DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti hírügynökségről szóló törvényjavaslat számos vonatkozásban előrelépésnek tekinthető a médiatörvényhez viszonyítva, ahol is a Független Kisgazdapárt álláspontja az volt, hogy a módosító indítványoktól teszi függővé a végső álláspontja kialakítását.
Miután a médiatörvényt illetően a Kisgazdapárt a médiatörvény demokratizálása tekintetében előreterjesztett elképzeléseit nem tudta keresztülvinni, ezért a médiatörvényt elutasította. Az eltelt idő egyértelműen bebizonyította, hogy helyes volt ez a döntés, hiszen a Független Kisgazdapártot kirekesztették a médiákból, hermetikusan elzárták attól, a televízió műsorában rendszeresen folynak vitaműsorok a Független Kisgazdapártról, de a Független Kisgazdapárt nélkül. A panaszbizottság nem állt fel, nem működik, gyakorlatilag az egész médiarendszer összeomlott.
Ennek ellenére a Független Kisgazdapártnak nem érdeke az, hogy a nemzeti hírügynökségről szóló törvényt a Ház ne tudja megalkotni, hiszen a Független Kisgazdapárt a jó törvények megalkotásában érdekelt, ezért most is az az álláspontja, hogyha a kritikus pontokat illetően megfelelő eredményt fog tudni elérni a módosító indítványai beterjesztése kapcsán, akkor nem zárkózik el a közös és eredményes munkától.
De meg kell mondanom rögtön, hogy én Molnár Pétertől – az SZDSZ képviselőjétől – eltérően nem három pontban, hanem számos egyéb pontban is igen jelentős vitatémákat látok fennforogni. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt arra utaljak, hogy van egy olyan késedelem a törvény beterjesztésével kapcsolatban, amely nem hagyható szó nélkül, ugyanis az Alkotmánybíróság döntése alapján a nemzeti hírügynökségekről szóló törvényt legkésőbb 1996. június 30. napjáig kellett volna elfogadnunk. Ez nem történt meg, ezért tehát alkotmányos késedelemben vagyunk.
A másik igen fontos, kiemelendő rész az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban, hogy az Alkotmánybíróság 61/1995. számú határozata kimondta, hogy a kormány közvetlen részvétele az MTI működtetésében alkotmányellenes helyzetet teremt, ezt az alkotmánybírósági döntést a nemzeti hírügynökségről szóló törvény megalkotása kapcsán feltétlenül figyelembe kell venni.
A törvénytervezet az MTI-t nem közalapítványi formában – ahogy a tv és a rádió esetében tette – hozza létre, hanem részvénytársasági formában kívánja működtetni. Ennek élén az elnök-vezérigazgató áll, a részvénytársaság ellenőrizhetősége elég széles körű, ezt kétségkívül javára kell írni az előterjesztésnek. Ugyanakkor az alapító okiratot az Országgyűlés hagyja jóvá kétharmados szavazással, ami megint további garanciát nyújtana a törvény elfogadásához, ha nem olyan lenne a parlament összetétele, amilyen.
A tulajdonosi tanács testülete, amely a pályáztatásban, bizonyos megbízatásokban, díjazásokban és a díjszabások meghatározásában fontos szerepet játszik, minden parlamenti párt által delegált taggal rendelkezik, ez megint egy garanciális elem a nemzeti hírügynökségekről szóló törvény megalkotása kapcsán.
Az elnöke kormánypárti, elnökhelyettese ellenzéki jelölt, ami megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. Az ügyeket háromtagú felügyelőbizottság ellenőrzi, igen jelentős jogosítványokkal. Ennek tagjait az Országgyűlés, a tulajdonosi testület és az MTI apparátusa külön-külön jelöli. Elnökét az Országgyűlés választja meg az ellenzéki pártok javaslatára, ez megint egy demokratikus eleme az előterjesztésnek.
A felügyelőbizottság engedélye kell egyes anyagi ügyekhez, szerződések előkészítéséhez. A felügyelőbizottság jogosult bármilyen ügyet megvizsgálni, ezt megint kétségkívül előnyére kell írni a törvénynek.
A nemzeti hírügynökség központi szereplője az elnök-vezérigazgató. Itt azonban rögtön meg kell állnom, és a Független Kisgazdapárt igen komoly aggályait kifejtenem, ugyanis sajnálatos módon a törvény szándéka ellenére az elnök-vezérigazgató jelentősen függ a miniszterelnöktől, márpedig ez egy alkotmányellenes konstrukciót jelent az Alkotmánybíróság hivatkozott alkotmánybírósági határozata értelmében.
Pályázatban hirdetik meg ugyanezt a pozíciót, és ezt a Művelődési Közlönyben és egy országos napilapban kell közzétenni. Szerintem azonban ez kevés, és valamennyi országos napilapban nemcsak egyszer, hanem többször is meg kellene hirdetni. Ez egy garanciális elem lenne a pályázatok valóságossá tételében. A pályázatokat a tulajdonosi tanácsadó testület ugyan megvizsgálja, de felterjesztés alapján – és ez a dolog lényege, és ez a probléma, ez a Kisgazdapárt legfőbb ellenvetése –, tehát a miniszterelnök választ.
Ez megint ugyanazt az alkotmányos aggály-konstrukciót veti fel, amelyre már hivatkoztam az Alkotmánybíróság idézett határozata kapcsán. Itt megint a kormány egy túlhatalmat kap az MTI működtetésében. Tehát a pályáztatás végül is látszatdemokratikus, mert a valóságban ezt a tisztet a miniszterelnök tölti be.
