DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma délelőtt a vita általános részének megnyitóján Selmeczi Gabriellától elhangzott az a mondat, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyetlen pozitívuma, hogy időben került a parlament elé. Én azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak több pozitívuma is van, mint ahogy azt Selmeczi Gabriella gondolja, de kétségtelen tény, hogy egy nagyon nagy előnye az, hogy itt van a parlament asztalán és foglalkozhatunk vele. Hiszen évek óta nem fordult elő ez, hogy a Pénzügyminisztérium, a pénzügyminiszter időben nyújtotta volna be a társadalombiztosítások, Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alap jövő évi költségvetését. És általában, amikor a koalíciós pártok vagy akár az ellenzék padsoraiból jött valaki szónokolni ide az emelvényre, nehezményezte, hogy nincs lehetőségünk az állami költségvetéssel azonos időben tárgyalni az egyik legnagyobb pénzösszegeket kezelő egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapok éves költségvetését.
(17.50)
Az, hogy az idén nem fordult elő és hogy ma ezzel foglalkozhatunk, ez a Pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter alapos és pontos munkáját dicséri, amit e helyről is nagyon köszönök, hogy az első évben bekövetkezett. (Taps a kormánypártiak padsoraiból.)
A társadalombiztosítási alapok költségvetését jövő évre a Pénzügyminisztérium nullszaldósra tervezi. Nézzük meg, hogy mi adhat okot arra, hogy mind a bevételi oldal, mind a kiadási oldal garanciái megteremtődjenek! A bevételi oldal garanciáit, tisztelt képviselőtársaim, itt a parlamentben, jópár héttel ezelőtt megalapoztuk, azokkal a törvényekkel, amelyeket elfogadott a parlament. Nevezetesen az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényről, a '75. II. társadalombiztosítási törvény módosításáról és az ehhez kapcsolódó finanszírozási törvények módosításáról. Ezeket a törvényeket megszavazva egy biztos bevételi forrást jelent a társadalombiztosítási alapoknak az, hogy most már a járulékalapot kiszélesítettük, és az egészségügyi hozzájárulásról törvényt alkottunk. De érdemes megnézni, hogy mi biztosítja a kiadási oldal biztonságát is. A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésénél a kormány 19,5 százalékos nyugdíjemeléssel számol, és valószínű, hogy ez is lesz a jövő évre a nyugdíjemelés mértéke, tehát 19,5 százalék, és ezt az év első hónapjában kaphatják meg a nyugdíjasok a kormányhatározat szerint.
Valóban igaz az, amit Torgyán képviselőtársam a délelőtti vitában említett, hogy ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, a társadalombiztosítás '75. II. törvényét módosítani szükséges, de megoldásként kínálkozik az, amit viszont Kiss József említett a délelőtti vitában, hogyha úgy fogjuk föl, hogy az első emelés januárban következik be 19,5 százalékkal, és utána a második emelés nulla százalékkal következik be, akkor végül is eleget teszünk ennek a jogszabálynak is, és nem szükséges a '75. II. törvényt módosítani. Én nem érzek bizonytalanságot a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi és kiadási oldalánál. Valószínű, hogy ez teljesíthető.
Az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének a kiadási oldalánál viszont már bizonyos gondjaim vannak. A gyógyító-megelőző kasszára a jövő évre 258,5 milliárd forintot tervez a Pénzügyminisztérium. Ez, ha leszámítjuk a 3,5 milliárdos, végkielégítésekre szánt összeget, 11,3 százalékkal több, mint az előző évben volt. Ha ezt a 11,3 százalékot nézzük, hogy ez elég-e az alapellátásban a háziorvosi praxisok, a megnövekedett háziorvosi praxisok finanszírozására; a fogászati ellátások finanszírozására; a járóbeteg-szakrendelők és a kórházi működési költségek finanszírozására, akkor bizonyos fokig kétkedő vagyok. És akkor még nem vettem figyelembe azt az ígéretét a kormánynak, amely 17 százalékos bérköltség-növekedést és 22 százalékos dologi költség-növekedést irányoz elő a jövő évben.
