SZABÓ RUDOLFNÉ DR.
SZABÓ RUDOLFNÉ DR.
SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Összességében a tartós munkanélküliek rendszeres szociális segélyezésére alapvetően szükség van, ezt ki kell mondanunk, és ki is mondták már többen. Hiszen, mint már korábban is elmondtam, a tartós munkanélküliek állománya nem egységes, és a tisztánlátás érdekében a munkavállalásra alkalmassá tehetőket, a munkát vállalni nem akarókat s a szociális ellátásra szorulókat meg kellene különböztetni. Most, miután erre nincs lehetőség, így csak a kiejtéses módszer működik: ha igénybe vette a jövedelempótló támogatás maximális idejét, kiesik a munkanélküli-rendszerből, de ami ebből a szempontból igazán nagy gondot jelentett, semmiféle további rendszeres ellátást nem kap.
Valójában persze nem tudjuk felmérni igazából, hogy aki kiesik a munkanélküli ellátási rendszerből, nem tud, nem képes vagy nem akar dolgozni. Kérdés persze az is, hogy ebben a munkaügyi központok, illetve az önkormányzatok munkájának igen változó hatásfoka mennyire játszik közre.
Az előbb azt említettem, hogy nincs rá módunk, hogy hogyan lehetne ezt leválogatni. Itt jegyzem meg, hogy igenis működik már egy kidolgozott módszer, de kísérleti programként Budapesten felmérték a tartós munkanélküliek állományát, és valójában kiválogatták a különböző szempontok szerint a tartós munkanélkülieket, ami azt jelenti, hogy meg lehet határozni, hogy kik számára érdemes és szükséges és kell megfelelő felkészítő, tehát munkavállalásra felkészítő programokat ajánlani. Kik azok, akiket ki kell zárni a rendszerből és nem adni tovább a munkanélküli-ellátást azoknak, akik nem akarnak munkát vállalni, vagy történetesen feketemunkát vállalnak, és van a harmadik kategória, a szociális ellátásra szorulók, akikről jelen pillanatban most szó van.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Természetesen ehhez szükséges lenne, hogy ezt a módszert egyrészt el tudjuk fogadtatni, vagy el tudják fogadtatni másrészt el lehessen terjeszteni, ez nagyban segítené a munkát.
De mi várható ezután, a törvény hatálybalépése után? Az önkormányzatokra az eddigieknél is több és szakmai hozzáértést feltételező feladat hárul. Erre viszont nincsenek fölkészülve, ezzel azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk. Más kérdés, csak megjegyzem közben, hogy a rendelet hatálybalépése és az önkormányzati rendelet meghozatala nincsen szinkronban. Ez nem átlátható számomra, hogy ez hogyan hidalható át.
Másrészt, mint erről szintén már szó volt, újszerű feladat hárul a családsegítő intézményekre. Kötelező együttműködést ír elő a törvényjavaslat ott, ahol a segítséget igénylők megjelenése teljesen önkéntes. Ez önmagában véve elég nagy problémát fog okozni a módszerek tekintetében. De még nagyobb gond, hogy a 3200 település közül 115-120 rendelkezik családsegítő szervezettel, és éppen azokon a településeken kialakulatlan a hálózat, ahol a legtöbb tartós munkanélkülit kellene majd rendszeres szociális segélyben részesíteni, mert hisz ezeken a településeken van a legkevesebb munkavállalási lehetőség, mint az köztudott.
A családsegítő szolgálatok kiépítésének előírt határideje jelenleg számomra nem tisztázott, és a megvalósulása pedig valójában nagyon kétséges. Más szociális intézményekhez rendelni pedig ezt a feladatot szerintem elfogadhatatlan, de éppígy elfogadhatatlan az is, hogy adott esetben általános iskolai végzettséggel rendelkező falugondnok végezze el ezt az igazán nagy szakszerűséget igénylő munkát. Ez hosszú időre visszavetheti az adekvát ellátási rendszer kiépülését. Erről tovább nem kívánok részletesebben beszélni, hisz Szabó Sándorné ezt elég részletesen elmondta, én csak megerősíteni kívántam azokat, amiket ő elmondott.
A meglévő családsegítő intézményekben is gondot okoz, hogy a törvényjavaslat feltételezi, folyamatosan működnek a szociális és mentálhigiénés programok. Ez sajnos, nem így van, mivel az önkormányzatok nem biztosítják e programok finanszírozását, még akkor sem, ha a szakmai felkészültség és a kidolgozott programok rendelkezésre állnak. Legfeljebb a pályázás bizonytalan lehetősége áll fenn számukra.
Végezetül mindenképpen helyeselendő, hogy valamilyen minimális ellátást kapnak azok az emberek, akik nem képesek a munkavállalásra. De várhatóan ösztönzi majd, és ez a még inkább kedvező, vagy várhatóan kedvező, hogy ösztönzi majd az önkormányzatokat a helyi foglalkoztató szervezetek, közhasznú társaságok megszervezésére, hiszen rá is kényszerülnek a költségek növekedése miatt.
Megmondom őszintén, csak zárójelben jegyezném meg, hogy én nem látom annyira kedvezően a helyzetet, mint Jauernik István kollégám. Az igaz, hogy így kellene működniük az önkormányzatoknak, hisz elsődlegesen számukra fontos, hogy az ott lakó emberek valamiféle munkához jussanak, ha rövid időre, akkor is, de valójában szerintem ez nem egészen így működik, és az önkormányzatok vagy nem tudnak, vagy nem képesek arra, hogy ennek meg tudjanak felelni. Természetesen vannak kivételesen ilyen szempontból nagyon jól működő önkormányzatok is.
Ha ez a kényszer vagy ösztönző működne a törvény hatására, ez azt eredményezheti, hogy a perifériára szorultak legalább időnként dolgozni tudnának. Ha az önkormányzatok a munkaügyi központokkal együtt meg tudják szervezni a helyi piaci szereplőket, különböző foglalkoztatási programok készülhetnének, amelyek megvalósítására nonprofit szervezetek jöhetnek létre. Ehhez a Munkaerő-piaci Alapból a projekttámogatásokat kell előtérbe helyezni. Ez több szempontból nagyon hasznos lenne. Ha ezt a folyamatot el tudja indítani, illetve elő tudja segíteni megvalósításukat e törvényjavaslat, akkor elmondhatjuk, hogy kedvező lesz a hatása. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps a bal oldalon.)
