DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum a kormány által benyújtott törvényjavaslatot korábban sem támogatta, és tekintettel arra, hogy számtalan észrevételünk ellenére valójában érdemi változás a benyújtott javaslatban nem történt az egyeztetésekhez képest, ezért a jelenlegit sem tudja támogatni.
Őszintén megmondom, nem hiszem, hogy egy alaposabb jogi átdolgozás nélkül lehetne e módosító javaslatokkal ezt a törvényjavaslatot úgy jóvátenni, hogy szavazatainkkal az elfogadáshoz hozzá tudjunk járulni.
Igen tisztelt Országgyűlés! A vita eddigi menetében valójában nagyon kevés felszólaló foglalkozott azzal, hogy valójában az MTI-nek mi a feladata. Mi az a közszolgálati funkciója, aminek a Magyar Távirati Iroda 1880 óta eleget tesz?
Engedjék meg, hogy most egy pillanatra elszakadjak ezen javaslat taglalásától, és a Magyar Demokrata Fórum nevében hadd fejezzem ki elismerésemet és köszönetemet mindazoknak, akik egykor, 1880 óta dolgoztak a Magyar Távirati Irodánál, mindazoknak, akik jelenleg is dolgoznak, mert munkájukkal nagyon nagy mértékben hozzájárultak Magyarország nemzetközi hírnevének öregbítéséhez, és munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon az állampolgárok hiteles, megbízható, tárgyilagos információkhoz jussanak.
Ez a néhány jelző, amit az utolsó mondatomban elmondtam – véleményem szerint – a legfontosabb. A Magyar Távirati Irodának hitelesnek kell lenni, tárgyilagosnak kell lenni, és gyorsnak kell lenni. Az Alkotmánybíróság már többször idézett határozatában nagyon kézzelfoghatóan rámutatott arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a szólásszabadság részeként nagyon egyoldalú lenne, hogyha a másik oldalt nem biztosítaná egy hasonló alkotmányos alapjog, nevezetesen az információhoz való hozzászerzésnek (Sic!) a joga.
Ezt a jogot biztosítja a magyar alkotmány azáltal, hogy alkotmányos intézmények között szabályozta a Magyar Távirati Irodát. Ezáltal, ahogy az Alkotmánybíróság is rámutatott, a magyar állam számára egy intézményfenntartói kötelezettséget írt elő. S mivel a jelenlegi alkotmánykoncepcióban sem változna meg ez a helyzet, nyilvánvaló, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatnak is meg kell felelni a jelenleg hatályos alkotmány szabályainak, és figyelemmel kell lenni természetesen az alkotmánykoncepcióba foglalt előírásokra is.
Ennek figyelembevételével nagyon hiányoljuk, hogy a vitában idáig részletesen és kimerítően senki nem foglalkozott a Magyar Távirati Iroda feladatával. Nem foglalkozott, és azt hiszem, nyilvánvalóan ennek az az oka, hogy a kormánynak igazából nincs információstratégiája.
A kormány nem tudja elképzelni, hogy mit jelent a nemzeti hírügynökség. A nevében szerepel ennek az intézménynek, hogy "nemzeti", de valójában a törvényjavaslatnak a részletszabályaiból kiderül, hogy az Alkotmánybíróság előírásainak a kormány eleget akar tenni egy átalakítással, de tartalmilag is meg kívánja szüntetni ennek a hírügynökségnek a nemzeti jellegét.
Úgy tűnik, mint hogyha ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése azt a szándékot sugallná, hogy egy meghatározott időn belül szűnjék meg a nemzeti hírügynökség. Vannak olyan szándékok, hogy egész egyszerűen egy fordítóirodává váljék a nemzeti hírügynökségünk, a külföldi hírügynökségek anyagait fordítsa le, az újságok a saját tudósítóhálózatukat működtessék, és ezáltal – kiszolgáltatva a piac viszonyainak – megszűnne a Magyar Távirati Iroda.
Mint már említettem, nagyon sajnálatos, hogy a kormánynak nincs egy tájékoztatáspolitikája, nincs egy információs stratégiája. Mert az európai és a világpéldák is bizonyítják, egy kormánynak működtetni kell nemzeti hírügynökséget. Az információknak a szűrése nyilvánvalóan az egyénnek a tudattartalmától függ, és ez a tudattartalom a történelem eseményei alapján meghatározott nemzeti tudattartalom.
Ha egy kormány lemond arról, hogy az információkat az állampolgáraihoz egy bizonyos eszmerendszer alapján közvetítse a saját országának az érdekét szem előtt tartva, akkor az a kormány kiszolgáltatja az országot – éppen az információknak a hatalma folytán – más országok gazdasági vagy politikai befolyásolásának.
