DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy nem lehet eléggé kihangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy milyen fontos egy sokoldalú, tárgyilagos és kiegyensúlyozott, egyszóval hiteles tájékoztatást nyújtó közszolgálati hírügynökség léte. Egy olyan hírügynökségé, amelynek a híranyagára bárki gyanakvás nélkül támaszkodhat.
Nyilvánvalóan, tisztelt Ház, ebben az esetben is az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan lehet elejét venni a hírek manipulálásának, hogyan lehet kizárni azt, hogy akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok meghatározó befolyást gyakoroljanak a közszolgáltatás tartalmára. Erről folyt eddig is a vita.
Az a garanciarendszer, tisztelt képviselőtársaim, amelyet ez a törvényjavaslat felvázol, egy lehetséges megoldást kínál erre: egy életképesnek tetsző és a médiatestületekénél kevésbé költséges konstrukciót. Ezzel természetesen én nem állítom azt, hogy nem létezhetne ettől eltérő konstrukció is, de per pillanat, a körülmények mérlegelését követően ez tűnik a legcélravezetőbbnek. A fékek és egyensúlyok olyan rendszerét építi fel ez a konstrukció, ami megakadályozza, hogy bármelyik párt vagy államhatalmi szerv rátelepedhessen a Magyar Távirati Irodára.
Én önmagában azt, hogy a nemzeti hírügynökség elnökére a mindenkori miniszterelnök tesz kinevezési javaslatot a köztársasági elnök felé, nem tartom eleve elvetendőnek, ha valóban köti a miniszterelnököt a pályázatokat elbíráló tulajdonosi tanácsadó testület javaslata. Azé a testületé, amely tagjainak felét a kormánypárti, tagjainak a másik felét pedig ellenzéki frakciók jelölik, és amely testületnek kétharmados többséggel kell megtennie az elnök személyére a javaslatot a miniszterelnök felé.
Megjegyzem, hogy az Alkotmánybíróság imént említett határozata nem tartja eleve alkotmányellenesnek azt, ha a kormánynak van bizonyos hatásköre az MTI-vel kapcsolatosan. Gáspár képviselő úr már idézte ezt a határozatot, de nézzük meg újra, hogy világosabban lássunk. Ez a határozat kimondja, hogy a Magyar Távirati Irodáról szóló minisztertanácsi határozat 5. pontja nem azért alkotmányellenes tartalmilag, mert a felügyeletet a kormány hatáskörébe utalja, hanem azért, mert semmilyen további anyagi, eljárási vagy szervezeti garanciát nem tartalmaz, amely kizárná annak a lehetőségét, hogy e jogosítványokkal élve a kormány meghatározó tartalmi befolyást gyakoroljon.
Na most, mi következik ebből, tisztelt képviselőtársaim? Eleve következik az, hogy látható az előbb idézett részből, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése szerint rögzíthető lenne egyfajta kormányhatáskör, csak az lenne a lényeg, hogy e jogosítványaival élve a kormány ne gyakorolhasson meghatározó tartalmi befolyást.
Ettől függetlenül – le kell hogy szögezzem – a kormány nem kíván élni ezzel az alkotmányosan nyitva álló, mégoly korlátozott lehetőséggel sem, és álláspontom szerint a törvényjavaslatban egy parányi kormányfelügyeletről sincs szó, sőt, a törvényjavaslat még magának a tulajdonosi tanácsadó testületnek is megtiltja a hírügynökségi tevékenység tartalmának a meghatározását.
A kormány kinevezési jogairól sincs szó, hiszen a miniszterelnök szinte a postás szerepét tölti be, és e fölött a tény fölött átsiklott Gáspár képviselő úr, aki előttem szólt, hiszen azt már nem ismertette a fölszólalásában, hogy az MTI elnökének személyére a tulajdonosi tanácsadó testület tesz ajánlást, mégpedig pályázatok elbírálása után a miniszterelnöknek, a miniszterelnök pedig ezt a személyi ajánlást immár kinevezési javaslat formájában terjeszti a köztársasági elnök elé.
