DR. SIRÁLY PÉTER
DR. SIRÁLY PÉTER
DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! 1990 óta másfél millió ember sodródott ki a munkából Magyarországon. Részben munkanélkülivé váltak, részben leszázalékoltak lettek, részben korkedvezményes nyugdíjjal kerültek ki a foglalkoztatottak köréből. A nemzeti jövedelem 20 százalékos, a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek 15 százalékos reálérték-csökkenése nemcsak a középosztálybéliek számát csökkentette, hanem növekedett a társadalom perifériájára sodródott személyek, valamint a nehéz élethelyzetű egyének és családok száma. Ezekben az években szűnt meg a munkahely szociálpolitikai funkciója is.
A felsorolt folyamatok vezettek az egész szociális ellátórendszer átalakításához, mely 1993-ban lett egységes törvénybe foglalva. S részben a valóság változása, részben a törvény alkalmazása közben észlelt anomáliák teszik szükségessé a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvény módosítását. A törvény leglényegesebb változásai megoldatlan vagy nem jól megoldott problémák, valamint az ellátórendszer működési zavarainak rendezését tűzi ki célul. Látható volt, hogy elkerülhetetlenül kikerül egy réteg az országban mindenféle ellátási rendszerből. Ismert szociológiai tény, hogy az egy évnél tartósabban munkanélküli segélyen lévő egyén esélye és talán szándéka is minimális az elhelyezkedésre.
(18.10)
Ez a felismerés vezetett a rendszeres szociális segélyezés rendszerének átalakításához, Eü. Min. rendeletből szociális törvénybe történt emelésével. Ez a törvénymódosítás biztosítja azoknak a minimális megélhetési feltételeit, akik kikerültek a jövedelempótló támogatásból, de változatlanul nem foglalkoztathatók. Az önkormányzati feladatbővüléshez a költségvetés biztosítja a forrásokat.
Látva a múlt évi olajfűtési támogatás problémáit, a fűtési támogatást a szociális törvény a lakasáfenntartási támogatás körébe helyezi át, külön kezelendőként, és most már nem fűtési nemhez kötve.
Mindkét módosításnál szigorúan a rászorultsági elvet alkalmazza, ez forrás-átcsoportosítást is jelent, s mindez készülődés a szociális ellátórendszer részéről az 1997-es energiaár emelésére. Bővíti a természetbeni ellátási kör lehetőségét, vidéken már működő rendszerekre épülve. Ezzel kivált vagy helyettesít pénzbeli ellátásokat, indukálja az egyén aktív tevékenységét, az egyén és a társadalom által egyaránt elfogadhatóbbá téve a segélyezést.
A szociális intézményrendszer is változáson ment keresztül az elmúlt hat évben, főként az 1993-as szociális törvény óta. Ekkor jelent meg az ápolást, gondozást nyújtó intézmények, magyarul szociális otthonok – tulajdonostól független – normatív támogatása. Ez a törvény indukálta a nem állami tulajdoni szociális otthonok alapítását, melyek már jelenleg is jelentős feladatokat vesznek át az ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzatoktól.
Eddig a költségvetési törvény mondta ki – évenként változó szabályozással –, mely fenntartók által működtetett intézmény jogosult a normatív állami hozzájárulásra. Most ennek a szabályozásnak a szociális törvény módosítása új törvényi helyet nyit és ráadásként most először ténylegesen szektorsemleges módon.
A törvénymódosítás több vonatkozásban próbálja szabályozni a szociális és elmeszociális otthonok jobb, egyéb törvényekkel valamint az alapvető emberi jogokkal összhangban történő működését. Ezek közül legfontosabb az, hogy elmeszociális otthonokban rendszeres – véleményem szerint –, elég ritka, kétévenkénti elmeorvosi ellenőrzést tesz szükségessé. Ez a törvényi szabályozás nagy mulasztást pótol.
A törvény-előkészítők szándéka szerint megfogalmazódik egy igény, hogy a kórházi ellátásra szorult személy ne lehessen szociális otthon lakója. Ez a szándék gyakorlatilag és elméletileg sem kodifikálható. Éppen ezért ebben a formájában teljesíthetetlen és számonkérhetetlen. Mégis valós problámát vet föl, ugyanis a szociális és egészségügyi ellátórendszerünk határán hiányzik néhány láncszem, és a feladatok mindkét oldalon összemosódnak. A probléma megoldását a zömében egészségügyi feladatokat ellátó ápolási otthonok kialakításában, hospice szolgálat megszervezésében látom, akár szektorsemleges módon.
A szociális törvény módosítása az adott keretek között próbál eszközt átcsoportosítani, s így jobb megoldásokat találni. Igazodni az élet hozta tapasztalatokhoz, elébe menni a problémáknak, s azokat időben orvosolni, hogy akár az önhibájukból is végzetes helyzetbe került embereknek is legyen valamilyen támasza.
A törvény támogatásával, módosító javaslataimmal én is ezt kívánom elősegíteni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)
