JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt javaslat, mely a szociális igazgatásra és a szociális ellátásról szóló törvényt hivatott módosítani, úgy gondolom, hogy a társadalom nagyon széles rétegét érintő törvény.
A társadalomnak ez a széles rétege, úgy gondolom, hogy megérdemli a megkülönböztetett figyelmet a társadalom egészétől, de így megkülönböztetett figyelmet érdemel a magyar Országgyűlés részéről is. Ezért kiemelt jelentőségű, fontos törvénynek tartom a beterjesztett törvényjavaslatot.
Több képviselőtársam szólt már arról, hogy ez a hetedik vagy a nyolcadik módosítása ennek az összességében nem régi törvénynek. Lehet, hogy ez elég nagy szám, de én úgy gondolom, hogy a mostani javaslat is indokolt, és szükséges a módosításokat elvégezni.
Valószínű összefüggésben van azzal, hogy a társadalmunk jelentős változáson megy át, és ezen években a társadalmi feszültségek, a szociális problémák nem megoldódnak, hanem folyamatosan – az erőfeszítések ellenére – újratermelődnek és újak jelentkeznek.
Én az önkormányzatok szempontjából szeretném a benyújtott törvényjavaslatot vizsgálni, és e kérdéskörbe két témával szeretnék foglalkozni.
Mielőtt rátérnék e két kérdéskörre, meg kívánom jegyezni, hogy az önkormányzatokat összességében kedvezően érinti a benyújtott törvényjavaslat. Még akkor is merem ezt nyugodtan mondani, hogyha több önkormányzati képviselő, tisztségviselő esetleg ezt vitatja is. Tudom azt, hogy új feladatot jelent az önkormányzatoknak, és új feladatot sohasem könnyű felvállalni. Azt is tudom, hogy a törvényjavaslat jó néhány pontja pontosítást, kiegészítést tartalmaz. Ezek a pontosítások, kiegészítések, vitán fölül megkönnyítik az önkormányzatok munkáját, mert az eddigi gyakorlatban felmerült gondokat, problémákat küszöböli ki.
Azt, hogy most a törvény egyértelműen definiálja az egyedül élőt és nem az egyedül állót vagy egyéb fogalmakat, ez egyértelműen azt jelenti, hogy az önkormányzatnak könnyebb a feladata, könnyebben el tudja látni, nincs vita, és rugalmasabban fognak menni ezek a kérdések.
Az új feladatok megítélésébe talán nem ennyire egyértelmű a vélemény. Új feladatok jelentkeznek az önkormányzatoknál, de ha nem fogalmazná meg a törvényjavaslat ezen új feladatokat, ezzel a problémával az önkormányzatok ugyanúgy szembetalálnák magukat. Ezek az emberek ugyanúgy megjelennek az önkormányzati hivataloknál. Azon személyeknek, akiknek a megélhetése nem biztosított a hiányzó jövedelmük miatt, ezek megjelennek az önkormányzatoknál. Tehát, ha nem akar az önkormányzat új feladatot vállalni, ettől a feladata még megvan, és én ezért azt mondom, hogy helyes, hogy a törvényjavaslat tartalmaz javaslatot ezen új feladatok megfogalmazására.
Azt is el kell mondani, hogy ezen új feladatok nem oldanak meg minden problémát. Nem oldanak meg minden problémát. Nagyon sokan kimaradnak a rendszeres szociális segély ellátási formából még akkor is, hogyha új kategóriával bővül. Nem kívánom részletezni, mert az előttem szólók és államtitkár úr expozéjában is nagyon részletesen kifejtette a jövedelempótló ellátásból kikerülteknek mint új kategóriának a bevezetését.