Sokszor halljuk mostanában, hogy az 1996. évi költségvetésben sem volt benne az EDDSZ és a kormány által megkötött megállapodás. Márpedig a kormányfő és a népjóléti miniszter írta alá a kormány oldaláról. Én azt gondolom, hogy a megállapodást mind a két fél kicsit elhamarkodva írta alá. Hiszen ha még benne is lett volna a gyógyító-megelőző kasszában a béremelésnek az ellentételezése, akkor sem biztos az, és akkor sem írhatta volna alá az EDDSZ ezt a megállapodást, akkor sem garantálhatta volna, hogy az összes gyógyító-megelőző helyen: a járóbeteg-szakrendelésekben, a kórházakban hozzájutnak ehhez a béremelkedéshez a dolgozók. Hiszen, mint tudjuk, a kórházakban teljesítmény arányában, és a járóbeteg-szakellátásban is – pontrendszer alapján – teljesítmény arányában kapják a finanszírozásokat a kórházak és járóbeteg-szakrendelők. Ha kevesebb a teljesítménye, hiába ígérte meg a miniszterelnök vagy a népjóléti miniszter vagy akár az EDDSZ ezt a béremelést, hiába van benne ez a béremelésre szánt összeg a gyógyító-megelőző kasszában, mégsem juthat hozzá valójában a dolgozó. Ez nem olyan egyszerű, mint régen, a szocializmusban, amikor elhatároztak egy bérpolitikai tervet, és azt véghezvitték. Ez sokkal bonyolultabban valósul meg az egészségügyben, és erre a jövőben bármilyen megállapodás aláírásánál, azt gondolom, hogy figyelni kell.
Tehát a gyógyító-megelőző kasszára szánt 258,5 milliárdot magam részéről kicsit kevésnek tartom, és egyetértek azzal, hogy minimálisan 3 milliárddal, de inkább héttel kellene megemelni ennek a kasszának a fölső plafonját ahhoz, hogy biztonsággal finanszírozható legyen az egészségügy. De – mint ahogy a leköszönő népjóléti miniszter úr is említette az utolsó sajtótájékoztatóján – az egészségügynek minimálisan 20-25 milliárd tőkeinjekcióra volna szüksége ahhoz, hogy talpon tudjon maradni. Én azt gondolom, hogy ebben igaza van a leköszönő népjóléti miniszternek, csak kár, hogy nem tudta megvalósítani ezeket az elképzeléseit még miniszter korában. Ezzel együtt, azt gondolom, hogy az egészségügy megelégedne két évben erre a 20 milliárdra, tehát ebben az évben egy 10 milliárd, és a jövő évben újabb 10 milliárdot kellene a gyógyító-megelőző kasszába befolyatni ahhoz, hogy a kórházi adósságállományok megszűnjenek, hogy gyógyszerhiány és a gyógyszereknek a finanszírozása biztonságos legyen.
A járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátáson 9 milliárdos megtakarítással számol a beterjesztő. Én azt gondolom, hogy ez csak egy nagyon felületes becslésen kell hogy alapuljon, ez a 9 milliárd, hiszen ebben az évben is számoltak már 8-9 milliárddal a kórházi kapacitásszűkítésnél, és ez sem következett be. Nem beszélve arról, hogy először ahhoz, hogy kapacitást lehessen szűkíteni, hogy kórházi szerkezetet lehessen változtatni, ahhoz először tőkeinjekcióra van szükség, és csak utána lehet a kapacitásszűkítést megoldani.
A 3,5 milliárd, ami a végkielégítésekre bekerült, az nagyon jó, hogy ott van. Hiszen ha 10 ezer ágyat csökkentünk az országban, az minimálisan 10 ezer dolgozó elbocsátását jelenti a szakmában. Minimálisan. A 10 ezer dolgozóra 3,5 milliárd – azt kell mondjam – még sokszor talán kevés is lesz. Viszont nem nagyon tudom, és nem értem, hogy miért került ez be az Egészségbiztosítási Alap költségvetésébe. Értem a szándékot, csak megint azt nem értem, hogy hogy kerül majd a kórházakba. Hiszen a kórházban csak egyetlen egy úton kerülhet finanszírozási összeg: a teljesítmény arányában. Ha a teljesítmény arányában kerül a kórházhoz, akkor nem biztos, hogy végkielégítésre lehet azt fordítani. Tehát egyelőre nem látom a technikát, ahogy a kórházak a végkielégítésükhöz hozzá fognak jutni, márpedig ez nagyon fontos.
A gyógyszertámogatásra 81,1 milliárdot szán a Pénzügyminisztérium. Jelenleg ebben az évben, 1996-ban már 82 milliárdot költöttek el gyógyszerre, tehát nem tudom, hogy milyen jogszabályok és milyen kormányrendeletek követik ezt az alapok költségvetését, amely biztosítja, hogy ilyen kevés összeg is elég a gyógyszertámogatásra. A táppénzre szánt 41,4 milliárd, amely 7,6 százalékkal magasabb az 1996-osnál, azt gondolom, hogy elég lesz a táppénzek kifizetésére.