A Magyar Távirati Irodának azért kell működtetni belföldön és külföldön tudósítóhálózatot, mert a Magyar Távirati Iroda munkatársai, amennyiben helyesen alkalmazták a kiválasztási elveket, a nemzet érdekének megfelelően tudják az információkat átadni, és a nemzet érdekének megfelelően tudják ezeket az információkat belföldön, illetőleg külföldön sugározni. A sugárzást most szimbolikus értelemben értettem, nem pedig a rádióhullámok vagy a tévéhullámok által.
Ennek azért van nagy jelentősége, tisztelt képviselőtársaim, mert a hírügynökségek, a nemzeti hírügynökségek az elsődleges hírforrások. Tőlük vesznek át híreket, és amennyiben ezek a hírek az elsődleges hírforrás szempontjából nem felelnek meg az alapvető elveknek, a pártatlanságnak, a tájékozottságnak, akkor beláthatatlan bonyodalmak keletkeznek a későbbiekben.
(11.10)
Nagyon fontos Magyarország számára, hogy a külföld milyen képet alkot rólunk. Nyilvánvalóan a külföldiek által Magyarországról alkotott képet mi tudjuk a legjobban befolyásolni. A híranyagainkkal is. A külföldi tudósítóknak a működtetése ezért ennek az államnak létfontosságú érdeke. Hasonlóképpen a pártatlan belföldi hírszolgáltatás biztosítása, független attól, hogy egyes újságok tudósítói hálózatokat tartanak föl, az állampolgárok alkotmányos jogát támasztja alá.
Ezeknek az ismérveknek a figyelembevételével, ha megvizsgáljuk ezt a törvényjavaslatot, sajnos azt kell mondani: hiányos. Nem azt mondom, hogy teljesen tökéletlen, mert akkor az nem lenne igaz, és nem lenne a valóságnak megfelelő. Hanem sajnos vannak olyan részei, amelyek egyrészt jogilag kifejezetten pontatlanok, pongyolák. Másrészt vannak olyan részei, amelyek a közelmúlt eseményei miatt olyan veszélyeknek a forrásai lehetnek, hogy azokat jelenleg nem lehet fölvállalni.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Többször elhangzott már kormánypárti oldalról, hogy milyen egyeztetések előzték meg ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését. Akik részt vettek ezeken az egyeztetéseken, tudják, hogy ezek valójában véleménycserélő megbeszélések voltak, de alapvetően a kormányálláspontot, a kormányzó pártok álláspontját nem befolyásolták. Tehát erre – én nagyon kérném kormánypárti képviselőtársaimat –, hogy ne hivatkozzanak, mert miután szinte semmit nem fogadtak el az ellenzéki észrevételekből, azt nem lehet egy hétpárti egyetértéssel beterjesztett törvényjavaslatnak nevezni. Ezért is mondtam, hogy jelenlegi állapotában nem tudjuk elfogadni.
Nagyon hiányoljuk, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy kimaradt a Magyar Távirati Iroda feladatai közül a határon túli magyarok híranyaggal történő ellátása, illetőleg annak a funkciónak a markáns megfogalmazása, hogy Magyarország a nemzeti hírügynökséget veszi igénybe a magyarságkép kialakításához. Ezeknek a funkcióknak a megnevesítése, valamint az, hogy külön szól a javaslat a határon belül élő kisebbségekről, és nem szól a határon túl élő – ott – kisebbségekről, de nekünk a magyarsághoz tartozó személyekkel kapcsolatos hírügynökségi feladatokról, ez egyfajta politikai irányultságát mutatja meg a kormánynak.
Az elnök kinevezésével kapcsolatban. Többen szóltak már, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában. Toller képviselőtársam, aki – ironikusan mondom – a családfakutatásban igen nagy érdemeket szerzett, mert már kiderítette, hogy kinek hol dolgoznak rokonai, megpróbálta eliminálni azt a problémát, hogy ez a tanácsadó testület egy vagy két jelöltet terjesszen föl a köztársasági elnöknek kinevezésre. Mert azt mondja, ha két jelöltet terjesztenek föl, és ha két jelölt közül választ a miniszterelnök, az a kormány befolyásolásának nem lehet az eszköze.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen az. Mindenki tudja, hogy az. Ezért kérte az ellenzék, hogy egyetlenegy jelöltet lehessen fölterjeszteni. Akkor nincs választási lehetősége a miniszterelnöknek, és nem teheti meg azt, hogy van két jelölt, akik közül az egyik a szívéhez közelebb áll, mert mondjuk a kampányfőnöke 1990-ben, és jogilag teljesen törvényes módon azt fogja fölterjeszteni a köztársasági elnöknek.