A tulajdonosi tanácsadó testület előterjesztéséhez pedig – amint említettem – a testület kétharmadának a támogatása szükséges, és mivel a testület tagjainak a felét ellenzéki javaslatra juttatják pozícióhoz, ez a kétharmados szabály megkerülhetetlen megegyezési kényszert ír elő a két oldal számára. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy erről a tényről nem szabad elfeledkezni, amikor a miniszterelnök jogosítványáról, a mindenkori miniszterelnök jogosítványáról beszélünk ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán.
A postás szerepből, ahogy azt már Molnár képviselő úr és Torgyán képviselő úr is említette, egyetlen esetben emelkedik ki a miniszterelnök, mégpedig akkor, amikor több jelöltet terjeszt elő a testület. Természetesen mindegyiket kétharmados többséggel terjesztheti csak a miniszterelnök elé. Hogy ez a lehetőség szerencsés-e vagy szerencsétlen, álláspontom szerint ezt tényleg alaposan meg kell vizsgálni a további vitában a bizottság előtt, illetve a pártközi egyeztetéseken.
A törvényjavaslat tehát, tisztelt Ház, kielégítő garanciákat tartalmaz, véleményem szerint, azonban a nemzeti hírügynökség új szervezeti rendjének kiépüléséig minimum fél év hátra van még, erről nem lehet elfeledkezni, hiszen az eddigi vezérigazgató mandátuma, ahogy az köztudott, lejárt az elmúlt héten.
Fontos kérdés, és legalább olyan fontos kérdés, mint a törvény megalkotása, hogy mi történik az átmeneti időben, miként lehet szavatolni az átmenet alatt is az MTI korrekt, befolyástól mentes működését. Ez azért is fontos kérdés, tisztelt képviselőtársaim, mert az átmeneti időszak mindig kísérti az átmenet levezénylőjét arra, hogy még az új játékszabályok életbelépése előtt befészkelje magát az érintett területre.
Éppen ezért nem bántó szándékkal, hanem mindössze tényrögzítésként jegyzem meg, hogy sajnos nemcsak az előző kormány, hanem az elmúlt napokban Horn miniszterelnök úr is beleesett ebbe a kísértésbe, amikor – köztudott módon – az MSZP 1990-es kampányfőnökével kívánta betölteni a megüresedett vezérigazgatói posztot.
Éppen ezért nagy kő esett le az én szívemről is, tisztelt képviselőtársaim, amikor tegnap híre érkezett annak, hogy a miniszterelnök végül is elállt ettől a szándékától, így megszűnt annak a veszélye, hogy összekeveri a független nemzeti hírügynökséget az MSZMP egykori agitációs és propagandaosztályával.
Örülök, hogy úrrá tudott lenni a miniszterelnök úr ezen a helyzeten, és belátta, hogy a rendszerváltás hatodik évében nem megengedhető az ilyen gyakorlat. Különösen nem a Szabad Demokraták Szövetségének a koalíciós partnereként, egy olyan parlamenti párt koalíciós partnereként, amelynek alapítói között köztudottan a pártállam demokratikus ellenzékének és a cenzúra kérlelhetetlen ellenfeleinek oszlopos tagjai vannak.
(10.50)
Azonban Gáspár képviselő úr felé meg kell jegyezzem azt, hogy eme sajnálatos közjáték ellenére is van egy óriási különbség az előző és a mostani kormány között.
Addig, míg az előző kormány például a leghatározottabb ellenzéki tiltakozás ellenére is véghez vitte például Nahlik Gábor és Csúcs László kinevezését a tévé, illetőleg a rádió elnökévé, a miniszterelnök úr ezzel szemben – a koalíciós partner és az ellenzék érveinek megfontolását követően – elállt a tervétől, és én, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból.), hogy nekünk végül is a végeredmény a fontos, és ez az, amit értékelni kell.
Remélem, tisztelt Ház, hogy ezzel a miniszterelnöki döntéssel lehetőség teremtődik arra, hogy a készülő törvény szellemének megfelelően, az átmenet idején is garantálva legyen az MTI befolyástól mentes és korrekt működése – mert nekünk az átmenet is fontos.
Ennek a mikéntjéről sürgős egyeztetésre van szükség, ahogy Molnár Péter is említette, amibe természetesen az ellenzéki pártokat is be kell vonni. A Szabad Demokraták Szövetsége pedig, tisztelt Ház, kész arra, hogy ez az egyeztetés haladéktalanul elkezdődjön. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