Azt viszont én fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nagyon szigorúak ezek a feltételek. Lehet ezen gondolkodni, hogy jó-e ez, ha valaki az elmúlt három évben egyszer elfelejtett elmenni bélyegezni, mert reménytelennek látta a helyzetét, hogy valamikor is tudnak neki ajánlani, jövedelempótló támogatásra nem volt eddig jogosult. Aztán az élet úgy hozta, hogy az elkövetkező időben jogosult lett a családi jövedelem miatt, a saját jövedelme miatt jövedelempótló támogatásra, ezen együttműködési kötelezettségének egykori megszegése miatt most három évig nem lesz jogosult erre az ellátásra.
Tehát itt a feltételek szigorusága vagy lazasága én úgy gondolom, hogy hosszú vitát is megér. Magam részéről azt támogatom, hogy jók ezek a feltételek, szigorúak, és azzal kell az önkormányzatoknak számolni, hogy sokan ki fognak maradni ezen ellátási formából.
Önkormányzatokat érintő kérdéskör a finanszírozás. Nem azzal kívánok foglalkozni, hogy mire elég ez a 8 ezer forint, mert ez a szociálpolitikusoknak a feladata és én átengedem ezt a nagyon nehéz kérdés megválaszolását nekik.
(18.20)
Azzal szeretnék talán foglalkozni, hogy miből fizetik az önkormányzatok ezt a pénzt. Bizottsági ülésen az önkormányzati bizottságban is elég hosszasan vitattuk ezt a kérdést.
Én úgy látom, hogy való igaz, hogy a költségvetési, a Magyar Köztársaság éves költségvetéséről szóló törvényjavaslatban megvan ennek a forrása. Amit én itt szóba kívánok hozni, és amiért úgy gondolom, hogy amire figyelnünk kell valamennyiünknek az, hogyha a költségvetésben összességében benne is van ez a néhány milliárd forint, a szociálpolitikai normatívában meg is jelenik ez az összeg, ez még nem biztos, hogy eljut azon önkormányzatokhoz, amely önkormányzatoknál jelentkezik ez a feladat.
Azt nem tudom, hogy tudja-e valamennyiünk, de szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy önkormányzatok között óriási különbség van, mert ez a feladat nem a lakosságszámmal arányos, hanem ez egy olyan feladat, ahol a szegényebb önkormányzatoknak nagyobb a feladatuk.
A jövedelempótló ellátásból kikerültek száma nagyon egyszerűen összefüggésben van a jövedelempótló támogatásban részesültekkel, ez pedig összefüggésben van a munkanélküli-járadékban részt vevők számával, és hogyha ezt megnézzük, akkor nagyon komoly összefüggés van a személyi jövedelemadó helyben maradó részével, amely tudjuk, hogy ott sokkal kisebb, ahol a foglalkoztatási gondok vannak.
A személyi jövedelemadó helyben maradó része nagyon keményen összefüggésben van a helyi iparűzési adóval, és ebből azt kell látnunk, hogy ott jelentkezik ez az új feladat nagyobb mértékben, nagyobb súllyal, ahol egyébként is az önkormányzatoknak gondjai vannak.
Én ezért arra hívnám fel itt a figyelmet, hogy tudva azt, hogy ennek a szociális normatívának a megfogalmazása nem e törvénynek a feladatkörébe tartozik, hanem a költségvetési törvényben, de hogy pontosan – lehetőleg pontosan – jelenjen meg a szociális normatívában a feladattal arányosan ez a pénz az önkormányzatok felé.
Másik kérdéskör, amit szeretnék szóba hozni – erről is többen szóltak már előttem –, ez a lakhatási támogatás, ezen belül is a fűtési támogatás. Nagyon helyes, hogy a törvényjavaslat foglalkozik ezzel a kérdéssel, és kiemeli a lakhatási támogatásból a fűtési támogatást. Miért hozom mégis szóba ezt a kérdéskört? Ugyanarra vezethető vissza, amit a rendszeres szociális segélynél is elmondtam. Települések között nagyon nagy a különbség. A nagyon nagy különbségből itt is ugyanazok az összefüggések vezethetők le, amit elmondtam. Tehát a szegényebb, rosszabb adottságokkal rendelkező önkormányzatoknál kell nagyobb mértékben fűtési támogatást is megállapítani.
