KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai estén egy napirend utáni felszólalásban két témával szeretnék foglalkozni.
Az első: zavaros intézkedések a környezetvédelemnél? A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 9 oldalas ismertetőt készített a környezetvédelem tervezett átszervezésével kapcsolatban. Az anonim anyag, melyet senki sem jegyzett, a jelenlegi 12 környezetvédelmi felügyelőség megszüntetését helyezi kilátásba.
A tervezet a megszüntetett intézmények helyett 7 regionális környezetvédelmi és területfejlesztési igazgatóságot hozna létre hatósági jogkörrel, valamint Nyíregyházán, Szolnokon, Baján, Gyulán és Szombathelyen 5 kirendeltséget.
(22.10)
Az utóbbiak szintén hatósági jogkörrel rendelkeznének, és a megszüntetett felügyelőségek helyett működnének. Az előzőeken kívül még 19 új, közvetlenül a minisztériumhoz tartozó megyei környezetvédelmi hivatal is létesülne, melyeknek azonban nem lenne hatósági jogkörük, hanem közvetlenül a minisztériumhoz tartoznának. Az új hivatalok a minisztériumnak információkat továbbítanának, és a hozzájuk benyújtott lakossági panaszokat érdemi ügyintézés és hatósági jogkör hiányában csak átpostáznák az illetékes igazgatóságokhoz.
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium illetékesének indoklása szerint a gazdasági megtakarítás az egyik cél, amelyet én érthetetlennek tartok, hiszen a 12 intézmény helyett a leválasztott hét regionális laboratóriummal együtt összesen 39 intézmény jönne létre. A tervezet a változásokat 1997. január 1-jével kívánja végrehajtani, bár mind a mai napig tudomásom szerint sem miniszteri, sem kormányrendelet nem jelent meg, sőt november 21-én Szilvási György államtitkár úr kijelentette, hogy a január 1-jei átszervezésből a dátum pontosítása szerint már semmi sem lehet. Attól eltekintve, hogy ez a tervezet nagyon hasonlít az 1987-es, '88-as post kádári-időszak terveire, az már megdöbbentő, hogy az államtitkári kijelentés másnapján ezzel ellentétben a Népszabadságban és a Magyar Hírlapban pályázatot hirdetnek az igazgatóságok vezető posztjaira a jelenleg meglévő szervezetek tudomása nélkül. Ezt egy bombariadóra hivatkozással a budapesti tanácskozáson sem közölték a jelenlegi szervezetek vezetőivel.
Úgy gondolom, hogy minden olyan intézkedés, mely a magyar környezetvédelem javulását eredményezheti és hazánkat alkalmasabbá teszi az európai integrációra, üdvözölendő. A magyar alkotmány és a vonatkozó törvények viszont pontosan körülhatárolják az intézkedések jogi formáját. Nem állíthatom azt, hogy a belső tájékoztatáson alapuló, úgynevezett átszervezésnek az a célja, hogy a kormányzat nem gondolja komolyan az egészet, hanem csupán a minisztérium jelenlegi vezetése a számukra kellemetlen személyektől kíván megszabadulni, mert erre nincs bizonyítékom. De azt nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a belső tájékoztatóban hangsúlyozott köztisztviselői biztonságérzet javításával és ezen keresztül a környezetvédelmi és területfejlesztési érdekekkel szemben áll az, ami most történik.
Nem kívánok az ügy szakmai részleteivel foglalkozni, bár szerintem érdekes lenne látni, hogy egy kis községi önkormányzat hogyan fogja ellátni a mellette működő nagyüzemmel kapcsolatos zajvédelmi feladatokat, vagy azt is, hogy az új rendszerben a más telephelyen működő vízügyi igazgatósággal hogyan lehet rendszeres napi munkakapcsolatokat, azonnali konzultációkat tartani. De ezek részletkérdések.
A stratégiai kérdés az, hogy szabad-e kapkodni ilyen fontos állami alapszolgáltatás területén ahelyett, hogy a jogalkotási törvénynek megfelelő intézkedések történnének.
Köszönöm figyelmüket, és áttérnék a másik témára.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Milyen következményekkel járhat a mezőgazdasági kistermelők adóztatása? Pár hét múlva itt az új év, és vele együtt életbe lép az ellenzék szavazatai nélkül meghozott adótörvény, mely szerint 1,2 millió mezőgazdasági kistermelő adóbevallásra kötelezett polgárrá válik. A leendő adóalanyok túlnyomó többsége a létminimum alatt küszködik az életben maradásáért pár hektár földjével és az azon termelt takarmányokon tartott állataival. Az új adótörvényt tanulmányozva döbbentem rá, mekkorát tévedett a kormányzat és a tisztelt Ház, amikor úgy gondolta, hogy ez a réteg már eljutott addig, hogy eleget tudjon tenni az állam azon elvárásának, hogy részt vállaljon a közterhek viseléséből. Hiszen ennek nem tud eleget tenni, mert pár százezer forintos bruttó bevételéből a többségnek a minimumnyugdíjat megközelítő jövedelme származik, mely az 1997. év folyamán a rájuk vonatkozó törvénnyel egy időben hozott forgalmi-adó-növeléssel, energiaár-növekedéssel semmivé foszlik.
