No, miért szükséges, és miért nem elégséges? Szükséges, mert az országban a szociális helyzet látványosan romlik, a lakosság egyharmada most már a szegénységi küszöb alatt él. Reménytelen helyzetbe került emberek tízezrei számára kell valami megoldást találnunk, tehát feltétlenül szükséges lenne.
Hogy miért nem elégséges? Kérem szépen, egy éve hallunk az államháztartási reformról. Egy éve hallunk arról, hogy a nagy elosztórendszereket át kell gondolni, újra kell formálni. És nem tudjuk, hogy ez alatt mit értenek önök. Nem tudjuk, mert erről eddig még semmiféle írásbeli anyag, törvényjavaslat nem került elénk.
Nagyon örültem, amikor ezt a törvényt megkaptam, 31 oldal. Gondoltam, hogy na végre, most a szociális ellátási rendszernek az új elosztórendszereken belüli helyével kapcsolatban a kormány letette a véleményét, és meg tudjuk vitatni. Többen azt hitték, hogy ez a törvény erről szól, itt egyfolytában a szociális törvényről beszéltek, noha ez csupán a szociális igazgatásról és egyes szociális ellátásokról szóló törvény.
Tehát továbbra sem tudjuk, hogy mit, hogyan óhajt a kormány, illetve a kormánypárti többség a társadalompolitika igen lényeges területével, a szociális ellátások kérdéskörével kezdeni. Ez a törvény mégis szükséges, noha – mint mondtam – nem elégséges, hiszen egy új jelenség tapasztalható a társadalomban, elsősorban a munkanélküli ellátásból kiszorultak növekvő száma.
(18.30)
Ha 40-50 ezer emberre becsülik, de logaritmikusan fog nőni a számuk. A változó támogatási rendszerek következtében meg fog, fel fog gyorsulni az a folyamat, még a regisztrált munkanélkülieknél is. A regisztrálatlan munkanélkülieknél, illetve a nyugdíjjogosultságot nem szerzett, de már idős koruknál fogva jövedelmet szerezni nem tudók, több százezres tömegével is valamit kellene kezdeni. Tehát, ezeknek a dolgoknak a rendezése, még ha átmeneti, még ha csak szűk kört érintő, akkor is feltétlenül támogatandó.
Támogatni is lehetne, hogyha ez a rendezés nem járna együtt a jogok szűkítésével. Kérem szépen, szűkítik a jogokat. Az eddigi jogokat is szűkítik ezeknél az érintetteknél. Például: az "egyedül élő" fogalmát vezetik be az "egyedül álló" helyett. Az "egyedül élő", aki egyszemélyes háztartásban él. Tehát, ha már élettársa, tartós barátja van, akkor most vagy felmond neki, vagy csak éjszakánként fognak találkozni, mert "egyedül élő" csak az, aki egy szál egymagában él abban a lakásban.
Miután a családi támogatásoknál ugye a gyermekét egyedül nevelő szülőről van szó, aggályos számomra, hogy ezt az egy lakást, egy háztartást, egy személyt, arra is értelmezni fogják, ami megint csak azt jelenti, hogy még a látszatapát, a pótapát vagy pótanyát is – hogy is mondjam – valahogy dugdosni kell majd a hatóság elől. Nagyon meggondolatlan ez a terminológiai változtatás – társadalmi hatásai következtében. Különösen akkor, amikor az élettársi együttlétet most már jogilag megerősítettük előzőekben az Országgyűlés által.
A második, a szűkítésre példaként, hogy a munkanélküli-segélyből vagy munkanélküli-támogatásból kiszorult 40-50 ezer embernél 8500 forint lesz várhatóan az, amit kapni fognak: a minimum nyugdíj 70 százaléka. Nagyon sokan közülük egészségügyi okokból szorultak ki a munkaerőpiacról. 8500 forintból nem fogják tudni a gyógyszerköltséget fedezni, mégis minden más támogatottal, rendszeres szociális segélyben részesülővel szemben ez a 40-50 ezer ember nem lesz jogosult közgyógyellátásra.