A fűtési támogatás megállapításának az alsó határát a törvény megszabni kívánja, a lakhatási támogatást és ezen belül a fűtési támogatást. Ezer forintra kívánja a legkevesebb havi összeget megállapítani. De én úgy gondolom, hogy ezen a javaslaton el kell gondolkodni, és lehet, hogy ezt felül kell vizsgálnunk.
A lakhatási támogatásnak a feltétele az, hogy a családban az egy főre jutó jövedelem a mindenkori nyugdíjminimum kétszerese alatt legyen. Ez az ország fejletlenebb településein olyan nagy számú családot érint, ami nagyon elgondolkodtató. Több településen – az Alföldön például, ahonnan én is való vagyok – a családoknak több mint a felét megilletheti a lakhatási támogatás. A több mint a felét – és ez egy nagyon nagy szám.
Hogyan működik most ebben az évben is ez a lakhatási támogatás? Az állampolgárok, az emberek olvassák, és tudják azt, hogy őnekik adható ilyen. Otthon nagyon gyorsan ki tudják számolni, hogy az ő jövedelmük vagy azért, mert csak egy kereső van, vagy mind a két felnőtt keres a családban, de olyan alacsonyak a jövedelmek, hogy beleférnek ebbe a kategóriába. Akkor elmennek az önkormányzati hivatalba, kiállítják a kérőlapot, benyújtják.
Az önkormányzat mit tud ez ügyben tenni? Elkezdi nézni, hogy mennyi az a pénz, ami rendelkezésre áll. Ha a határt ott szabja meg, hogy nagyon kis összeget ad, akkor több családnak tud ilyen támogatást adni. De ez a mérték ez már nagyon kicsi. Én gyakorlatban megnéztem, több településen előfordul, hogy lakhatási támogatást, 3-5 ezer forintokat adnak egy évre. Igaz, eléri több helyen a 10-15 ezer forintot is, de ez nagyon kicsi. A mostani javaslat szerint 12 ezer forintnál kevesebbet nem lehet adni.
Ez azt jelenti, hogyha egy adott településen a jövedelmi viszonyok olyanok, hogy nagyon sokan jogosultak e támogatási formára, akkor vagy nagyon-nagyon kevés család kap ebből a támogatási formából legalább 12 ezer forintot, hogyha ezt a határt benne hagyjuk, vagy pedig át kell hogy térjenek egy másmilyen támogatási formára, amit a jogszabály engedélyez. Én úgy gondolom, hogy felül kellene ezt az 1000 forintos határt vizsgálnunk, és talán egy alacsonyabb határral megoldhatóak lennének ezek a problémák.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy nagyon jó javaslat. Nagy örömmel hallgattam, hogy Surján képviselő úr is összességében támogatta, és nagyon sok elemével egyetértett. Ez azt jelenti, hogyha az ellenzéki képviselők is támogatják a javaslatot, hogy akkor megalapozott ez a dolog, ennek ellenére én is úgy gondolom – mint több képviselőtársam már megfogalmazta –, hogy néhány helyen módosító javaslattal pontosítani, kiegészíteni kell. Én is készülök néhány módosító javaslat beterjesztésére.
Kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot, és befejezésül arra hívom fel a figyelmüket, hogy nem e törvény kompetenciája, de az önkormányzatoknak a forrás szabályozásánál nagyon figyeljenek oda, nagyon figyeljünk oda, hogy azon önkormányzatok kapják meg azokat a forrásokat, amelyek valóban rendelkeznek ilyen feladatokkal, és amelyeknek valóban sok ilyen feladata van, és én úgy gondolom, hogyha ez így megtörténik, akkor egy kicsit segítünk a társadalom széles rétegén. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