A következő gondokat látom továbbá az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében és a Nyugdíjbiztosítási Alapnál is: ha likviditási gondjai vannak a két alapnak, akkor 35, illetve 40 milliárd erejéig bejárhat kamatmentes hitelre az állami költségvetésbe, efölött viszont csak a jegybanki alapkamattal juthat hozzá hitelhez. Viszont nem látom ennek a jegybanki alapkamatnak az ellentételezését ebben a tekintetben. A gyógyító-megelőző kasszán belül átcsoportosításokat végezhet az Egészségbiztosítási Önkormányzat. Én ezt nagyon aggályosnak találom. Akkor miért hozunk mi itt törvényt a kasszákról, miért vitatkozunk a módosító javaslatokkal, hogy a járóbeteg-szakellátásra ennyi, a kórházba ennyi, ha utána, erre fittyet hányva, az Egészségbiztosítási Önkormányzat, sőt, annak elnöksége, átcsoportosíthat bármikor, és utána csak beszámolási kötelezettséggel rendelkezik?
Még egy nagyon aggályos dolgot találok. Azt, hogy a finanszírozási kormányrendelet a mai napig nem látott napvilágot. Bizonytalanságban vannak a kórházak és a járóbeteg-szakrendelés. Az egész egészségügyi rendszer bizonytalanságban van. Úgy kell szerződéseket kötni most, decemberben az új kórházi kapacitásokra és járóbeteg-szakórákra, hogy nem tudják a kórházak, hogy milyen finanszírozási rendelet lesz érvényben 1997. január 1-je után.
(18.00)
És ez bizonytalanná teszi a tb '97. évi költségvetését is. Nagyon jó lett volna, ha a kormány erre korábban gondol, és a finanszírozási kormányrendeletet korábban hozza. Egyelőre úgy tudom, hogy még pártok közötti köröztetésen sincsen.
Sajnálom azt is, hogy kockázatkezelésre nem jutott idén semmi pénzt. Azt is tudom, hogy állami feladata a prevenció, de akkor az állami költségvetésbe kellene megjeleníteni, így próbálták a prevencióra pénzt elkölteni az Egészségbiztosítási Alapból, idén erre nem lesz lehetőség.
Az egészségügyi alapból csak működési költségekre fordíthatók pénzösszegek a kórházakra és a járóbeteg-szakrendelőknél. Ezt nem szögezi le ez a törvénytervezet, márpedig nagyon fontos volna leszögezni, mert nap mint nap előfordul a gyakorlatban, hogy a működési költségekhez nyúlnak hozzá éppen az amortizáció ellentételezetlensége miatt a kórházak, s járóbeteg-szakrendelők, s egy komputertomográf csőcseréjénél nem a tulajdonoshoz fordulnak, mert oda nem fordulhatnak, az esetleg nem tud adni, legyen az állam a tulajdonos vagy akár az önkormányzatok, hanem a működési költségekből csipegetik ezt le – és akkor csoda, hogy dologi és bérköltségekre nem jut elég pénz? Határozottan ki kellene ebben a törvénybe mondani, hogy csak működési költségre fordítható az Egészségbiztosítási Alap költségvetése.
Sajnálom azt is, hogy a felülvizsgáló főorvosok díjazását is törölték ebből a költségvetésből. Mégpedig azért sajnálom, mert ha nincsenek ellenőrző, felülvizsgáló főorvosok, akkor a táppénzkiadások az egekig fognak érni, és nem valósul meg az az ellenőrzési rendszer, amely az egészségbiztosítónál gyakorlatilag nulláról indult, és kezdett valamilyen módon a felülvizsgáló főorvosi rendszerrel kifejlődni, s azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy a biztosító ellenőrizze a működtető költségvetését, költségeit, és ez csak az ellenőrző főorvosokon keresztül lehet.
Röviden ennyiben gondoltam összefoglalni a társadalombiztosítási alap '97-es költségvetését, és azzal zárom hozzászólásomat, hogy abban reménykedem, éppen a meghozott törvények birtokában, hogy a '97-es év költségvetése valóban nullszaldós lesz és az is marad '97-ben, és nem lesz szükség '97-ben tb-pótköltségvetésre. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)