(A jegyzői széket Boros László helyett Szili Sándor foglalja el.)
Nagyon szűk keblű, szőrös szívű az a kormányzat, amely 40-50 ezer ember esetében ilyen megszorító intézkedéseket elfogadhatónak tart.
A 60-62 év közöttiek, akiknek tényleg örültem, hogy a nyugdíjra nem jogosultak széles köre most legalább rendszeres szociális segély formájában a megélhetéséhez valamiféle nemzeti alapnyugdíjjal megfelelő egyenértékű támogatást kap, úgy tesz, mint hogyha 62 év lenne a nyugdíjkorhatár. Noha nem az. Nőknél valamikor 2000 után lesz. Ez a két év a 60 és a 62 között egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért maradt ki a segélyre jogosultak köréből. Hogy azután jogosultak-e vagy csak kaphatnak, erről Surján képviselő úr bővebben beszélt. Nem kívánok szót ejteni róla, de ha egyszer elhatároztuk, hogy Magyarországon senki sem halhat éhen, akkor ennek teremtsük meg a feltételeit.
Sirály képviselő úr üdvözölte a normatív támogatás kiterjesztését a nem állami szociális intézményekre, egyházi, társadalmi szervezetek által fenntartott és egyéb intézményekre. Valóban üdvözlendő. Azonban igen feltűnő, hogy az egész törvény, minden rendelkezése '97. január elsején lép érvénybe, ez az egy paragrafus csak '98. január elsején. Nincs itt Sirály képviselő úr, különben megkérdezném, hogy a hatályba léptető rendelkezéseket miért nem olvasta el, amikor ezt a normatív támogatást üdvözölte?
Egyszerűen elképesztő! Olyan diszkriminációt jelent az állami és a nem állami – mondom, nemcsak egyházi, hanem egyéb alapítványi, egyesületi, társadalmi-szervezeti intézmények hátrányára, ami elfogadhatatlan.
Az utolsó, amit tényleg kifogásolnom kell, az a szociális intézmények normatív normáinak, működési feltételeinek előírása lenne, amit a népjóléti miniszterre bízna törvény. Tapasztaltuk a kórházi normatíváknál, hogy valamikor úgy állapították meg azokat, hogy pont annyi kórház essen ki a rendszerből mint működésképtelen vagy nem engedélyezhető, amennyi ágy megszüntetése elősegítené a tízezer ágy kívánt megszüntetését.
Na most, a szociális otthonok fejlesztése volt akkor a jelszó, amivel ezt indokolták. A tervezett rendelet, ugyanilyen megszorítások mellett, a szociális otthonok egyharmadát ítélné bezárásra. A kettő együtt nem megy, kérem. Most vagy a kórházi ágyakat csökkentjük és a szociális ágyak számát növeljük, vagy pedig nem csökkentjük a kórházi ágyak számát, de akkor a szociális ágyak számát ugyancsak nem lenne szabad csökkenteni, de hogy mind a kettőt áldozatul dobjuk, azt nagyon nehéz lenne megmagyarázni. Ezek voltak a kifogások, a gondok, amikben nincs határozott véleményem, de azt szeretném, hogyha a vita során erről szót ejtenénk.
Az együttműködés feltételeinek előírása. Amíg munkanélküli volt a munkanélküli, addig előírták számára az együttműködést. Ugyan egy jogalkotási gyöngyszem formájában, ami úgy fogalmaz, hogy "Együttműködést nem vállalónak minősül az a munkanélküli, aki az illetékes munkaügyi központtal nem működik együtt". Tehát ugye, az idem per idemnek ez egy olyan klasszikus esete, amit az akkori jogszabályban csak az tett elviselhetővé, hogy a Munkaügyi Minisztérium rendelete meghatározta, hogy mit jelent a munkaügyi központtal való együtt nem működés.
