DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Hozzászólási sorozatomnak V. fejezeténél tartok. (A kormánypártiak padsoraiból: Több már.) Remélem, talán a magyar egészségügy állapotát országos jelentőségű ügynek kezelik, tisztelt képviselőtársaim.
Nos, a törvény végrehajtásának anomáliáiról ígértem a hozzászólásaimat, és ezt fogom tenni. Teljesen világossá vált, amit már a vitában is elmondtunk: ez a törvény nem tudja kezelni az olyan helyzetet, amikor egyik megyéből a másik megyében lévő, ám közel fekvő kórházba járnak át a betegek, hiszen a törvény nem veszi számításba, csak az adott megye létszámát. Van ugyan abban a képletben egy szorzó, aminek a jelentőségét a gyakorlatban nem találják.
Másik kérdés: mi történik azokban a kórházakban, ahol a meglévő ágyak egy részén mondjuk éppen külföldről átjáró fizetőbetegeket kezelnek. Vajon ezek az ágyak hova számítanak az ágyszámleépítés során? Vajon elfogadja-e a társadalombiztosítás, hogy az ágyak számába ezt ne számolja bele; vagy a törvény csak azt teszi lehetővé, hogy leépítsék az ágyakat, a fizetőbetegek meg menjenek, ahova akarnak?
Következő kérdés: hogyan történhet meg az, hogy a törvény alapján az Orvostudományi Egyetemet csaknem egy közkórház szintjén kezelik? Tisztelt Képviselőtársaim! Egészen megdöbbentő jelenségeket lehet tapasztalni. Olyan finomságot például, hogy miután a minisztérium által hozott minimumfeltételekről szóló rendelet nem ismer különbségeket különféle osztályok között, ezért az egyetem idegsebészeti klinikáján a minimumfeltételek szerint keresik a végbéltükrözéshez szükséges eszközt. A rendelet ezt írja elő, különbség nincs.
Érdekes következményekkel járhat ez, tisztelt képviselőtársaim. Az meg aztán mégiscsak abszurdum, hogy éppen egy orvostudományi egyetemen arra a szellemi kapacitásra, arra az orvosgárdára, kérem, ápolási otthont szándékozik létesíteni a megyei egészségbiztosítási pénztár. Lehetővé tesz ez a törvény ilyen döntéseket, tisztelt képviselőtársaim. Én tudom, hogy ezt azért mégsem fogják megtenni, hiszen a tárgyalások folynak. De nem tartják elképesztőnek, hogy ez a lista már el is mehetett az egyetemi vezetőkhöz? Magyarország példátlan helyzetben lenne, ha orvostudományi egyetemén ápolási otthont létesítene.
Nem tudjuk, hogy hogy áll a rehabilitáció helyzete Magyarországon. Tisztelt képviselőtársaim, senkinek nincs fogalma arról, hogy ennek az ágyszámleépítési mizériának a következtében hol és milyen rehabilitációs lehetőség marad Magyarországon. Mondjuk például azt halljuk, hogy azt asztmások kezelésére szolgáló kékestetői szanatórium helyett majd Parádfürdőn vagy Mátraházán kezelik a betegeket. Egyébként pedig senki nem tudja, hogy kit fognak kezelni Kékestetőn.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az asztmás betegek rehabilitációja gyógyszert, betegállományt takarít meg és emberi életminőséget jelent. Ezzel vajon ki törődik? Csak az ágyszámok számítanak? A lakosság senkinek sem? Valamivel jobb helyzetben vagyunk Pincehelyen, mint a legelső hozzászólásomkor. Igen, akkor, tisztelt képviselőtársaim, egész határozottan foglaltak állást abban az ügyben, hogy nem felel meg a feltételeknek, meg kell szüntetni. Szerencsére ma már ott tartunk, hogy a pincehelyi kórházat nem megszüntetni akarják, hanem valamiféle ellátást ott kialakítani. Most azt hallom, hogy a megyei kórházhoz csatolnák és belgyógyászat lenne ott. Nem jó megoldás, tisztelt képviselőtársaim. Sürgősségi centrumot kell kialakítani. (Nevetés a kormánypártiak oldalán.) Nagyon örülök neki, hogy az egészségügyhöz mélyen értő képviselőtársaim kacagnak azon, amit mondok. Talán nézzenek mögé a valóságnak! Sürgősségi sebészet is létezik, és ezt nem fogja megoldani egy kihelyezett belgyógyászat.
Még egy fontos kérdés. Azt a kórházat, amit megyei kórházhoz csatolnak, kérem, magasabb összeggel fogják finanszírozni, mint azt, amelyik városi kórházként működik. Ha ez megtakarítás, akkor talán számolják ki, hogy mennyi származik belőle. És végül még valamit. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Tisztelt Képviselőtársaim! November végén járunk. Az intézményekben december 2-ától nem fogadhatnának beteget, és január 1-jétől nem működhetnének. (Az elnök pohara ismételt megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha a törvényességnek meg akarnak felelni, a határidőket legalább módosítsák ebben a törvényben, mert egyébként az országot törvénysértésre kényszerítik. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