És hogy ez a veszély mennyire valós, hogy a kettős jelölés megtörténhet, azt ennek a törvénynek az eljárási rendszere biztosítja. Mert hogyha nem tudna konszenzusos személyben megállapodni, akkor a TTT szinte kényszerítve van arra, hogy két személyben állapodjon meg, mert egyébként föloszlatják a TTT-t, és újat kell majd megválasztani, ha újat kell megválasztani, akkor a korábbi TTT tagjai nem lehetnek az új TTT-nek a tagjai, ezáltal, hogyha meg akarják tartani a meghatározott időre tartó állásukat – nem csekély jövedelemmel –, abban az esetben két jelöltet fognak majd beterjeszteni, és azt mondják, hogy döntsön a miniszterelnök. Ez nem egy jó megoldás, igen tisztelt képviselőtársaim. Azt hiszem, az elmúlt időszak tükrében ebben mindenképpen változtatni kell.
Az idő nagyon kevés, hogy az összes jogi hibán végigmenjek, de azért szeretném hangsúlyozni, hogy igazából mi nemcsak olyan szűk mértékben kívánjuk az összeférhetetlenséget kiterjeszteni, mint ahogy az a mai nap elhangzott, hogy az MTI-nek az elnöke ne lehessen igazgatósági tag vagy gazdasági társasági tag, hanem ezeket az összeférhetetlenségi jogokat a házastársára is ki akarjuk terjeszteni. Sőt, véleményünk szerint, ne lehessen szerződéses viszonyban a Magyar Távirati Iroda olyan gazdasági társasággal, amelyben bármilyen részesedése van az elnöknek vagy pedig a házastársának. A kizáró okok között kellene szerepeltetni egyébként nemcsak a politikai államtitkárt, hanem a címzetes államtitkárt is, mert valójában az is – bizonyos esetekben – egy politikai funkció.
Nagyon nehéz lesz, igen tisztelt képviselőtársaim, az Országgyűlésnek gyakorolni az alapító jogait. Az Országgyűlés ugyanis azon túl, hogy elfogadja az alapító okiratot, nem fog tudni semmilyen befolyást gyakorolni az MTI-nek a működésére. Nagyon helyesen mutattak rá már korábban, hogy az, hogy az elnök beszámol az Országgyűlésnek, de ennek semmiféle jogi konzekvenciája nincs, nem a tulajdonosi jogoknak a gyakorlása. Kifejezetten öszvérmegoldása ennek a törvényjavaslatnak, hogy a felügyelőbizottságot – bár ahogy az indokolás tartalmazza, nyugat-európai példák vannak rá – direkt operatív eszközökkel ruházza föl. A felügyelőbizottság vagy ellenőriz, vagy irányít. A kettőnek az összemosása sajnos igen káros következményekre fog vezetni.
Nagyon rövid időm van hátra, de még ki kell emelnem, hogy a TTT tagjainak a megválasztása, a visszahívhatóságnak a hiánya, az, hogy nem szabályozza a TTT-tagok megbízatásának a megszűnését ez a törvényjavaslat, nagyon nagy bonyodalmakat fog okozni. Ha négy évre választják a TTT-t, abban az esetben – és ha ez nem az országgyűlési ciklusokhoz igazodik –, akkor lesz olyan TTT-tag, akit a korábbi Országgyűlés egyik pártja beküldött, a következő választásokon mandátumot az a párt nem szerzett, de a TTT tagjaként politikai hatalmat mégis fog gyakorolni a TTT-ben. Én azt hiszem, hogy ez teljesen abszurd dolog, és csak azt mutatja, hogy nagyon gyorsan, nagyon hamar akar a kormány egy javaslatot beterjeszteni.
És ha valaki, igen tisztelt képviselőtársaim, összeszámolja a törvényben rejlő határidőket, akkor arra kérem, tegye meg, mert hogyha a kormány és az Országgyűlés minden lehetséges határidő utolsó napján fogja megtenni a jogcselekményét, akkor 1998. január 31-én lesz az MTI-nek új elnöke. 1998. január 31-én!
Én azt hiszem, hogy a határidők is bizonyítják, hogy igazából az a fontos kérdés a kormánynak jelenleg, hogy az átmenet időszakára kit akar kinevezni elnök-vezérigazgatónak. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