Na most, ez már a mostani munkanélküli-segélyből kiszorult állampolgár számára nyilván nem alkalmazható, mert ő nem munkanélküli-segélyt kap, hanem rendszeres szociális segélyt. Itt arra hivatkozni, hogy az együttműködés feltételeit ez az idézett passzus határozza meg, semmiképpen nem lehet. Ugyanakkor arra sem célszerű hivatkozni, amit a mostani törvényjavaslat tesz, hogy majd az önkormányzatok helyi rendeletben szabályozzák az együttműködés feltételeit.
Kérem, hallottuk, nagyon különböző az önkormányzatok anyagi lehetősége. Nem hallottuk, de tudjuk, hogy nagyon sok helyen etnikai feszültségek dúlnak a falu két része között. Erre tekintettel a helyi önkormányzatokra bízni – mindenféle törvényi előírás nélkül –, hogy kit minősít együttműködőnek? Azt, aki tiszteleg a jegyzőnek? Leveszi előtte a süvegét? Vagy kit? Ez nagyon veszélyes dolog. Itt a törvényben nagyon világos, mely végrehajtható és végrehajtást megkövetelő előírásoknak kéne szerepelni. Én itt nem merném elengedni a lovat vagy a lovak közé dobni a gyeplőt, nagyon-nagyon sok problémát okozhatna ez. Hiszen legutóbb hallottuk a cigány szervezetektől, hogy etnikai háborút, villongásokat helyeztek kilátásba. Ez pro és kontra olyan veszélyes terület, amit tényleg az Országgyűlésnek is törvényben kéne szabályozni és nem a helyi érdekekre és ellentétekre bízni.
Mondom, ez gondom, itt együtt gondolkodást szeretnék kérni mindannyiunktól.
A következő, amihez már módosító indítványt is készítettem, az az lenne, hogy a jövedelempótló támogatásoknál, hogyha a helyzet keletkezése után egy éven belül nem él kérelmezési jogával az illető, akkor elveszti a jogosultságát.
(18.40)
Jogvesztő a határidő elmulasztása.
Most azok a rétegek, amelyek ebbe a körbe tartoznak, általában a kommunikációnak, az információnak meglehetősen szűkösen vannak birtokában. Tehát, nem várható el tőlük, hogy tudják, hogy egy éven belül ehhez kérelmet kell benyújtani. Ezért olyan módosítást teszek, hogy nem a keletkezéstől, hanem a tájékoztatástól számított egy éven belül következzék be ez a jogvesztés.
Hogy valamit dicsérni is tudjak, az a pszichiátriai okból beutalt betegek orvosi felülvizsgálatának a szigorítása, amennyiben nem öt év, hanem két év szükséges a vizsgálat elrendeléséhez. Egy nagyon régóta húzódó gondot javasol a törvény ezzel orvosolni. Megint csak azt mondom, az egész elmetörvénnyel együtt jobb lett volna, de így is segít a helyzeten. Itt viszont a szenvedélybetegeknél és a drogfüggőségben szenvedőknél kéne ugyanezt a két évet bevezetni. Erre is módosító indítványt fogunk tenni.
Összességében tehát azzal, hogy továbbra is várjuk a szociális törvényt, továbbra is várjuk a kormány, illetve a kormánypártok véleményét az államháztartási reformnak becézett nagy elosztórendszerek átalakításáról, annak törvényi szintű megjelenítését, a jelen törvényt nagyon sok módosító indítvánnyal – körülbelül 100 módosító indítvány várható egyébként, ahogy itt a képviselő hölgyekkel, urakkal beszélgettem, nagyon sok módosító indítvánnyal –, de a legsürgetőbb feladatok megoldására ezen módosító indítványok elfogadásának fényében, támogathatónak tartjuk. Köszönöm szépen. (Gyér taps a jobb oldalon.)