Ezek a családok megdöbbenve fogják látni, hogy már nem tudják finanszírozni a föld megműveléséhez szükséges gépi munkákat, a fémzárolt vetőmag után le kell mondaniuk földjeik tápanyag-utánpótlásáról, és a gyomirtó szerek helyett újból előkerül a kapa. Ennek ellenére az elmúlt évi mondjuk 250 ezer forintos bruttó bevételük után 101 ezer forintot fognak elérni, adóbevallást kell készíteniük egy olyan törvény alapján, melyet jogász legyen a talpán, aki helyesen értelmezni tud.
A hibás parlamenti döntés nyomán a magyar paraszt, aki ezer éve törvénytisztelő, eljut odáig, hogy bár szeretne eleget tenni a törvénynek, amelyet a kormánypártok rámértek, de erre képtelen lesz. Az adóhatóságok hatalmas költségvetési összegen küldik részükre a bevallási íveket, melyeket helyesen nem fognak tudni kitölteni, mert számukra új, ismeretlen fogalmakat tartalmaznak, például átalányadó, bruttó bevétel, nettó bevétel és egyebek.
A mezőgazdaság kormányzat képviselője ugyan e Házban kijelentette, hogy nem is kell ismerni az adóalanynak ezeket a fogalmakat, hiszen erre ott vannak a könyvelők, és a törvény is gondoskodik arról, hogy adójából levonhatja a könyvelési költségeket.
A nyugat-európai farmergazdaságokban, ahol az állami dotáció 1993-ig hétszerese volt a magyarországinak, és 1997-ben véleményem szerint már a tízszerest is meg fogja haladni, ott ez a megoldás bizonyára természetes, de nálunk, ahol lényegében sok százezer családnak a mindennapi betevő falatot jelenti az a kis jövedelem, amely itt a valódi munkanélküliséget elfedi, végképp nem költhető könyvelői díjra.
Eddigi tapasztalataim alapján nyugodtan és felelősséggel elmondhatom e Házban, hogy a családi gazdaságok, a mezőgazdasági kistermelők nem úgy félnek az adótörvénytől, mint a nagyvállalkozók, mert nem akarnak fizetni, hanem azért félnek, mert tisztában vannak azzal, hogy bár nincsen adóztatható jövedelmük, de a kommunista időszakból itt maradt, mindenáron eredményre törő bürokrácia működése nem a padlások felsepréséhez, hanem a létfenntartásukhoz szükséges javaik elvesztéséhez, elárverezéséhez vezethet.
1998 tavaszán körülbelül 1,2 millió adóbevallást várnak az adóhatóságok. Kérdésem: mennyi lesz ebből elrontva, mennyi nem érkezik be időben, ki fogja ezeket feldolgozni, mennyi bírságot kívánnak kiszabni, és mekkora állami jövedelmet remélnek ettől a folyamattól.
Szerintem a magyar államnak a mezőgazdasági kistermelők adóztatásából nemcsak gazdasági kára lesz, hanem komoly politikai és erkölcsi vesztesége is keletkezik. Arról nem is beszélve, hogy ez az 1,2 millió ember ilyen adóbírságoló levelekkel a zsebében fog elmenni szavazni. Elsősorban arra gondolok, hogy éppen az ellenkező eredményt érik el, ez a folyamat a polgárosodás ellen hat, és a közhangulatot tovább rontja. Felháborítónak tartom és alkotmányellenesnek érzem azt, hogy az őstermelői igazolványban a felvásárló cégek cégszerűen bejegyzik a termelőtől felvásárolt áru ellenértékét. Ezen intézkedés szerint az üzleti titkok Magyarországon már csak az ÁPV Rt. pácienseire vonatkoznak. A jogalkotók nem gondolnak arra, milyen káros lehet a kistermelőre nézve, hogy az őstermelői igazolványból tudomást szerezhetnek arról, hogy esetleg a kistermelő a konkurenciának is adott el mezőgazdasági terméket.
A másik oldalról nézve, ezzel a bejegyzéssel gyakorlatilag másodrendű állampolgárrá degragálják a kistermelőket, hiszen e bejegyzésekkel kiszolgáltatottá válik, mert fölötte a másik piaci szereplő de facto hatósági jogokat gyakorol. Hol van itt biztosítva az alkotmányban előírt gazdasági versenyszabadság? Divatos érvet használva, szeretném tudni, mit szólna egy francia farmer hasonló állami intézkedés esetén, vajon hány napig nem lehetne a francia utakon közlekedni? Az állami demagógia legszebb példája úgy gondolom az utóbbi években az volt, amikor ezt a kistermelő érdekének minősítették a PM és az adóhatóság szakemberei a médiáknak nyilatkozva. Érdekes módon ezzel kapcsolatban a médiákban nem lehetett hallani a másik fél, a magyar kistermelő véleményét.
Felszólalásom célja az, hogy még időben felhívjam azok figyelmét, akik még változtathatnak ezen a sajnálatos intézkedésen, hogy elkerülhessük a társadalom már meglévő bizonytalanságának indokolatlan fokozódását, és a mezőgazdasági termelés biztosra vehető csökkenéséből eredő károkat. Mint Hajdú-Bihar megye kisgazdaszavazók által a parlamentbe küldött képviselője, amennyiben nem történik sürgős intézkedés, kénytelen leszek önálló képviselői indítvánnyal élni még akkor is, ha a tisztelt Ház azt el fogja utasítani, mert csak ily módon érhetem el azt, hogy a felelősséget a kormánykoalíció tudatosan viselje. Köszönöm figyelmüket.
