DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem először és vélhetően nem utoljára van az Országgyűlés előtt az energiaszektor értékesítése, illetve az energiaszektor ára.
Most az a kérdés, hogy a kormány hozott-e megnyugtató megoldást, illetőleg döntött-e a kormány, meglátásunk szerint a kormány jelen esetben nem döntött, csupán egy negyedévvel elhalasztotta a döntését. Csak emlékeztetőül mondanám, hogy az ellenzéki pártok politikai vitanapot kezdeményeztek az energiaszektor privatizációjáról, mert úgy látták, hogy a kormány elképzelései ellen mindenféleképpen fel kell emelni a hangjukat.
Nevezetesen legjelentősebb problémaként értékeltük, hogy több mint a felét, tehát többségi tulajdont kívánja a kormány értékesíteni. Ez nem a külföldi befektetőknek volt az igénye és az érdeke, hanem a kormány döntött így. Ezt követte egy viszonylag gyors értékesítés, ami azért két kérdést mindenképpen felvetett.
Az egyik kérdés az, hogy ki fogja ennek a gyorsan jött bevételeknek az árát megfizetni, a másik pedig, hogy milyen kötelezettségeket vállalt – ezzel együtt – a kormány. Erről a második kérdésről – még gondolom – lesz alkalmunk bőven beszélni.
Én talán arra szánnék egy-két szót, hogy ki fogja ennek megfizetni az árát. Mi azt tapasztaljuk, hogy ezzel a döntéssel egy időben a kormány nem teremtette meg az árképzés megfelelő feltételeit, és kicsúszott a kezéből – gyakorlatilag – az árak feletti uralom. Ezért teljesen megtévesztőnek tartom azokat a vélekedéseket, mint például a miniszter úrtól hallottunk, hogy a kormányt a szociális érzékenység jellemezte, hogy a szakértelem módján lett a privatizáció végrehajtva. Hisz a szociális érzékenységhez hozzátartozik, hogy mind a mai napig nem készült a kompenzáció módjára konkrét javaslat, nem tegnap vetődött fel az energiaár-emelés kérdése. Szeretném emlékeztetni önöket, ez egy halasztott döntés volt, tehát ez időben lehetőség lett volna arra, hogy a kompenzáció körét is kidolgozzák, erre mindig csak ígéreteket hallunk.
Meglátásunk szerint a döntést csak egy negyedévre halasztotta el a kormány, ezért csak azt tudjuk elfogadni, hogyha döntene a kompenzáció módjáról – minél gyorsabban – (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi a hozzászólási idő lejártát.), és egy kiszámítható megoldással állnak elő a jelenlegi negyedévenként ismételt felülvizsgálatra kerül. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