Az elnök-vezérigazgató felmentésénél a törvény felsorolja a lehetséges okokat, így azt is, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás megsértése felmentést von maga után akkor, ha öt alkalommal ezt jogerős határozattal megállapítják.
A felmentésre azonban végső soron a miniszterelnök tesz javaslatot, ez viszont megint csak lehetőséget ad a törvényes rendelkezések kijátszására, mert ha a miniszterelnök nem teszi meg ezt a javaslatot, akkor tulajdonképpen nincs egy olyan szankciórendszer a törvényben, amely a miniszterelnöki mulasztást pótolhatná.
(10.10)
Hasonlóképpen a miniszterelnök kezében marad a döntés, ha az elnökkel szemben indult büntetőeljárás következményeit kell mérlegelni. Megengedhetetlen tehát, hogy a miniszterelnök olyan jogosítványokat kapjon, amely az MTI kormánytól való függetlenségét annullálja.
A határidők meghatározása a felmentés különböző eseteinél és a mérlegelésnél is hiányzik, márpedig határidő nélkül törvény nem képzelhető el, ha nincs határidő, nincs szankciórendszer. Tulajdonképpen ez a visszaélések széles skálájának nyithat utat. Ezért a Kisgazdapárt ezt nehezményezi és észrevételezi, és ennek a kiküszöbölésétől is teszi függővé az álláspontja kialakítását.
A törvény 8. §-a felsorolja, mi nem lehet az elnök megbízatási ideje alatt, tehát az elnöki összeférhetetlenség eseteit. Ezt a Független Kisgazdapárt szerint ki kell egészíteni még azzal a rendelkezéssel, hogy az elnök ne lehessen igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tag sem; a privatizációs ügyekben és az országgyűlési képviselőkkel kapcsolatos nézetekben épp elég adatot kaphattunk arra nézve, hogy miért helyes a Kisgazdapártnak ez a kiegészítő javaslata.
Ugyanis az igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagság nem jelent kereső foglalkozást, amit a törvény kizár, de jelentős tiszteletdíjjal jár, ami tisztségében befolyásolhatná. Ezért tehát helyesnek tartanánk, hogy a Ház figyelembe vegye a kisgazda álláspontot. És itt még kiegészítenénk azt a javaslatunkat – amelyet az előbb jeleztem – azzal is, hogy az MTI elnökének a beszámoltatásához szankciórendszert kellene fűzni, mert helyes ugyan, hogy az Országgyűlésnek évente be kell számolnia, és ezt össze kell kapcsolni a mérleg- és eredménykimutatással, a felügyelőbizottság és az ÁSZ jelentésével. De itt sincs megfelelő szankciórendszer kiépítve.
Helyes, hogy a törvényjavaslat kimondja, hogy az ÁSZ rendszeresen ellenőrzi az MTI-t. Ugyanakkor körülhatárolatlanok az anyagi ügyek, és ez óriási veszélyeket rejt magában. Monopóliumról van szó, de a díjazás megállapítását korlát nélkül – és ez egy nagyon fontos dolog – a tulajdonosi tanácsadó testület hatáskörébe utalják.
A tarifák emelését indokolt lenne a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint legfeljebb az infláció mértékében meghatározni. Értelmezhetetlennek tartja a Független Kisgazdapárt azt is, hogy a részvénytársaság elnöke, a felügyelőbizottsági tagok, illetőleg a könyvvizsgáló díjazását szabadon állapíthatják meg.
Itt felmerül a kérdés, mi a határ? Mi a realitás? Hát így nem lehet törvény alkotni, hogyha a díjazást illetően nincs határ, és teljesen elrugaszkodhat adott esetben a díjazás mértéke a valóságtól. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezt a hiányosságát a javaslatnak mindenképpen pótolni kellene. További kifogásunk, hogy a törvényjavaslat megengedi a részvénytársaságnak, hogy saját leányvállalatokat hozzon létre. Az eredmény ezekbe átvihető.
Én úgy gondolom, hogy nem kell különösképpen bizonygatnom, hiszen ez a gazdasági társaságokkal kapcsolatos tapasztalatokból leszűrhető igazság, hogy ez a manipulációk végtelenül széles skálája előtt nyitna utat. Ezért tehát a saját leányvállalatok létrehozása és az eredménynek ide való átvitele elé törvényi gátat kellene emelni.
A Kisgazdapárt kifogásolja azt a konstrukciót is, hogy a felügyelőbizottság önmaga állapítja meg saját működési szabályait. Ez is egy képtelenség, fő szabályként ki kellene mondani, hogy az alapító okiratnak kellene intézkednie ebben a tárgykörben is.
Tehát számos olyan javítanivaló van a beterjesztett törvényen, amely nélkül ez a nemzeti hírügynökségekről szóló törvény ugyanúgy zsákutcába szaladna, mint a médiatörvény, és miután a médiatörvény vonatkozásában a Kisgazdapártnak rendkívül kedvezőtlen tapasztalatai vannak, erre való tekintettel, a médiatörvénnyel sok vonatkozásban mégiscsak párhuzamba vonható nemzeti hírügynökségekről szóló törvényt illetően az a Független Kisgazdapárt végső álláspontja, hogy a módosító indítványok el- vagy el nem fogadásától teszi függővé és a módosító indítványok rendszerével bekövetkezett változások szellemétől teszi függővé, hogy elutasítja-e, vagy támogathatónak tartja-e ezt a javaslatot. Köszönöm a türelmüket. Köszönöm a megértésüket. (Taps az FKGP soraiban.)
